A Széchenyi István Egyetem doktorandusza, Gubó Eduard még mesterszakos környezetgazdálkodási agrármérnök hallgatóként nyerte el az indulási jogot az Országos Tudományos Diákköri Konferencián, ahol idén tavasszal első helyezést ért el. Dolgozatában azt vizsgálta, hogy az ösztrogének (női nemi hormonok) és az ösztrogénhatású gyógyszerek milyen mértékben vannak jelen a tejelőszarvasmarha-telepek hígtrágyájában. Magyarországon ez volt az első, ilyen jellegű tanulmány.
Arról bizonyára sokan hallottak már, hogy a szarvasmarha telepeken keletkező metángáz jelentős mértékben hozzájárul a klímaváltozáshoz, hiszen egy-egy tehén a tej mellett naponta hozzávetőlegesen 0,1 köbméter metángázt is termel. Arról talán kevesebben tudnak, hogy a tehenészeti telepeken keletkező nagy mennyiségű, a tápanyagutánpótlás szempontjából egyébként nagyon hasznos hígtrágyával együtt ösztrogén (női nemi hormon) hatású anyagok, gyógyszer-és vegyszermaradványok, antibiotikumok kerülhetnek ki a természetbe, a talajba és az élővizekbe, azokon keresztül az élő szervezetekbe is. Így például az ösztrogénhatású agyagok összezavarhatják a halak vagy a vízimadarak viselkedését, veszélyt jelenthetnek szaporodásbiológiai szempontból.
A világ teljes lakossága körülbelül 30 000 kg/év természetes szteroid ösztrogént és további 700 kg/év szintetikus ösztrogént kizárólag a fogamzásgátlók által juttat ki a természetbe. Azonban az állattartásból származó ösztrogének ennél jóval nagyobb mennyiséget tesznek ki. Például az Egyesült Államok és az Európai Unió állatállományának éves ösztrogén kibocsátása 83 000 kg/év, ami az emberi kibocsátás több mint kétszerese. Az ösztrogének elengedhetetlenek a normál humán fiziológiához, de káros hatással lehetnek, ha a környezetben felhalmozódnak, és bejutnak az emberi táplálékláncba.
Gubó Eduard, a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának mesterszakos környezetgazdálkodási agrármérnök hallgatójaként kezdte vizsgálni először a TDK-dolgozatában, hogy milyen mértékben vannak jelen ösztrogénhatású anyagok a hígtrágyában. Kutatásait négy hígtrágyás rendszerű, tejelőszarvasmarha-telepen egyéves ciklusban végezte, figyelve az évszakonkénti, és a tárolás hatására változó arányokat. Megállapította, hogy nagy mennyiségű, akár 50 000 ng/l ösztrogén és ösztrogénhatású anyag is lehet a tejelőszarvasmarha-telepek hígtrágyájában. E szerint a mezőgazdasági melléktermékek termőtalajra történő kijuttatásával olyan anyagok is kikerülhetnek, melyek negatívan befolyásolhatják egyes növények fejlődését, beltartalmát, a felszíni vizekbe szivárogva pedig a vízi ökoszisztémát is megzavarhatják.
A hígtrágya megjelenése a nagyüzemi állattartó telepek létesítésével párhuzamosan az 1970-es évek elejére tehető. Magyarországon ez az első olyan tanulmány, ami a hígtrágya ösztrogéntartalmának vizsgálatával foglalkozik.
A mosonmagyaróvári karon diplomát szerzett agrármérnök az „Ösztrogének és ösztrogénhatású gyógyszerek jelenlétének vizsgálata tejelőszarvasmarha-telepek hígtrágyájában” című TDK-dolgozatával első helyezést ért el idén tavasszal az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Konzulense prof. dr. Szakál Pál egyetemi tanár és dr. Plutzer Judit, Nemzeti Népegészségügyi Központ hidrobiológusa volt. Vizsgálatait jelenleg a Wittmann Antal Növény-, Állat- és Élelmiszertudományi Multidiszciplináris Doktori Iskolában folytatja PhD-hallgatóként a Széchenyi-egyetemen.
„Olyan területet kerestünk, amit eddig kevésbé kutattak, ugyanakkor komoly kihatásai lehetnek. Azt kezdtük vizsgálni, hogy kimutatható értékekben van-e jelen ösztrogénhatású anyag a hígtrágyában. Mivel nagyon nagy mennyiségben találtunk, ezért úgy gondoltuk, hogy ezt a témát tovább lehet, és tovább is kell vinni, így a tudományos diákköri munka után a PhD kutatásom is ezzel foglalkozik. Most azt kezdtük kutatni, hogy a hígtrágyával talajba jutó ösztrogének a talajlakó élőlényekre milyen hatással vannak, illetve a növények fel tudják-e venni azokat, és ha igen, akkor milyen eséllyel kerülnek be a táplálékláncba” – mondja Gubó Eduard, aki jelenleg doktori tanulmányai mellett agrár- és környezetvédelmi mérnökként dolgozik egy nemzetközi cégcsoportnál. Még nem döntötte el, hogy az akadémiai szférában, vagy a termelésben képzeli-e el hosszútávon a jövőjét, de kimagasló eredményei alapján biztosak lehetünk abban, hogy mindkét területen tárt karokkal fogadják.
„A tehenek egyrészt folyamatosan választanak ki ösztrogéneket, illetve hormonkezeléseknek is alávetik őket például abban az esetben, ha a termékenyítés előtt nem ivarzanak. Ilyenkor hormonhatású gyógyszeres kezeléseket kapnak. Ezek a mesterséges anyagok azért veszélyesebbek a környezetbe kerülve, mert hosszabb idő alatt bomlanak le” – magyarázza Eduard, hogyan is kerülhetnek ösztrogénhatású anyagok a hígtrágyába.
Magyarországon a hígtrágya kijuttatása talajtani szakvéleményhez kötött. Vizsgálják például a célterület talajának humusztartalmát, összetételét, a terepviszonyokat, mint ahogy azt is, hogy mennyi szervesanyagot tartalmaz a hígtrágya, és ennek függvényében állapítja meg a hatóság, hogy mekkora mennyiséget lehet kijuttatni egy adott területre évente. Azt viszont nem nézik, hogy mennyi ösztrogénhatású anyagot, antibiotikumot, más gyógyszer- és vegyszermaradványt tartalmaz.
„Nagy mennyiségben keletkezik hígtrágya a tehenészeti telepeken, és valamit kezdeni kell vele. Ugyanakkor az előzőekből is látszik, hogy nem fordítanak kellő figyelmet a kijuttatására. Megfelelő kezelésekre lenne szükség, azok után viszont valóban nagyon hasznos tápanyagutánpótlást jelenthetne a szántóföldi növénykultúrákban. Például azokon a telepeken, ahol szeparátort is alkalmaznak, csökkenthető az ösztrogénhatású anyagok aránya a hígtrágyában. Megfelelő kezeléssel elérhető bizonyos szintű tisztítás, de vizsgálataink szerint teljes mértékben nem lehet eltávolítani ezeket az anyagokat” – mondja Gubó Eduard, akit a gazdászkar TDT-elnöke kimagasló tudományos eredményei alapján a Pro Scientia Aranyérmesek társaságába is jelölt az elmúlt napokban.
Fotó: Májer Csaba József
Nyerges Csaba/Széchenyi István Egyetem