Reviczky: Mindig felmondok, de nem engednek

Egy kis kitérővel már több mint 30 éve a Vígszínház tagja Reviczky Gábor, pedig már többször felmondott, csak nem engedték el. A Kossuth-díjas színművész Simon Róbert Balázs alpolgármester vendége volt a Szabadhegyi Találkozásokon.

A színész felmenői nemesi rangot kaptak, egyikük, Reviczky Albert az egyetlen magyar származású kancellár volt az Osztrák-Magyar Monarchia idején. „De nem bírta sokáig idegekkel, egy év után bedobta a kulcsot. Ezután haláláig a szárd királyság kancellárjaként tevékenykedett Firenzében” – fogalmazott az est vendége. A költő, Reviczky Gyula is rokona, aki házasságon kívüli gyermek volt. Reviczky Gábor családja nagy utazóként élt, mert nagyapja katonazenekarokban játszott. A színész Tatabányán született, mert olyan helyet kerestek a felmenők, ahol viszonylag olcsó az élet.

Édesapja kezdetben a szénbányában dolgozott könyvelőként, aztán egy építőipari vállalat főkönyvelője lett, mai szóval gazdasági igazgató. „És mint tudjuk, a szocializmusban ezek az emberek vitték a cégeket, mert a felettük lévő kinevezetteknek általában közük nem volt a szakmához” – fűzte hozzá Reviczky. Elmesélte, 13 évesen vesztette el édesanyját, aki súlyos skizofréniában szenvedett, ami akkoriban gyógyíthatatlan volt.

Gyerekkorában rengeteget sportolt, számos mozgásfajtát kipróbált: például cselgáncsozott, kerékpározott, focizott. Utóbbitól végül eltiltották egy meccs közben bekövetkezett súlyos agyrázkódás miatt. „Még hosszútávfutó is akartam lenni, de kiderült, hogy 60 méteren jobb vagyok” – tette hozzá Reviczky, aki egyáltalán nem készült színésznek, de mindig bohóckodott, soha nem hagyta ki a megnyilvánulás lehetőségét, ezért a tanárok nem kedvelték. „Belőled nagy bohóc lesz, fiam” – mondta neki már az első osztályfőnöke. Gimnáziumban egy világjáró tanár akarta maga mellé venni, ő már világosan látta, hogy színésznek kell állnia a folyton viccelődő fiúnak. Szerinte viszont az a színész nem színész, aki nem beszél legalább öt nyelven. Ezért havi 700 forintért teljes ott lakással tanította volna, de Gábor édesapja ezt nem tudta finanszírozni. „Így sajnos nem lettem olyan színész, mint amilyennek kellene” – mondta Szabadhegyen.

A színművészeti főiskolára már budapestiként felvételizett. Az első forduló után Tatán horgászott, mikor hirtelen azt érezte, azonnal haza kell mennie. Vonatra ült, otthon egy távirat fogadta: még aznap délután várják a második fordulóra. Felkészületlenül érkezett, de mivel egy „lányos napra” hívták be – 32 lány és 8 fiú felvételizett aznap –, azt gondolta, simán továbbjut. „De nem, úgy kirúgtak, mint a pinty”.

A következő alkalommal viszont felvették, és már az első félévben ötöst akartak adni neki mesterségből, de az első szemeszterben azt nem lehetett. A főiskola után számos teátrumba mehetett volna, például a Nemzeti Színházba vagy a Tháliába. A leszerződtetések idején egyik délután a főiskola melletti Erzsike presszóban ült szomorúan az egész rendező kar, akik a színészekkel egy időben végeztek. Mint kiderült, mindenkit vidékre szerződtettek, és ódzkodtak tőle. Erre Reviczky megkérdezte Asher Tamást, hová megy. A kaposvári Csiky Gergely Színházba – válaszolta. „Jó, akkor én is oda megyek” – vágta rá Reviczky.

Így kezdődött a pályafutása Kaposváron. Azután több vidéki színházban is megfordult , majd a fővárosba került: egy kis kitérővel immár több mint 30 éve a Vígszínház tagja, pedig már többször felmondott.

„ Fegyelmezett ember vagyok, és nagyon odaadóan tudok dolgozni, ha jó a rendező, de ha ifjú titánnal kerülök kapcsolatba, abból mindig probléma van. A szerződésben az áll, ha nem vállalom a szerepet, amit rám osztottak, illetve ha nem játszom a rendező utasítása szerint, akkor elbocsátanak. Én ezt mindig megelőzöm és felmondok. Soha nem fogadták el. A Képzelt betegnél például, amit 12 éve mutattunk be, már évad végén megmondták, hogy mit fogok játszani, ilyen soha nem volt. Már nyáron elkezdtem olvasgatni a szerepem, mert nehéz a szövege. Ilyenkor olvasni kell, egyszer csak megmarad.

Aztán olvasópróbán derült ki, hogy kicsit átdolgozták. Felmondtam. Nagyon nagy bukás lett volna belőle, de ha rajtam múlik valami, azt nem engedem. Ezért elkezdtem bemérni a közönséget. Bepróbálgattam mindent, most a 206. előadásnál tartunk, telt házzal játsszuk”.

A dzsungel könyvével is rekordot állítottak, hamarosan ezredszerre játsszák. Mint mondta, a musicalekben váltani szokás a színészeket, és le is adják a szerepet, mert unják. „Tőlem is el akarták venni, de mondtam, hogy nem lehet, mert a nézők legalább 50 százaléka gyerek. Ha rombolják a minőséget, akkor elveszítik a jövő színházközönségét.

A 63 éves színész számos filmben és tévéjátékban is szerepelt, illetve sokat szinkronizált. A népszerű Üvegtigris című, folytatásos filmekben is játszott. „Mindhárom rész után azt mondták, hogy nem lesz több, de negyedik részt már tényleg nehéz lenne csinálni. Az első két rész eladhatatlan, mint általában a hazai filmek, mert annyira speciálisan magyar témákról szólnak. A harmadik résznél ezért egy olyan kliséhez nyúltak, illetve amerikai módszerrel rögzítették, hogy meg is vették” – árulta el.

Reviczkyt több reklámban is láthattuk. „Voltak gyerekek, akik addig nem aludtak el, míg nem látták Kedves Józsefet a Postabank-reklámban” – nevetett a színész. Autómániás, hobbija pedig a horgászat. Ezért költöztek másfél éve Ráckevére, a Duna-partra. „Elsősorban a horgászhely számított. Bemértem radarral a környéket, a legjobb szakaszon volt eladó a ház. Nem lehetett kihagyni” – hangsúlyozta.

A 2012-ben Kossuth-díjjal elismert művésznek három lánya és egy fia van. Nem szeretné, hogy a gyerekei színészek legyenek, de a fiút Eszenyi Enikő a színpad felé terelné. Felesége lakberendező és belsőépítész.

„Teljesen átépítettük a házunkat, aki eljön hozzánk, nem akar hazamenni. Ezért a telefonomon mutogatom inkább a lakást” – viccelődött a győri színpadon.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: Szabó Béla