A bűnös léleknek szüksége van arra, hogy korábbi tettét valamilyen jó cselekedettel ellensúlyozza. Ebben segíthet a megyei büntetés-végrehajtási intézet és a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Intézmény és Gyermekotthon közös jóvátételi programja.
„Ha a börtön gyárként működne, és az emberek futószalagon érkeznének, majd személyes megszólítás nélkül távoznának, úgy, hogy az érzelmeikre nem tudtunk hatni, akkor az egész rendszer értelme megkérdőjeleződne. Azonban az érzelmi húrok igazán hatásos pengetéséhez olykor mi kevesek vagyunk, ezért kellenek az olyan külső szereplők, akik előtt nem lehet hazudni, mellébeszélni” – hangsúlyozza Mihály Attila bv. ezredes, börtönparancsnok. Egy különleges kapcsolat apropóján beszélgetünk: a parancsnoki irodában ül a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Intézmény és Gyermekotthon igazgatója, Borsfai László is, s a látszólag teljesen különböző intézmények együttműködéséről mesélnek. Először játszóteret korszerűsítettek az elítéltek a fogyatékkal élők iskolájában, ezután fogalmazódott meg az igazgatókban az ötlet, hogy rajzokkal és festményekkel is szebbé tehetnék a gyerekek mindennapjait, ünnepeit. A fogvatartottak hálásak a lehetőségért, és megtapasztalhatják, milyen érzés a jó oldalon állni, a segítségnyújtás strukturálja, hasznosabbá teszi a börtönben töltött időt.
„A lelkiismeretükkel számolnak, ahogy számolnak, ez nem a mi dolgunk. Úgy végzem a munkámat, és a kollégáimat is mindig erre intem, hogy a másság fölött, akármilyen gyökerű is, nem a mi dolgunk pálcát törni. Én mindig csak a pálya széléről kiabálhatok be a bírónak, hogy mit kellene csinálnia, de én nem futok bent” – mutat rá Borsfai László, és folytatja a párhuzam-vonást a két intézmény között. „Mi ugyan nem zárt intézet vagyunk, de bizonyos dolgok „odakint” vannak a mi esetünkben is.” Elmeséli, néhány, a programban résztvevő fogvatartottat körbevitt az intézményben, megmutatta nekik a legsúlyosabb állapotban lévő gyerekeket, mintegy érzelmi zsarolásként: tudatosuljon bennük, ha kikerülnek, a saját belátásuk szerint alakíthatják az életüket, hiszen egészségesek. Mihály Attila szerint egy-egy ilyen alkalom „kihasználása” segíthet helyretenni a helyzetet, hogy börtönben vannak, valamit elrontottak, s hogy készüljenek a kiszabadulásra. „Az érzelmeken keresztül helyre kell rakni az értékrendjüket. Szeretnénk elérni, hogy szabadulás után ne legyenek kis hazugságaik, például, hogy nem jogosan kapták a büntetésüket. A jóvátételi programokra önként jelentkeznek, de mindig elmondjuk, ez nyilvánossággal jár, s van, aki ezt nem vállalja, pedig fontos, hogy merjenek tükörbe nézni, vállalják, hogy rossz fát tettek a tűzre, ehhez pedig a nyilvánosság nagyon jó eszköz, hiszen a börtön falai takarnak minket, senki nem látja, hogy ki van itt bent” – magyarázza a parancsnok.
Pápai Vince vállalja a nyilvánosságot, és arról is beszél, miközben fest, szabadnak érzi magát. A Bárczinak már több képet készített, legutóbb a március 15-i ünnepségre. „Ez a festmény is a szabadságról, a szárnyalásról, arról a tavaszról szól, ami a régit elviszi. Ebben hiszek. Mivel apa vagyok, és gyermekeimet a jelenlegi helyzetben, saját magamnak köszönhetően ritkán láthatom, úgy érzem, amikor festek, nem csak ezeknek a gyermekeknek segítek, hanem teszek érte, hogy a börtönbe kerülésem ellenére egyszer a fiam és a kislányom is büszkék legyenek rám. Valahol én is sérült gyermeknek tartom magam. Ha nevezhetem a szülők nélküli felnövést fogyatékosságnak, találok párhuzamot, átérzem a helyzetüket” – árulja el és hozzáteszi, szabadulás után is szeretne kiállításokat szervezni nehéz sorsú gyerekeknek, „megoldást, segítséget, pluszt találni arra, hogy rugalmasabban tudjanak mozogni a világban. Akadálytalanul.”
A börtönparancsnok szerint a visszaesés nehezen mérhető, a győri börtönben mintegy ötven százalék körüli. Ha valaki megjárta a börtönt, az rányomja bélyegét a szabadulás utáni életére is, ezért sokszor letagadják a börtönéveket. Tóth Erika utógondozó koordinátor szerint a legtöbb munkahelyen erkölcsi bizonyítványt kérnek, így sokszor ördögi körbe kerülnek a büntetett előéletűek. Az utógondozó a munkakeresésben is segítséget nyújt, de legtöbben azért igénylik a támogatását, hogy a börtön után megtanuljanak helyesen élni, amit többeknek senki nem mutatott meg soha…
A győri bvi-ben 220 fogvatartott van, főként előzetes letartóztatásban lévők a fehérgalléros bűnözőtől a „tyúktolvajon” és a közlekedési kihágón át a gyilkosig. 10 százalékuk nő. Magyarországon 2007 óta működnek a jóvátételi programok, Győrben 2009 óta. A projektek keretében több rászoruló intézmény felújításánál segédkeztek a rabok, de szerveztek kiállítást is, illetve álltak mentornak elrettentő példaként olyan fiatalok mellé, akik rossz útra tértek.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor