Polgármesteri köszönet a bajba jutottak győri segítőinek

Március 15-én összefogásból és emberségből is jelesre vizsgáztak a győriek. A városi rádiók koordinálásával létrejött széleskörű lakossági mozgalom segítette az utakon bajba jutottakat.

A rendkívüli időjárás miatt több ezren akadtak el az utakon, és sokan rekedtek városunkban is. A győriek önzetlenül ajánlották fel segítségüket, akciókat szerveztek az utakon veszteglők ellátásáért. Az akciók koordinálásához a Győr+ Rádió és az Ozone FM összekapcsolt adása biztosította a hátteret. A két rádió munkatársai a hétvégén emberfeletti munkát végeztek, a lakosságot a nap 24 órájában folyamatosan tájékoztatták az utak járhatóságáról, több nyelven is információkkal látták el a hallgatókat, és összefogták a lakossági kezdeményezéseket. A győri civilek önfeláldozó módon szerveztek gyűjtéseket, és juttatták el az élelmet, vagy épp a meleg teát a bajba jutottaknak.

Az akciókban közreműködők, műsorvezetők, tudósítók, a Máltai Szeretetszolgálat és a Vöröskereszt, valamint a civil szervezők helytállását Borkai Zsolt polgármester oklevéllel és ajándékcsomaggal köszönte meg a város nevében. Mint mondta, büszke a győriek példamutató helytállására, legszívesebben mindenkit meghívott volna, ám mivel több ezer emberről van szó, ez nem volt lehetséges. Az ünnepségen jelen lévő civil szervezőktől azt kérte ezért, ahány embernek csak tudják, adják át a város köszönetét, mert az nem csak a meghívottaknak, de mindenkinek szól. Mint mondta, a helyszíneken járva maga is tapasztalta azt az erőt, amit a győri rádiók közös adása adott a bajba jutottaknak és a segítőknek egyaránt. A rádiók a nagybetűs média szerepét játszották a történetben. – fogalmazott, majd hozzátette, a győriek emberségességének országosan is híre ment, még a Parlamentben is beszéltek róla.

Dr. Báthy Andrásné a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Nyugat- Dunántúli Regionális Központjának vezetője hangsúlyozta, segítő munkájuk során megható érzés volt látni, hogy mennyi győri csatlakozik be önként a munkába. Köszönetet mondott a katasztrófavédelemnek azért a pontos tájékoztatásért, amelynek révén célzottan tudtak segíteni az elakadtakon, valamint a polgármesternek azért az anyagi támogatásért, amelynek segítségével tudtak annyi élelmiszert vásárolni, ami vasárnapig kitartott.

Borbélyné Nagy Ágnes a Magyar Vöröskereszt megyei igazgatója kifejtette, a katasztrófavédelmi igazgatóság a külföldi járművezetők tájékoztatásához kért tolmácsolási segítséget. Kezdetben ebben vettek részt, majd fogadták az osztrák Vöröskereszt munkatársait, akik az autópályán kezdték a takarók, enni- és innivalók osztását. Hozzátette, a saját adományaik osztása mellett a megyei Vöröskereszt a rádióktól kért segítség után a rengeteg győri felajánlása révén összegyűlt adományok szétosztásában is részt vállalt.

A kritikus három nap alatt fogalommá vált „Lajta 26.” elindítója, Tamasics Gábor volt, aki személyesen nem tudott részt venni a köszöntésen. Tamasics Gábor barátjával, Németh Szilárddal fogott össze és kérték a rádiókon keresztül, hogy aki teheti, hozzon élelmiszert, teát a rögtönzött utcai „elosztóközpontba”. Németh Szilárd kérdésünkre elmondta, álmában sem gondolta volna, hogy a hívó szót ennyien meghallják. „Az emberek csak jöttek, és az autó pillanatok alatt megtelt.” Hozzátette: „kemény, embert próbáló napok voltak, de vitt előre minket a tudat, hogy az emberek bajban vannak, és nekünk segítenünk kell rajtuk.” A rádió rendkívüli adásából csak „Marcsi” néven ismert Gyimesi Mária a Lajta utcai kezdeményezés koordinátoraként tevékenykedett. A szükség óráiban rengeteg telefont intézett, utólag már sokkal szűkszavúbb. Szerényen csupán ennyit kívánt nyilatkozni: „Köszönet minden embertársunknak, akik segítettek abban, hogy mi segíteni tudjunk!”

Egy másik önkéntes, Andorka Péter a pénteki napon „teljesített szolgálatot”. Mint mondja, cégük révén van egy dobozos autója, ezért jött az ötlet, hogy ő is tudna segíteni. „Már útnak indultam, amikor hallottam a rádióban, hogy a Lajta út 26. elé szerveztek gyűjtést, ekkor csatlakoztam a mozgalommá dagadó kezdeményezéshez.” Úgy fogalmazott, jól esnek a köszönetek és a gratulációk, de szerepvállalásukat nem ez motiválta. Nem gondolták magukat hősöknek, csak mentek előre és csinálták, amíg csinálni kellett. „Nem éreztük, hogy éhesek vagyunk, vagy fázunk, mert elég sok volt a tennivaló.” – tette hozzá.

Venczel-Kovács Zoltán a Győri Nemzeti Színház művésze egy másik önkéntes, az úgynevezett zöld terepjárós csoport szervezőjeként járta az autópályát, ahol kétkezi munkájukkal számos embert tudtak kiszabadítani a hó fogságából. Később – a Győrbe való visszatérést követően – a nagyszentjánosi felhajtónál tértek újra vissza a pályára, ahol több mint húsz gyerek rostokolt egy buszban. Őket Győrbe szállították, és szállást is intéztek nekik. „Amikor kiírtam a facebookra, rengetegen jöttek segíteni. Ki étellel, ki itallal, ki pedig szállással próbált a bajba jutottak segítségére sietni. Reggel, amikor elkezdtük az akciót, természetesnek tűnt, hogy ez a dolgunk. Utólag persze látja az ember, hogy a teljes ismeretlenbe mentünk bele, de ezt meg kellett tennünk embertársainkért.”

Az oklevél szövege szerint „2013. március 15. az összefogás és az önzetlenség napja volt városunkban. A győri emberek tanúbizonyságot tettek segítő szándékukról és önfeláldozásukról a bajba jutott emberek megsegítése érdekében.” Az összes önkéntest, önzetlen céget, üzletet, szervezetet és intézményt, akik hozzájárultak a különböző akciók sikereihez, felsorolni lehetetlen, ezért csak röviden: Köszönet érte mindenkinek!

Papp Zsolt

Fotó: O. Jakócs Péter