Sikamlós riport a jég hátáról – kutya, gyerek, mínusz tízben

Győr a jégfolyók városa lett. Az Aranypart előtti folyószakaszon voltak a legtöbben, de a Marcal-tavat is belakták a pirosorrú gyerekek, a szülőkkel és az eszetlenül boldog kutyákkal. Termoszból fogyott a forralt bor, a tea és a pálinka.

– Sanyikám, mi a jég hátán is megélünk – kiabál a Marcal-partra korcsolyával érkező haverjainak egy fiatal férfi, nyakában a kisgyerekével.

– Hát én már nem sokáig – dörzsöli kesztyűs kezeit a feleség.

– Mikor jöttek? – kérdezzük.

– Szerintem már egy évszázada – mondja a nő dideregve.

A kisfiú puszit akar adni az anyja fülére.

-Jaj Márk, ne hülyéskedj, mert rögtön letörik.

A férj bizonyára azért bírja jobban a hideget, mert meg-meghúzza az ezüstszínű kis lapos üveget. Az autóvezetést a feleségre hagyja.

– Itt van hely korcsolyázn, nem botlunk el egymásban – lelkendezik két középiskolás lány a Holt-Marcalon. Olyan nagyon azért nem hasítják a jeget, inkább csak bukdácsolnak, esnek kelnek, cikázó kamaszfiúk ugratják őket.

Az Aranyparton egymásba kapaszkodva nézi a jeget egy idős házaspár.

– Levegőznek? – szólítjuk meg őket.

– Inkább aggódunk. Ez a nagyszülők sorsa – mondják, szemüket nem veszik le a két tizenéves unokáról. És aggódnak tovább.

Valaki görkorcsolyával akarja kipróbálni a jeget. Sok sikere nincs.

A kisebb gyerekek azon versenyeznek, ki tud messzebbre elcsúszni – hason. A szülők hiába kergetik őket, utolérhetetlenek.

Néhány biciklis is a jégre merészkedik, de a felnőttek leterelik őket onnan. Alkalmi hokicsapatok alakulnak, akinek nincs ütője, botokból farag magának.

– Hazafelé, mert mirelit lesz belőletek! – kiabálja rekedtre magát egy anyuka.

A szülők szavánál erősebb volt a folyón keresztben átsüvítő széllel hirtelen érkező hó. Hamar üres lett a jégtakaró. Csak egy lófarkas lány és egy langaléta fiú ölelkezett mozdulatlanula folyó közepén.

gyorplusz.hu

Foto: Marcali Gábor