Kepes András: „Célom, hogy továbbgondolják azt, amit én látok a világból”
„Kisgyermekkorom óta végigkíséri az életemet az élmény, hogy több különböző kultúra és gondolkodásmód van jelen a világban. A beilleszkedés is csak úgy valósulhat meg, ha megtanuljuk elfogadni egymást. A Világkép című kötetem ezt a témát öleli fel, sikere pedig abból adódott, hogy a békés egymás mellett létezés aktualitását mutatja meg az olvasóknak” – mondta portálunknak Kepes András, Győrben tartott előadása előtt.
A Csillagok nyomában című estjén – amely a Győri Művészeti, Fesztivál és Művelődési Központ szervezésében valósult meg – Kepes András sztárinterjúinak izgalmas világába kalauzolta az érdeklődőket. Az ismert emberekről, művészekről többnyire humorosan elmesélt anekdoták mellett az érzelmes történetek is szerephez jutottak. A múltba révedve felidézte azokat az időket, amikor még riporterként nem a menedzsereken keresztül, hanem személyesen, némi furfangossággal környékezte meg interjúalanyait, sokszor számos kört futva azért, hogy nyilatkozatra bírja a színészvilág, az irodalom, vagy épp a filmvilág jeles képviselőit. Nem mindig járt sikerrel, de többnyire utat talált azokhoz, akikhez vagy a személyes rajongása, vagy szakmai érdeklődése fűzte.
„Ez az előadás olyan, mintha egy nagyobb társaságban ülnénk, és csak beszélgetnénk, sztorizgatnánk. Hangos bejátszások sincsenek, a fotók alapján mesélek. Azt szeretném megosztani a hallgatósággal, hogy ezekből az interjúkból mi az, amit megtanulhattam, milyen tanulságot vihettem tovább magammal. Tragikum, humor, talán mindkettő egyszerre érvényesül a mondanivaló mellett. Hallhatnak majd sztorikat Felliniről, Gabriel García Márquezről, Woody Allanről, de a dalai lámáról is” – mesél előadásáról Kepes András.
Az író a televíziózással kapcsolatos érzéseit is megosztotta portálunkkal, bár már több mint tíz éve felhagyott a műsorkészítéssel. Úgy véli, hogy a világ megváltozásával a televíziós műfaj is hatalmasat fordult, az egyes csatornák jellege meghatározza azok nézőtáborát is. „Nem látok jelenleg olyan adót, amelynek közönsége rám lehet kíváncsi. Egyébként én mindig is a szemérmes exhibicionista típus voltam, a televíziózás pedig a magamutogató exhibicionizmus irányába tart. Én jobban szeretek a háttérben maradni, ugyanis engem azok az emberek érdekelnek, akikkel éppen beszélgetek” – hangsúlyozta Kepes András.
A Desszert című beszélgetős tévéműsort is felidéztük az íróval, aki ennek kapcsán elsősorban a kommunikáció rossz irányú változását látja, illetve a vitatkozást, és a kulturált eszmecserét hiányolja a társas kapcsolatokból. A Desszert kiváló példája volt annak, hogy a különböző gondolkodású emberek miként tudtak egymásra figyelni, nézeteiket ütköztetni. Kepes András szerint ez ma már sajnos sokszor a családokban sem működik, ugyanis az emberek csak azokkal beszélgetnek szívesen, akik osztoznak a véleményükben.
„Az írásban érzem igazán jól magam. Ha odáig eljutok a könyveim által, hogy – ha vitával is – de továbbgondolják azt, amit én látok a világból, akkor azt gondolom, hogy elértem a célom. Igyekszem kívülről is látni magam, miközben résztvevő is vagyok. Úgy gondolom, ez a fajta szemlélet az, ami az embert el tudja helyezni a világban” – összegezte Kepes András.
Szerző: Horváth-Simon Barbara
Fotó: Marcali Gábor