Ott kellene lenni a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnökségi ülésein ahhoz, hogy az ember át tudja érezni, milyen problémák jellemzőek máshol, és ehhez képest milyen megnyugtató a helyzet Győrben. Dr. Szauter Ferenc, a széchenyis szakszervezet elnöke az FDSZ elnökségi tagjaként hivatalból részt vesz ezeken az összejöveteleken. A győri egyetem szakszervezeti kultúrája hivatkozási alap lehetne az országban.
Széchenyi mellszobra mellett a győri campuson áll egy szép ezüstfenyő, ami nincs ugyan kitáblázva, de a szakszervezet fájának is nevezhetnénk. Harminc éve, amikor Némethné Farkas Kata, a Felnőttképzési Központ jelenlegi vezetője belépett a szakszervezetbe, és az első Mikulás ünnepséget szervezte akkor még a KTMF-en, hozott otthonról egy cserepes ezüstfenyőt is az ünnepségre. A fácskát aztán kiültette az egyetem belső parkjában, és azóta is, minden nap rámosolyog munkába jövet. Ez a mosoly biztosan segítette a fenyőt abban, hogy évtizedek alatt egészséges, nagy fává cseperedjen.
Ahogy a Széchenyi István Egyetem szakszervezetét is olyan emberi értékek felkarolása tette különleges, jól működő közösséggé, amelyek mindannyiunk számára nagyon fontosak. Ezek az értékek egyrészt karitatív tevékenységekben nyilvánulnak meg, másrészt közösségépítő rendezvények szervezésében. Farkas Kata, a szakszervezet titkára, a segélyezési bizottság vezetője kezdetben dr. Bikás Ernővel, majd dr. Galli Csabával dolgozott együtt. Jelenleg dr. Szauter Ferenc, a Járműipari Kutatóközpont irodavezetője a szakszervezet elnöke, és egyben a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnökségi tagja.
„A felsővezetés enged belelátni a számokba, tudjuk, mit tesz lehetővé a büdzsé, ezért nem egy kártyatakarós pókerversenyre hasonlít, amikor egy asztalhoz ülünk. Kikérik a véleményünket már a döntéselőkészítésekben, elmondhatjuk a javaslatainkat, és ez szinte egyedülálló abban a közegben, ahol mi mozgunk. Ez a fajta kultúra már nagyon régen kialakult a Széchenyi István Egyetemen” – hangsúlyozza Szauter Ferenc, az egyetemi szakszervezet elnöke, aki mögött 212 szakszervezeti tag áll.
A szakszervezet tudta segíteni az agrár- és az Apáczai-kar integrációjának folyamatát. Aktív képviseletet adtak, átláthatták a folyamatot, és ténylegesen számított, hogy mit gondolnak. Ugyanígy részt vállalhattak a belső átalakításokban, és számítanak rájuk a jövőt formáló kérdésekben. Ez a fajta, bizalmon alapuló széchenyis kultúra egyedülálló a felsőoktatásban, és Szauter Ferenc szerint nagyon nagy érték.
Ha pedig a hétköznapokat nézzük, és a „szaloncukormérleg” egyik serpenyőjébe tesszük a tagdíjat, a másikba pedig a tagsággal járó előnyöket, egyértelműen az utóbbi felé billen a mérleg nyelve. A támogatások, a segélyezések, a táboroztatások, a tagsággal járó kedvezményrendszer, az ünnepekhez kapcsolódó ajándékok már önmagukban nyomós érvet jelentenek a tagság mellett, de a lényeg természetesen az érdekképviselet hatékonyságában van, amit mégis sokan kifelejtenek az összevetésből. Nehéz is ezt számszerűsíteni persze. Ott kellene lenni a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnökségi ülésein, hogy az ember át tudja érezni, milyen problémák jellemzőek máshol, és ehhez képest milyen megnyugtató a helyzet Győrben.
Három üdülője van az egyetemi szakszervezetnek, ezekből kettő az agrár- és az Apáczai-kar integrációjával együtt lett a kínálat része. Balatonalmádiban, Fövenyesen, Ábrahámhegyen pihenhetnek az egyetemi polgárok. A sportolási lehetőségek között pedig a közös torna, foci és a teke a legnépszerűbb.
Dr. Szauter Ferenc szerint nem kártyatakarós pókerversenyre hasonlít, ha tárgyalóasztalhoz ülnek.
Programjaik közül kiemelkedik a gyermekeknek szervezett Mikulás-ünnepség és a karácsonyhoz kötődő, több száz volt kollégát vonzó nyugdíjas találkozó. Az újszülöttek világra jötte mindig nagy öröm, ehhez a szakszervezet ötvenezer forintos kelengyepénzzel járul hozzá. A szerettüket elvesztő hozzátartozók gyászában pedig osztoznak, temetkezési hozzájárulással segítve a családokat. Ha valaki átmenetileg, vagy tartósan olyan helyzetbe kerül, hogy a lelki támogatáson túl anyagi segítségre is szorul, természetesen melléállnak. Amennyiben szükséges, egyfajta mediátorszerepet is betöltenek az esetleges munkahelyi konfliktusok csillapítására. A társadalmi elidegenedést, az egymásra nem figyelést megpróbálják felülírni az egyetemi szakszervezetben. A tisztségviselők társadalmi munkában végzik a tevékenységüket. A tagdíj szinte teljes mértékben segélyezésre, rendezvényekre, sportolási lehetőségek támogatására fordítva kerül vissza a tagsághoz.
Fotó: Májer Csaba József
Nyerges Csaba/Széchenyi István Egyetem