Mester hófehér atillában
Divatbemutatóval kedveskedik városának Barabás Gáborné ezüstkoszorús szabómester abból az alkalomból, hogy harmincöt éve űzi az ipart. A nyolcvan öltözetet felvonultató show nem hétköznapi látványosság lesz, a menyasszonyi ruháktól a formaruhákig minden, manapság hordható viseletet megcsodálhat a Széchenyi tér közönsége. A június 8-án, délután hat órakor kezdődő divatbemutatón a hivatásos manökenek, modellek helyett a megrendelők, a ruhák tulajdonosai vonulnak fel a kifutón.
Barabás Gáborné, Lívia már kislányként varrónő szeretett volna lenni. Álma teljesült, először a férfiszabó mesterséget, majd a női szabóságot tanulta ki. A hetvenes évek jogszabályai szerint két évet kellett cégnél dolgoznia, hogy kiválthassa az ipart. A Centrum Áruházban helyezkedett el zsebzőként, mielőtt Győrben elsőként megnyithatta garázsüzletét. Öt év múlva az egyik Széchenyi tér mögötti kis közbe költözhetett, máig itt fogadja kuncsaftjait. Mesterének Szabó Józsefet tekinti, az atilla készítésének tudományát pedig a ma kilencvenöt éves Nagy Sándortól sajátította el.
Életének meséjét Lívia asszony azzal kezdi, hogy harmincöt évvel ezelőtt, iparosságának hajnalán a „méretes” volt a divat. Aki tehette, méretre varratta a ruháját. A kilencvenes években már főként a szériavarrásra volt igény, a szabóságok kosztümöket, öltönyöket gyártottak a kereskedők megrendelésére. Manapság kellemes fordulat tanúi lehetünk, gyarapodik azok száma, akik alkalmi ruhát, kosztümöt, szmokingot, atillát, hímzett, matyómintás öltözékeket viselnek méretre szabva, kisipari kivitelben.
A győri mester formaruháit Dániában és Svédországban hordják, műhelyéből kerül ki a Kisalföld Volán dolgozóinak egyenruhája, számos művészeti csoport, énekkar, zenekar fellépő kosztümje, újabban az ETO Park szálloda munkatársainak öltözéke. A magánemberek hazánk minden szegletéből, de Európa és Afrika távoli vidékeiről indulva is megtalálják a Széchenyi teret, Lívia asszony híre, neve szájról szájra terjed. Volt megrendelője, aki egy londoni színházi bemutatón, mások egy bécsi operaházi esten kapták meg Barabás Gáborné címét. A tizenéves diáktól a kilencvenes öreg úrig mindenki megtalálható vendégei között.
Csak az sajnálatos, hogy lassan kihal Győrben a férfiszabó mesterség, három nyugdíjaskorú ember dolgozik még. Utánpótlás nincs, a képzés húsz éve szűnt meg városunkban. Az a kéttucat tanuló, akiket Lívia asszony az évek során kitanított, az ország, a világ legkülönbözőbb pontjaira szóródtak szét. Fia, Gábor az egyedüli, aki külön minisztériumi engedéllyel letehette a férfiszabó vizsgát.
Barabás Gáborné imádja a szakmáját, hatvanon túl is csak annyit kérne egy mesebeli jó tündértől, hogy még két évtizedet eltölthessen a szabóasztal, a varrógép előtt. Elkészült élete nagy álma is, saját maga számára varrt egy hófehér atillát, ebben jelenik meg a Széchenyi téri divatbemutatón.
Földvári Gabriella
Fotó: Marcali Gábor