A Kossuth-díjas színész a Bozsik Yvette rendezte darabban játszott a X. Magyar Táncfesztiválon.
A Centrál Színház és a Bozsik Yvette Társulat közös produkcióját a Chicago-t láthatta a győri közönség a jubileumi táncfesztivál hatodik, szombati napján. A fondorlatos sztárügyvéd Billy Flynn szerepében Kulka János szenzációsat alakított. A Győr Plusz a színművészt az előadás előtt, a Győri Nemzeti Színház teraszán kérdezte.
Az Esőember után, most egy musical-el érkezett Győrbe. Milyen élmények kötik városunkhoz?
Kulka János: Az Esőember is egy nagyon jó élmény. Éppen azon gondolkoztam, hogy mikor jártam utoljára Győrben. Ha nem is túl gyakran, de azért néha eljöttem a színházba egy-egy előadásra. Forgács Péter igazgató pedig a volt osztálytársam, és ahogy hallom, nagyon jól is teszi a dolgát a teátrumban.
Azt viszont biztosan nem tudja, hogy például az Esőember kapcsán is sokan éppen Ön miatt váltottak jegyet az előadásra. Érzi ezt a szeretetet?
K.J.: Most, hogy ezt mondja, még inkább beleáll a görcs a gyomromba. Talán álságosnak tűnik, de a korral, az egyre inkább terhet jelent, hogy egy színész a maximumot nyújtsa egy közönségnek. Olyan elvárásokat állít fel az ember magával szemben, amit néha teljesíthetetlennek érez. De természetesen nagyon örülök, ha mindez úgy van ahogy mondja, és szeretnek a győriek. Viszont megpróbálok erről a szeretetről nem tudomást venni, ezt a terhet ugyanis már nem tudnám magammal cipelni, mert akkor annyira félnék a színpadon, hogy mégis mit tudok még adni, hogy hogyan tudom meglepni a nézőket…
Az nem lehet, hogy talán éppen azért szeretik, mert magát adja? Hogy nem vár el semmi pluszt a publikum, „csak” azt, amit eddig is nyújtott?
K.J.: Lehet, de én nem akarok csalódást okozni. Azt hiszem ezen a pályán az a legszörnyűbb teher, hogy van a mai bemutató, és volt a tegnapi és lesz a holnapi. Vagyis, hogy mindig a maximumot hozzam estéről-estére. Minden nap újra kell kezdeni, hiszen akár milyenek is vagyunk mi színészek, azt nem tehetjük meg, hogy ami nehezebb azt átugorjuk, és nem játsszuk el. És aztán valahol éppen ez a szépsége is. Az is például egy nagy ajándék a sorstól, hogy a tavalyi Esőember, vagy éppen az Amadeus után, most tombolhatok egy musical-ben egy fantasztikus szerepben.
Ha már Chicago: milyen volt a közös munka Bozsik Yvette-el?
K.J.: Én nagyon szeretem ezt az előadást, és nagyon örülök, hogy Yvette engem választott. Nagyon harmonikus munka volt, pontosan tudta, hogy a táncos részekben mit szeretne viszontlátni. Ha ő azt látta, hogy valami nekem nem áll jól, vagy az nem megy akkor azonnal változtatott, testre szabta a koreográfiát. Ami pedig a prózai jeleneteket illeti, nos, ott is tökéletesen együttműködtünk. Nagyon szeretem azt a kicsit stilizált, kicsit túlrajzolt gondolkodást amilyen az övé. Nagyon jó találkozás volt a miénk.
Azonnal igent mondott Yvette felkérésének?
K.J.: Természetesen!
Mi kell ahhoz, hogy Kulka János igent mondjon egy szerepre?
K.J.: Billy Flynn. A fondorlatos sztárügyvéd bőrébe szívesen bújtam.
És ha más darabról, más koreográfusról illetve rendezőről van szó?
K.J.: Igyekszem olyan dolgokra igent mondani, amire van időm és energiám. De az, hogy Bozsik Yvette, hogy Chicago, hogy Tompos Kátya, hogy Stohl András és még sorolhatnám, szóval itt nem lehetett nemet mondani. Egyértelmű volt, hogy akár milyen kimenetelű is lesz a darab vállalom. Tényleg nem gondolkoztam egy percet sem. Már csak azért sem, mert nagyon régen volt zenés mű az életemben.
Mi az, ami Önhöz közelebb áll? A dráma, a prózai darabok, vagy inkább a zenés produkciók?
K.J.: Egy színész minden szerephez ugyan azzal az igénnyel áll. Mi nem minősítünk szerepeket, nem nézünk le műfajokat. És ha az ember egy Chicago-nak is úgy vág neki mintha a III. Richárdot kezdené el próbálni, akkor az jó esetben a végeredményen is meglátszik. Azzal pedig végképp nem foglalkozom, hogy magamat minősítsem. Az biztosan nagy kihívás, hogy 56 évesen egy rózsaszín öltönyben szteppelek, hat gyönyörű lánnyal, szóval az a férfi, illetve a színész hiúságnak is jót tesz, hogy igen, ezt még meg tudom csinálni…
Csapucha Adrienn