Ebben a rovatban mesében szereplő ételek receptjeit olvashatjátok, amelyekhez a mesét is csatolom. Olvassátok el otthon a kicsiknek és süssétek, főzzétek meg a benne szereplő ételt! Garantáltan az egyik legsikeresebb étvágycsalogató.
Bevásárló lista
1 db tojás
csipet só
1 cs. vaníliás cukor
1 ek sütőpor (10g)
300ml tej
200 g liszt (tönköly liszttel is kiváló)
45 g olvasztott vaj (82%)
Töltelék
250 g túró
150ml tejföl
150 g eper
50 ml bodzaszörp
Bodzás-epres amerikai palacsinta
Elkészítés
1. A palacsinta hozzávalót alaposan kikeverjük és azonnal sütöm is. Kevés vajon vagy olajon kisebb merőkanálnyi halmokat teszek a forró serpenyőbe és 2-3 percig sütöm oldalanként őket.
2. A túrót kikeverem édesítővel vagy cukorral, kevés citromlével és a tejföllel.
3. Tálalásnál friss eperrel, a túrókrémmel rétegezem, amit bodzaszörppel csurgatok le.
4. Amennyiben nincs bodzaszörp, akkor 3 ek mézet 2 tenyérnyi bodzavirággal forraljunk fel pár másodpercre és ezzel csurgassuk le a palacsintánkat.
A mese – Gáli József: Csodapalacsinta
Egyszer egy asszony palacsintát sütött. Máskor is tette már, hétköznap ünnepnap egyaránt. De olyan fura história, mint ez egyszer, nem esett meg vele soha. Pedig mindent úgy csinált, ahogy szokta.
Első szomszédjától kért egy kis lisztet hozomra, második szomszédjától tojást megadomra, zsírt a harmadiktól jövő ölésig. Tejet, serpenyőt még jókor reggel napamasszonyától koldult – ád érte palacsintát, majd ha elkészül. Elnémult a levesnóta visszhangja, de már a harangszó is megebédelt, mire összegyűlt a matéria. Akkor aztán nekifogott a sütéshez. Girhes macskája dorombolni is elfelejtett, úgy leste minden mozdulatát.
Bögre oldalán koccant a tojás, huppant a sárgája, porzott a liszt, csobbant a tej: elkészült a tészta. Sercegő zsírban ott kerekedett az első palacsinta. A macska fel ugrott az asztalra, onnan nyávogta: „Au miau – de szép palacsinta, kerek, sárga, olyan mint a nap!” Hát még, amikor az asszony megforgatta a serpenyő felett! „Au miau, kicsi konyha fénylő napja, hogy serceg a levegőben! Au miau!”
S a szedett-vedett, összekoldult palacsinta hitt a macskahízelgésnek.
– Sárga vagyok, kerek vagyok, én vagyok a nap!!!
– Au miau, több vagy te az öreg napnál, az nem serceg, te meg sercegsz! Darázs röppent a konyhába, körbe körbe röpködött. „Ez a bolygóm” – gondolta a palacsinta, s magasabbra perdült a tűzhely felett. Pörgött, pörgött gőgös büszkeséggel. Álmélkodott, csodálkozott az asszony: „Milyen rég feldobtam, s még mindig fent van!” Lecsapta a tálat, amiből a tésztát csurgatta, s kifutott a ház elé.
– Hé! Emberek! Ide, ide!!! Csodapalacsinta van a háznál, én sütöttem, én magam! Meghallotta ezt a palacsinta, s még jobban sercegett, még magasabbra perdült:
– Csodapalacsinta vagyok! Csodanap! Fűtöm a konyhát! Fűtöm a házat, fűtöm a világot! Tiszteljetek! Csodáljatok! A macska majd vezényel, ő a legfőbb hívem! A macska? Az bizony meglelte a fizetségét, az odahagyott tál melléugrott, ki lefetyelte a maradék tésztát mind egy cseppig. Jóllakottan már nem dorombolt tovább.
– Minek hízelegni, ha tele a has? Au miau! A csendben a palacsinta kezdte magát rosszul érezni: „Hol az ének? Ki dicsőít? Beste macska, úgy megsütöm, hogy napszúrást kap menten!” De mire ezt végiggondolta – hízelgés híján –, kihűlt és lepottyant. Nem is a serpenyőbe esett, hogy megsült volna palacsintának, hanem a hamuba, a tűzhely mellé… Ekkor érkezett vissza az asszony, kísérte egy tucat csodaleső naplopó. Jól ki nevették, még a kontyát is megráncigálták, hogy hiába futtatta őket idáig. Az asszony csak akkor kezdett el igazán siránkozni, mikor észrevette a fényesre nyalt üres tálat: se csoda, se palacsinta! A csodapalacsinta pedig ott lapult a földön, a macska se ette meg, nem volt gusztusa hozzá, oly szánalmas volt szegény.
#SzarkaZsófi