Magyar Lajos: Sokak szép emléke a győri fociláz
Jeles esemény jubileumán nem illik eltérni a tárgytól, úgy terveztem, az ETO 1982-es bajnoki győzelmének kerek évfordulóján csak az Aranycsapatról, a győri foci aranykoráról kérdezem Magyar Lajost.
Aztán megjött a kapitány és azzal kezdte, előző nap Szákszenden járt, az ETO-öregfiúk pályaavató meccset játszottak a helybeliekkel. Öröm volt elvégezni a kezdőrúgást, látni, hogy a Nagyigmánd melletti kis faluban nemcsak szeretik a focit, hanem áldoznak is rá, gyönyörű, vadonatúj pályát építettek.
A pincér szódát hozott, mi meg Szákszend dicséretével végezve könnyedén belezökkentünk a tervezett kerékvágásba, hiszen az 1982-es bajnokok közül Szíjjártó László játszott, Mile Sándor meg a kezdőrúgásban segédkezett az öregfiúk meccsén. Az Aranycsapat összeállítását máig kapásból sorolják az igazi győri focidrukkerek. Tizenegy név, miközben a nyolcvanas évek elején, a Verebes-korszak öt szezonjának tétmérkőzésein hatvanhárom játékos lépett pályára zöld-fehér mezben.
Azt mondja Magyar Lajos, hogy a Kovács, Csonka, Hlagyvik, Mile, Magyar, Hannich, Póczik, Burcsa, Szabó, Szentes és Hajszán összeállítású tizenegyen csak kényszerből, sérülés vagy eltiltás miatt változtatott Verebes mester. A Mágus jött és csapatot épített. Az új szellem, az új szemlélet, a győzelmek kovácsolták közösséggé a játékosokat. A barátság, az összetartás, a klubhoz, szurkolókhoz való hűség akkoriban is ritkaságnak számított, öröm volt a fiúk csapatkapitányának lenni.
Magyar Lajos Abdán nőtt fel, a helyi csapatban focizott, majd egy mezőgépes szezont követően, 1968-ban, tizennyolc évesen lett az ETO játékosa. Mindössze három hónapot kellett várnia, hogy szerepet kapjon Szusza Ferenc első csapatában. Utolérhetetlen csúcstartó, 1985-ig 376 alkalommal lépett pályára, a kezdetekről ma is meleg hangon beszél. Azt mondja, abdai srácként álmában sem gondolt rá, hogy egyszer majd a nagyváros első osztályú csapatában játszhat. Az 1968-as ETO-ban felejthetetlen sportemberek segítették, Orbán, Izsáki, Győrfi, Keglovich, Stolcz.
Ha már egyszer elindultunk 1982-ből visszafelé, érdemes megemlékezni arról, hogy az 1901 óta számon tartott magyar bajnokságot vidéki csapatok elvétve nyerték meg. Az 1944–45-ös szezonban a Nagyvárad, 1963-ban a Győri Vasas ETO tudta megtörni a fővárosiak, az FTC, az MTK, az Újpest hegemóniáját. Aztán megint Budapest következett, egészen az 1981–82-es bajnokságig, a győri Verebes-korszak kezdetéig. A Rába ETO egymást követő években kétszer lett bajnok, kétszer ezüstérmes, egyszer harmadik helyezett.
Jövőre is lesz mit ünnepelni, de egyelőre maradjunk az idei évfordulós eseményeknél, hiszen a klubvezetés és a szurkolói klub kitett magáért. Volt ünnepi vacsora, megemlékezés beszédekkel, az ETO–Pécs mérkőzés előtt a stadion közönsége is láthatta, köszönthette az Aranycsapatot. Azt mondja Magyar Lajos, hogy a Verebes-időszakot egyébként, a hétköznapokon is szívesen elevenítik fel a győriek. Nem tud úgy megfordulni baráti társaságban, hogy ne essen szó a régi idők szép focijáról, a sztárként tisztelt játékosokról, a telt házas stadionról. Aki a nyolcvanas években átélte, nosztalgiával gondol vissza a győri focilázra.
A kapitány 1985-ben elbúcsúzott, majd levezetésként eltöltött tizenhárom évet kisebb osztrák klubok játékos-edzőjeként. Hirm és Felsőpulya focibarátai is azt becsülték benne, amit a hazaiak, a teljesítményét és a hűségét. Magyar Lajos régi vágású sportember. Elégedett, szereti az emlékeit, kijár az ETO meccseire, s úgy gondolja, több helyi kötődésű, helyi nevelésű játékossal lehetne itt újra aranycsapatot, jövőt meg szurkolótábort építeni.
Nyugdíj
„Azt a borozót, ahol most ülünk, a törzsvendégek Magyar borozónak hívják, Magyar József pincér barátommal tizennyolc évig tudtuk fizetni az egyre magasabb bérleti díjat. A csőd után eltöltöttem néhány évet a kismegyeri CBA-ban, aztán elmehettem nyugdíjba. Nyúlon kertészkedek, ETO-meccsekre járok, az öregfiúkkal turnézok falvakban. Ahova hívnak, szívesen megyünk. A foci már nem az én korosztályomnak való, de kísérőként örömmel képviselem az Aranycsapatot.”
A titok
„Igazi sztárok voltunk, nem csak Győrben, az egész országban. Ahol megjelentünk, a csapatról kérdeztek, leggyakrabban azt, hogy mi a titkunk. Azt szoktam válaszolni: tudunk focizni.”
Gaál József
Fotó: Marcali Gábor