Leslie Mandoki: Nem élveztem a popsztár létet

Tutzing. Festői német kisváros a Starnberger tó partján, Münchentől mintegy 25 kilométerre. Itt él és dolgozik a közelmúltban 60. születésnapját ünneplő Leslie Mandoki, azaz Mándoki László, aki 38 évvel ezelőtt harmadmagával úgy döntött, zenei karrierje érdekében vállalja a kockázatot és külföldre szökik. A menekülés egy szabadabb világba nemcsak hogy sikerült, de utat is nyitott arra, hogy megvalósuljanak a fiatal zeneakadémista álmai.

Míg Magyarországon általában az 1979-ben világszerte ismertté vált Dzsingisz Kán zenekar miatt ismerik, addig választott hazájában kiváló jazz-rock zenészként és az egyik legbefolyásosabb zenei producerként tartják számon, aki olyan sztárokkal dolgozott együtt mint Phil Collins vagy Lionel Richie, és olyan nagy megrendelőknek ír zenét mint a Disney, a VW-konszern vagy éppen a német kancellár asszony, Angela Merkel. A világszerte ismert jazz- és rockzenészekből álló formációjával, a Mandoki Soulmatesszel korábban Győrben is koncertező, háromgyermekes Mándoki tutzingi stúdiójában adott interjút lapunknak.

Február 16-án a Művészetek Palotájában lép fel világsztárokat felvonultató formációjával az éppen 20 éves Mandoki Soulmatesszel, de a korábbi győri koncertjein kívül nem nagyon emlékszem, hogy szülőhazájában koncertezett volna.

Őszintén szólva én két dolog miatt nem vagyok aktív Magyarországon. Az egyik az, hogy sose hívtak. Egy művész pedig oda megy, ahova hívják: Sanghajban, Sao Paulóban vagy éppen New Yorkban kíváncsiak rám, Budapestet eddig kevésbé érdekelte, hogy mit csinálok. Emellett pedig kicsit zavar, hogy szeretett Magyarországomon még mindig a Dzsingisz Kán zenekarral azonosítanak, holott ez az életemnek csak egy kétéves periódusa. Azóta történt egy s más, soroljam? Lionel Richie, Phil Collins, Jennifer Rush, a No Angels, a Volkswagen, az Audi, a német kormány, a Disney, meg a legsikeresebb német sorozatok címadó dalai… 72 platinalemez köthető a nevemhez.

Ezek szerint a hírnevet hozó Dzsingisz Kánra nem büszke?

Nézze, ma már nincs gondom vele, sőt, sajnálom is, hogy igazából nem élveztem azt az időszakot, de hiába adtunk el 14 millió lemezt, én azt nagyon utáltam. Én Miles Davis meg Al Di Meola világából csöppentem bele abba az egészbe, és azért énekeltem el azt a nótát, hogy megkapjak egy stúdiót, ahol felvehetek egy jazz-rock albumot. Ez volt az üzlet. És persze mert én voltam az egyetlen szakmabeli, én lettem a zenekarvezető, és ezzel elindult egy lavina. És amikor ott állsz egy újságosbódé előtt és hét magazinnak vagy a címlapján, és a lakásod előtt a lányok sikítoznak, akkor kicsit megijedsz magadtól, mert a konzervatóriumban más miatt kezdtél el zenélni. Nem élveztem a popsztár létet, egy intellektuális nihil volt az egész.

Akkor beszéljünk arról, amit élvez. A Soulmates februári koncertjére kikkel érkezik Budapestre?

Olyan világsztárokkal lépek fel mint Jack Bruce (Cream), Bobby Kimball (Toto), Greg Lake (Emerson Lake amp; Palmer), Al Di Meola, John Helliwell (Supertramp), Peter Maffay vagy éppen Chaka Khan. Egyébként ez egy ilyen hazafias gondolat volt részemről, hogy a Soulmates 20. születésnapját a magyar fővárosban ünnepeljük. Korábban tervben volt egy müncheni és egy berlini koncert is, de akkor azok a vezető német személyiségek, akiket várunk, valószínűleg Németországban maradtak volna. Így pedig ez a 200 ember a bajor miniszterelnöktől kezdve a nagy világmárkák topmenedzserein át a vezető színészekig, médiasztárokig mindenki Budapestre jön. Ezen a napon nagyobb német delegáció lesz Magyarországon, mint az olimpia megnyitásán.

Ha már itt tartunk, hogy lesz az ember személyes jó ismerőse a győri Audi-gyárat is magában foglaló VW-konszern első számú vezetőinek vagy éppen a német szövetségi kormány tagjainak? Miért van zenei igazgatója egy autóipari óriásnak?

Minden művésznek van egy képe, egy bizonyos imidzse. Amit mi csinálunk, arról általában az iparban vagy a médiában az a vélemény, hogy mi akadémikus szinten mindent meg tudunk oldani. Minket soha nem hív fel egy marketingfőnök vagy egy ügynökség, amelyik éppen egy filmet csinál, hanem a kancellár asszony vagy a VW-konszernt vezető dr. Martin Winterkorn azt mondják, hogy ezt a Leslie-vel meg kellene beszélni.

És akkor egy megbízottjuk telefonál?

Általában idejönnek egy vasárnap délután. De visszatérve a kérdésére, a Volkswagennek, illetve az Audinak azért van szüksége zenei igazgatóra, mert dr. Winterkornnal az a meggyőződésünk, hogy úgy, ahogy egy márkának logója van, úgy van egy bizonyos hangzási esztétikája is. Ezt előttem nem csinálta más: meg kell komponálnunk, hogy hogyan szól egy márka.

Egy autómárkából tehát lehet „sztárt” csinálni a zene segítségével, de a magyar zenészekből miért nem lehet világsztárt csinálni?

Ákosból lehetett volna nemzetközi sztár, neki minden művészi és karakterbeli tulajdonsága megvan ehhez. Amikor a Tarzan című Disney-film zenéjét csináltam, együtt dolgoztam vele, akkor az ő angol nyelvű anyagát elvittem két nagyon komoly világcégnek. A probléma csak az volt, hogy ez épp akkor történt, amikor az egész szakma válságban volt Amerikában, Nagy-Britanniában és Németországban. Egyébként még Zsédában láttam, látok fantáziát. Azóta meg nem jártam Magyarországon, nem ismerem a fiatal zenészeket. Az idősebb generációból pedig meggyőződésem, hogy ha Charlie, Demjén Rózsi, Zorán, Syrius vagy a Szörényi–Bródy páros egy boldogabb országba születik, akkor világsztár lett volna. Akinek segítettem Magyarországról és nagyon sikeresen működött a dolog, az Szakcsi Lakatos Béla volt.

Ha már az idősebb generációt említi, a hatvannal ön is kerek évfordulóhoz érkezett. Mi maradt meg önben abból a fiúból, aki 1975-ben átszökött az ismeretlenbe?

Remélem, hogy minden. De talán a legfontosabb az álmodozás: az álmainkat kell élni és nem az életünket álmodni.

A lehetetlen létezik?

Nem.

Wurmbrandt András

Fotó: Gy. P.