Százötven éves a győri zeneiskola

Az ország egyik legpatinásabb oktatási intézménye, a magyar zenekultúra ápolója, művelője és továbbadója a győri Liszt Ferenc Zeneiskola. Az intézmény fennállásának 150. évfordulójáról ünnepséggel, koncerttel, tanár-diák találkozóval emlékeznek meg az utódok. Szakács Erikával, a zeneiskolát tizenkét éve vezető igazgatónővel beszélgettünk az évforduló kapcsán.

Szakács Erika Széchenyi hitvallását követi, mely szerint „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”

Beszélgetésünk is ehhez a gondolathoz illően indul, az igazgatónő az intézmény múltját felidézve elmondja, az 1862-ben megalakult Győri Ének- és Zeneegylet fogalmazta meg az „ének képezde és zeneiskola” alapításának szándékát. Az új intézmény az év augusztus elsején 128 diákkal kezdte meg rendszeres ének- és hangszeres oktatását. A II. világháború alatt az iskola állami zenei konzervatóriummá nőtt, majd 1952-ben, a zeneoktatás országos reformjának eredményeként alapfokú zeneoktatási intézménnyé önállósult. A Liszt Ferenc Állami Zeneiskola nevet az 1955/56-os tanévben vette fel.

A következő években kristályosodott ki az iskola mai szerkezete. Mára tizenegy telephelyen, több mint ezeregyszáz gyermeket tanítva, szakmai, pedagógiai sikereket gyűjtve működik. Az igazgatónő büszkén sorolja a zeneiskola nevessé vált növendékeit, a hazai és nemzetközi hírű muzsikusokat. Ilyen többek mellett Varga Tibor karmester, Metzker Károly hegedűművész, Budai Ilona népdalénekes, Reményi Attila és Burkali Theodor zeneszerző, Verebics Ibolya, Lukács Gyöngyi és Bakonyi Marcell operaénekes. A zenei kultúra közvetítésén túl nagy hangsúlyt fektet az iskola a hagyományok ápolására, 46 éve rendezik meg az Ifjú Muzsikusok Fesztiválját, 14 éve a növendékek és tanárok jótékonysági hangversenyeit. Szakács Erika szerint a növendékeknek tudniuk kell, hogy hangszeres játékuk és zenei tanulmányaik által olyan tudás birtokában vannak, amellyel kötelességük odaállni a jó ügyek mellé.

A zeneiskolának elsősorban az a dolga, hogy lehetőséget adjon a gyerekeknek. Van, aki hangversenyeket szeretne látogatni, van, aki maga is zenélni akar, de nem szeretne zenész lenni. A tanulmányok jóvoltából kulturált, értékes rétege alakul ki a társadalomnak. Aki pedig a zenészpályára készül, teljes mértékben megkapja az intézmény támogatását. A jövőt illetően az igazgatónő bizakodó, reméli, hogy az iskola folytathatja megkezdett útját. Mert mint mondja, a 150 év kötelez.

Földvári Gabriella

Fotó: Marcali Gábor