Ha valaki hamvasztás után hazaviszi az urnát, akkor annak biztosítania kell a lehetőséget a rokonoknak, ismerősöknek, hogy látogathassák azt, ez azonban nem teljesen életszerű – mondta lapunknak adott interjújában dr. Ladocsy Géza, az Országos Temetkezési Egyesület alelnöke, a Jószív Temetkezési Kft. vezetője.
Azokhoz az időkhöz képest, amikor a Jószív még temetkezési egyesületként működött, napjainkra sokat változtak a temetkezési szokások. Amellett, hogy akkoriban sok mindent a hozzátartozók csináltak, és elképzelhetetlen volt, hogy ne egyházi szertartás legyen, a hamvasztást sem ismerték. Annak, hogy később mégis elterjedt ez a temetkezési forma, elsősorban anyagi okai voltak?
Annak idején, amikor ez elindult, hivatalosan úgy hívták, hogy helykímélő hamvasztásos temetés. A rendszerváltás előtti években felméréseket csináltak ugyanis a sírkertekben, amelyekből kiderült, hogy már nincsen hely, bővíteni kellene, és ekkor kezdődött az urnafülkék építése. Az állam pedig árkiegészítést adott a hamvasztásos temetésekre. Az országban három hamvasztó volt, Budapesten, Szegeden és Debrecenben, az egyes települések ezekhez voltak hozzárendelve. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy akkoriban egy hónapos várakozási idő volt. Talán ez az oka annak is, hogy az egész hamvasztással kapcsolatos temetési szertartás egy kicsit félrecsúszott. De visszakanyarodva a kérdéséhez, Győrben is építettek urnafalakat, és aki hamvasztásos temetést rendezett, az nagyon olcsón kapott urnafülkét, amihez még jött az előbb említett árkiegészítés is.
Említette az előbb, hogy a hamvasztással kapcsolatos szertartás egy kicsit félrecsúszott. Mit ért ezalatt?
A rendszerváltásig mindössze három hamvasztó működött az országban, ezért nagy volt a várakozási idő. 90′ után aztán elkezdtek épülni a hamvasztók, Győrben, mi is felépítettük Európa egyik legmodernebb ilyen létesítményét, aminek köszönhetően a várakozási idő jelentősen lecsökkent, gyakorlatilag nincs is. Viszont az a szokás megmaradt, hogy a halottól a hamvasztás után vesznek búcsút. Európában ugyanakkor ez úgy működik, hogy először elbúcsúznak a testtől, és utána viszik el hamvasztani. Tavaly egyébként egy szakmai konferencián Esztergomban mind a katolikus, mind pedig a protestáns egyház képviselői az Európában bevett gyakorlat mellett foglaltak állást. Ennek ellenére nálunk ez a mai napig fordítva működik. Havonta csak 1-2 esetben búcsúznak el előbb a testtől a hozzátartozók, miközben igazából ez lenne etikus.
Korábban a három hamvasztó valamelyikéhez voltak rendelve a városok, ez viszonylag tiszta feltételeket jelent. Most, hogy sokkal több ilyen üzem működik az országban, ki dönti el, hogy hol végzik a hamvasztást?
A törvény már korábban is azt mondta ki, hogy a legolcsóbb és a legközelebbi hamvasztóba kell vinni a halottat. A mostani jogszabály-módosítás ezt annyiban egészítette ki, hogy a magyarországi összes hamvasztó üzemnek az árait közzé kell tenni az interneten, és minden temetkezési szolgáltató irodájában ki kell függeszteni, hogy melyik mennyiért hamvaszt. Tulajdonképpen három árnak kell ebben benne lennie: a hamvasztás, a hamvasztó koporsó és a hamvasztóba szállítás díjának. Amikor azonban valaki igénybe veszi ezt a szolgáltatást, kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy erre figyeljen. Azaz a temetkezési vállalkozó választja ki valójában, hogy kivel végezteti a hamvasztást. A törvényt tehát vagy betartja, vagy nem. Győrben is van olyan vállalkozó, aki nem itt hamvasztat, és erről a hozzátartozókat nem tájékoztatja. A hamvasztásról egyébként emléklapot kell kiállítani, és azt a hozzátartozóknak oda kell adni – ez viszont csak ritka esetekben történik meg, azaz a hozzátartozó nem is tudja, hogy hol történt a hamvasztás. A dolog másik része, hogy a jogszabály szerint a hamvasztóüzem által számlázott díjat, változatlanul kell a számlába beállítani. Azonban ha valaki nem számláz, akkor nincs is mit beállítani.
Ha már a tavalyi törvénymódosítást említette többször is, az urnák hazaviteléről hogy rendelkezik a jogszabály?
A törvény szerint haza lehet vinni az urnákat, és ezt elég hivatalos közokirattal dokumentálni, azaz két ember aláírásával hitelesíteni. Ennek tartalmaznia kell, hogy hova teszem az urnát, mivel az a hely a jövőben temetkezési helyként funkcionál, azaz a rokonoknak, ismerősöknek lehetőséget kell biztosítanom arra, hogy látogassák. Azaz be kell őket engedjem, amikor jönnek, hogy elhelyezzék például az emlékezés virágait. Ön szerint ez mennyire életszerű? Betarthatatlan. Úgyhogy szerintem az urnák nagy részét változatlanul visszaviszik a temetőkbe a hozzátartozók, hiszen ennek valójában a legtöbb esetben az a lényege, hogy a család régebbről meglévő sírjára rátemessék az urnát.
A hamvasztás ma már igen gyakori, de az arányokat tekintve ez mit jelent?
Győrben a temetések 76 százaléka hamvasztásos temetés, de ahogy megyünk távolabb a nagyvárostól, úgy csökken ez a szám. Csornán például 35 százalék körül van, Kapuváron pedig még kevesebb. Szóval a régi szokásoknak, a hagyományoknak a kisebb településeken még mindig nagyobb szerepük van.
Szerző: Wurmbrandt András
Fotó: Marcali Gábor