Közel ötvenéves rekordot tart a győri „gerelykirály”
Kicsit több mint 72 évvel ezelőtt világra jött egy győri fiatalember, akiről akkor senki sem gondolta volna, hogy egyszer örökre beírja majd magát a kisalföldi megyeszékhely képzeletbeli, sportos történelemkönyvébe...
Családjában komoly hagyományai voltak a mozgásnak és a sportnak, apai nagybátyja Dunántúl Bajnok futó volt, anyai nagybácsikája pedig diák korosztályban Európa-bajnokságot nyert súlylökésben. Kovács Gábor számára mégsem volt teljesen egyértelmű, hogy atléta lesz, sőt. A remek labdaérzékkel megáldott fiú középiskolai tanulmányait a székesfehérvári gépipari technikumban végezte, ott azt a bravúrt sikerült véghezvinnie, hogy egy évben három különböző sportágban, kézilabdában, kosárlabdában és gerelyhajításban is diákolimpiai bajnok lett. A munkában hitt, szinte állandóan edzett, sokszor még a tanórák alatt is lépcsőzött, futott vagy a technikát gyakorolta. Ennek ellenére kiváló tanulmányi eredményeinek köszönhetően, simán felvették a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem villamosmérnök szakára. Ott, a rengeteg tanulás mellett is megmaradt a sportos vonal a fiatalember életében, igaz, a három sportágból már csak kettőre futotta az erejéből, az atlétika és a kosárlabda töltötte be az életét. A gerelyhajítás maradt a fő szerelem, de azért a MAFC másodosztályú kosárcsapatában is pattogtatott, amikor éppen nem atlétikai versenyeken indult. Fizikai erejének, szálkás izomzatának, kiváló technikájának és szorgalmának köszönhetően, folyamatosan javultak az eredményei. Egyetemi évei alatt a magyar válogatott keretébe is bekerült, nemzeti színekben az 1966-os Európa-bajnokságon a 13. helyen végzett.
Az egyetem elvégzése után visszatért Győrbe, ahol pályafutása végéig a Rába ETO atlétika szakosztályában sportolt. Legjobb eredményét, 79 méter 76 centimétert 1972-ben, egy olimpiai válogatón érte el. Ez azóta, vagyis 46 éve rekordnak számít Győrben és a megyében is. Közel fél évszázada soha, egyetlen kisalföldi gerelyhajító sem tudta túldobni Kovács Gábor egyéni rekordját. A 60-as, 70-es években ő volt az egyetlen, aki tanulás és munka mellett ilyen szinten űzte a sportágat, válogatottbeli társai, így például az olimpiai bajnok Németh Miklós vagy Kulcsár Gergely, mind profi atléták voltak. A versenyzés mellett folyamatosan edzősködött, majd aktív pályafutása után évekig a Megyei Atlétikai Szövetség főtitkáraként tevékenykedett. Később sem távolodott el a sporttól, szenior világversenyeken képviselte Győrt.
Többek között az Amerika Egyesült Államokban és Ausztráliában is rajthoz állt veterán világbajnokságokon, sőt a kenguruk földjén, a 40+-os kategóriában az előkelő hatodik helyen végzett. Az atlétikát az évek múltával a tekézés váltotta fel a sportember életében, hobbitekésből egészen jó kis amatőr tekézővé vált. A mai napig, minden kedden, egy baráti társasággal gurít Sopronban, csak hogy meglegyen a heti testmozgás. Kovács Gábor egyébként nyugdíjasként, visszavonultan él feleségével egy adyvárosi panellakásban, viszont a televízión keresztül folyamatosan követi a sporteseményeket, főleg ha győri sportolók vagy csapatok is érdekeltek. A 72 évesen is makkegészséges egykori kiváló gerelyhajító a napokban a Győr-Moson-Sopron Megye Szolgálatáért díj sport tagozatának elismerését vehette át Németh Zoltán elnöktől, és személyesen gratulált neki Borkai Zsolt polgármester, illetve Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselő is. A nagyszabású díjátadón elhangzott, Kovács Gábor példakép lehet a mai fiatal sportolók számára, hiszen kizárólag kitartásának, alázatának és szorgalmának köszönheti kiváló eredményeit. Joggal néznek fel sokan a kisalföldi „gerelykirályra”, köztük én magam is. Csak egy kicsit másképp. Minden idők legjobb győri gerelyhajítója ugyanis az édesapám.
Zombai-Kovács Ákos
Fotó: Marcali Gábor