Szabó László: Páratlanul szép belváros épül
Szabó László, az Apáca utcai La Maréda étterem és bisztró tulajdonosa szerint Magyarországon bársonyos gasztronómiai forradalom zajlik, a zsír és az unalom elleni revolúció hívei egyre több vendéglőt üzemeltetnek szerte az országban. Ott van például a szemesi Kistücsök, a székesfehérvári 67 étterem vagy a fővárosi, Michelin-csillagos Onyx, amelynek séfje, Széll Tamás a minap Brahma fiát, Manut idéző levelet kapott a miniszterelnöktől. A főszakács egy brüsszeli világversenyen ért el szép eredményt, Orbán Viktor közkinccsé tett gratuláló levele Szabó László olvasatában arról szólt, hogy vége a habzsolásnak, a magyarokat meg kell tanítani enni.
Horváth Szilveszter, a La Maréda séfje az idei Hagyomány és evolúció szakácsversenyen Széll Tamást megelőzve első lett, Szabó László mégis azt mondja, étterme számára nem az Onyx, sokkal inkább a vidék elismert, rokonszenves és megfizethető vendéglői mutatják a követhető utat. A siker hozzávalói a kiváló alapanyagok, a tehetséges munkatársak és egy szakmabeli tulajdonos, aki válság ide, haszon oda, hajlandó tanyasi csirkecombot venni a brazil mirelit helyett, dupla áron. Ha mindez együtt van, a déli menüt fogyasztó törzsvendég jóllakottan távozik, az esti Gere-borvacsora közönsége meg azért lesz elégedett, mert megérte, nem mindennapi élményt kapott a pénzéért.
Nem árt persze némi pluszattrakció sem, ami a La Maréda esetében a környezet, az Apáca utca műemlék házainak kedves kuszasága, a Káptalandomb frigyládás kaptatója, az egykori Riadó tér Jedliket idéző szódásüvege, és maga az étterem épülete, amelyben már 1703-ban bort mért egy német katona. A házat a 2005-ös nyitás előtt olyan építészek és művészek közreműködésével újította fel a Szabó család, mint az elkötelezett műemlékvédő Szőcs Sándor, a belsőépítész Nagy Szabolcs, az ólombetétes üveg ajtókat elkészítő Hefter László, a textiles Nagy Mariann és a rézcsillárokat megálmodó ötvös, Madarassy József.
Azt mondja Szabó László, páratlanul szép belváros épül, amelyhez a La Maréda is hozzátette a magáét, s amelyben hosszú időre helyet kér magának
Úgy tartják, az étterem olyan, mint a tulajdonosa, így talán megbocsátható, hogy a La Maréda története Szabó László portréja elé tolakodott. Azt viszont kötelező elmesélni, hogy rovatunk vendége egykor újságírónak készült, a hatvanas, hetvenes évek fordulóján a megyei napilap gyakornokát tisztelhettük benne. Pályamódosítása a szerencsés véletlen műve volt, néhány év tanulás, győri és balatoni pincérkedés után a tihanyi Motel, a mai Club Tihany teremfőnökeként tízszer annyit keresett, mint a pártlapos újdondászok. Ráadásul izgalmas élete volt, olyan sztárokkal tölthette a nyarat, mint Koós, Korda, vagy Karády Katalin házi szerzője, a slágerkirály Zsüti, aki egyes számú úszósapkájában rendszeresen megjelent a konyhán és paprikát, paradicsomot nyomott a séf kezébe, mondván, na, ebből csinálj lecsót.
A történethez tartozik még egy szerelem, amely a felszolgálós tanulóévek alatt, a Vörös Csillag szállodában bimbódzott, s máig virág. S ha már a múltban kotorászunk, szót érdemel a hegyeshalmi Határ étterem bérlőjeként töltött huszonkét év. A feleség a Bécsi sörözőt vezette, forintért mért nyugati söröket, a férj meg naponta ingázott Győr és Hegyeshalom között, jó pénzért, de rutinból, szakmai izgalmak nélkül. Végül szembe jött a belvárosi álom, Szalay Öcsi bácsi gazdátlanná vált, legendás Kishalásza, amely ma La Maréda néven keres új utakat.
Azt mondja Szabó László, Győrben egyre több a turista, a váratlan tavaszi vendégek a csatornaépítésen, díszkövezésen át is eljutnak az Apáca utcába, az étterembe. Az igazi persze az lesz, amikor a helybéli polgárok csinálnak esti telt házat, élvezve a bársonyos gasztronómiai forradalom győri örömeit.
Gaál József
Fotó: O. Jakócs Péter