Mindenhova visszük önmagunkat
Szalai Zsolt nagyon sok mindennel foglalkozik: elsősorban költő, kritikus, aki tanít a Nyugat-magyarországi Egyetemen, internetes folyóiratot szerkeszt, elektronikus könyveket megjelentető kiadót vezet, tábort szervez tehetséges fiataloknak, német romantikusok verseit fordítja, a Fiatal Írók Szövetségének alelnöke, akinek az életében a filozófia, a bölcselet nagyon fontos, a megismerés, az önmeghatározás, az identifikáció tekintetében.
Azt mondja, tapasztalatok kellenek – saját éppúgy, mint másoké – ahhoz, hogy versek szülessenek, ezért lényeges az olvasás, a beszélgetés, sőt a civil élet, a munka is. A „hogyan kezdődött?” kérdésre szerinte ő is csak a szokásos, közhelyes választ tudja adni. Kazinczys gimnazistaként szerelmes lett, a Múzsa előtte ült az iskolapadban, ekkor kezdett el verseket írni. Aztán újabb szerelmek jöttek, de a versírás maradt. Az indulásban azonban mégis volt különleges: padtársával és barátjával, Sütő Csaba Andrással ugyanabban az időben kezdtek el verset írni – szerencsére nem ugyanaz a lány volt az imádat tárgya – így egymást olvasták, bírálták, ajánlottak egymásnak könyveket, szerzőket.
A barátságból, a közös munkából és élményanyagból közös kötet született. Azt már akkor elhatározták, hogy az első versgyűjteményüket együtt jegyzik majd, amikor, ahogy Szalai Zsolt mosolyogva mondja, még nem írtak jó verseket. Később, amikor a különböző irodalmi folyóiratok, köztük a győri Műhely is, elkezdték közölni a verseiket, kiderült, hogy kettőjük anyagát nagyon jól össze lehet szerkeszteni. Nagyon sok szempontból azóta is párhuzamosan fut az életük, együtt lettek tagjai például a Fiatal Írók Szövetségének, majd a Magyar Írószövetségnek is, együtt indították az Ambroozia (www.ambroozia.hu ) című internetes irodalmi folyóiratot.
Szalai Zsoltnak három önálló verseskötete jelent meg eddig. Az első A romantika posztulálása, amelynek már a címe is jelzi lírája bölcseleti jellegét. Megragadta a német romantika művészet-elmélete; a filozófia és költészet összefonódása; amit és amiért azóta is kutat: megismerni és egységben látni a világot. Lehetséges, érvényes-e a kortárs költészetben egy egységes világkép megalkotása, amikor annyiféle érték, irány van, a tudományok, az emberi tapasztalatok olyannyira széttartóak. Második kötete, A sörülök az erkélyen már személyesebb hangú, jórészt szerelmes versek gyűjteménye, de az elsőhöz hasonlóan fordításokat is tartalmaz. A harmadik, Az idetett valaki arra keresi a választ, hogy mennyire lehet a gyerekkor emlékeit feleleveníteni, a mozaik hiányzó darabjait pedig a költészet segítségével kirakni. A rekonstrukció mindig konstrukció is egyben, emlékezés és költészet együtt alakítja azokat a képeket, amelyekből az én felépíthető. A gyerekkori élményeket, a falu világát a kötet másik ciklusában az európaisággal ütközteti. Egy nászút történetének road movie-szerűen megírt verses útinaplója, egy 26 éves Renault 4-essel megtett 3000 km tapasztalata a mikro- és makrovilág közötti összefüggésekre keresi a választ. Szalai arról beszél, hogy bárhová megyünk, oda is önmagunkat visszük.
Újabb versei is a vidék, a falu, jórészt a közelmúltban lakhelyéül választott Öttevény körül forognak, a környéken létezett római kori település neve után kapta a negyedik kötet a Quadrata munkacímet. A szerző célja a falu poétikai belakása, történetének megismerése, amelyhez a prózaverses formát tartja a legmegfelelőbbnek, mert így alakilag is leképezi a falu szalagtelkes jellegét.
Úgy gondolja, a kortárs irodalom befogadása nem lehet olyan nehéz, hiszen a művek ugyanabban a korban születnek, amelyben az olvasó is él. Egy kortárs szerző jóval közelebb áll az olvasóhoz, mint egy klasszikus, hiszen hasonlóak a tapasztalatai, mégis nagyon sokan félnek tőle. Lényeges, hogy a kortárs irodalom ne legyen címke, sok jó szerző van, el kell érni, hogy a szerzők és műveik eljuthassanak az olvasókhoz. Az, hogy milyen hordozón olvas az ember az gyakorlatilag mindegy. Az egyiptomi papirusz tekercsek olvasása nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a számítógépes monitort gördítjük lefelé. Éppen azért szerkeszt internetes folyóiratot, hogy a digitális kultúraterjesztés adta lehetőségeket kihasználva, minél több emberhez juttassa el a kortárs irodalmat.
gyorplusz.hu
Fotó: Kovács Veronika