A művészet, a szociálpszichológia és a műszaki tudományos kutatás egy-egy jeles képviselőjével beszélgettek az Iparkamarai Női Klub tagjai Győrben, május 20-án.
Várayné Szüts Katalinal mindenki egyetértett abban, hogy a művészetek és a kommunikáció tette az embert emberré.Csepeli György érzékelve a jelenlévők fogadókészségét, elmondta: foglakoztatja napjainkban a kérdés, hogy a kvantummechanika összefüggéseit mennyire lehetne társadalmi kérdések megválaszolására alkalmazni. Nagy Szilvia beavatta a csapatot abba, hogy akár két elektron kölcsönhatásba hozása, akár apró struktúrák határterületeinek vizsgálata milyen izgalmas is lehet egy kutatónő számára. Mindenki felkapta a fejét a qvantumszámítógépek elméletéről és gyakorlati kihívásairól hallva. A 0 és 1 bitváltakozás helyett egészen más lehetőségek, megközelítések eshetősége villant fel.
A kötetlen beszélgetésben folytatódott az utazás a tudás, az ismeretlen és a napi gyakorlat gomolygó forgatagában. A művész és a műszaki tudós úgy hasonlítható, mint a violinkulcs és az integrál jel. Az oktatásban, alapszinten szükség lenne a gyermekekben rejlő művész kompetenciák kibontakoztatására, a tudás és a készség helyes arányainak kialakítására, a kooperációs készségek fejlesztésére. Szükséges lenne az alapfokú komplex képzésben a virtuális és a gyakorlati kapcsolatok helyes arányára nevelésre is. A gondolati nagy utazásba belefért a nyelvismeret, a globális tudományos együttműködés, a világlátás, a generalista-specialista tudatosság kérdéskör, valamint az agy kapacitás-terhelés határai témakör is.
A Női Klub beszélgetésének témáját az Universitas Győr „A kutatónők az ismeretlen vonzásában” című kiadványa ihlette, amelyből ajándékpéldányokat biztosítottak a klubtagoknak, a vendégeknek.