A Győri Nemzeti Színház karmestere, aki a zene által azt meséli el, amire a szavak képtelenek. A színház világnapja alkalmából Hevesi Sándor-díjat kapott a közelmúltban. „Erősen meglepődtem, a karmesteri szakmának nem az általam képviselt műfaját szokás díjazni” – mondta lapunknak Silló István és hozzátette, büszkeség Kozma Andrással és Kentaurral egyszerre díjat kapni.
„Vérbeli színházi karmester” – mondják Silló Istvánról, akit hamar beszippantott ez a különleges világ. Zeneakadémistaként került a Színház- és Filmművészeti Egyetemre korrepetitornak, egy évvel később már a József Attila Színház zenei vezetőjeként dolgozott. Azóta vezényelt szinte az összes teátrumban Magyarországon, lépésről lépésre hazánk egyik legjobb karmesterévé vált. Miután az előadás a lábára áll, a zene által azt meséli el, amire a szavak képtelenek, érzelmekkel tölti meg a darabot. Egészen más szakma az övé, mint a koncertkarmesteré, amit csak tapasztalati úton lehet megtanulni, neves koncertkarmesterek „fáztak már meg zenekari árokban”. Vallja, a karmesterség művészet, valamint diktátori pozíció, „amikor lendül a pálca, onnantól nincs apelláta”. „Természetesen este hét előtt és tíz óra után demokrácia van, de az előadás közben enyém a felelősség. Senki nem azt mondja, hogy unalmasan játszott a zenekar vagy összevissza énekelt a kórus, hiszen a karmester emeli fel vagy veri szét az előadást” – hangsúlyozza a Győri Nemzeti Színház karmestere. Két éve tagja a társulatnak, s azt mondja, városunkban érzi magát a legjobban. „Rengeteg művészi gyötrődéssel jár, míg egy darab megszületik, itt pedig nyugalomban és békében dolgozhat a társulat. Nem mellesleg a zenekar napról napra fejlődik, egyre több az igazán mély öröm, amikor minden úgy szólal meg, ahogy a nagykönyvben megírták.”
Silló István hangszerel és zongorázik is, Udvaros Dorottyával például önálló estje van, sőt, az is előfordul, hogy megszólal a színpadon. Felragyog az arca, amikor ezt említem, szereti a „kirándulásokat”, ettől izgalmas az élet – vallja.
Ő egy olyan karmester, aki igazán jól érzi magát munka közben: „Nem tehetem meg, hogy nem élvezem. Ha én nem élvezem, ön sem fogja a hátam mögött” – fogalmazza meg hivatásának, s egyben szenvedélyének egyik mozgatórugóját.
A népszerű karmestert a szakma is elismeri, a Hevesi Sándor-díjat azok kaphatják, akik sokat tettek a magyar színház nemzetközi elismertetéséért. Silló István Malajziától az Egyesült Államokon át Oránig vitte hazánk hírét, például az utóbbi helyszínen csadoros nők tapsoltak sikítva a Jaj, mamámra a Csárdáskirálynőből. „Engem csak a közönség érdekel, nekik csinálom. Van az az út, amikor Éjjel-nappal Budapestet adnak, de azt is választhatjuk, hogy nevelve szórakoztatunk” – mutat rá.
A karmester kedvencei az operák. A humoristák gyakran felteszik a kérdést, milyen műfaj az, melyben hátba szúrnak valakit, és még öt percet énekel? „A hős egy másodpercet haldoklik, és ennek az időbeli kivetítése öt perc. Mintha lelassítanák a filmet” – magyarázza és hozzáteszi, a kedvenc darabja pedig mindig az, amit éppen vezényel. „Eddig a Rigoletto volt a legkedvesebb, április 22-én elvezényelem az Erkel Színházban a vidéki színházak operafesztiválján, de 23-ától nincsen jobb zene a Mágnás Miskánál!”
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor