Kalász Márton: Díjat kapni öröm, de nem mindegy, kitől
Kalász Márton költő, író, műfordító kapta a XII. Győri Könyvszalon Alkotói díját. Az ünnepeltet az elmúlt hétvégén telefonon értük el otthonában.
Kétszeres József Attila-, Prima- és Stephanus-díjas, Gundel Életműdíjas költőként mit jelent önnek a Győri Könyvszalon elismerése?
Nagyon sokat jelent, nagy megtiszteltetés a számomra. Az írók körében a díjnak is, a könyvszalonnak is tekintélye van. Díjat kapni egyébként is öröm, de nem mindegy, kitől. Örülök, hogy engem választottak, hogy utolért ez a díj.
Úgy tudom, számos szállal kötődik Győrhöz, sok barátja is van errefelé…
Szeretem Győrt. Jártam ott nyári melegben, advent idején, mindig jó hangulata van. Szeretem a kulturális pezsgését. A könyvszalonon mutattam be könyvet és jó barátság fűz a Műhely folyóirat szerzőihez, Villányi Lászlóhoz, Pusztai Zoltánhoz, Pátkai Tivadarhoz, a fiatalok közül Szabó Lászlóhoz. A régiek közül mindenképpen meg kell említenem Kormos István nevét, akitől annak idején sok támogatást kaptam, s tőle lehetett a legtöbbet tanulni Győrről. A Műhely folyóirat nagy kincs, mindig izgalommal várom az újabb és a tematikus számokat. A város színháza is kitűnő, most is azért megyünk egy nappal hamarabb, hogy megnézzük a Tanítónő című előadást. Aztán ott van a Győri Balett, korábban fordítottam a számukra.
Két tucat verses kötet, prózák, műfordítások, hetvennyolc év termése. Melyik a legkedvesebb?
Elsősorban verset írok. A 75. születésnapomra jelent meg az összes versem, két éve a Berlin – Zárt övezet című könyvem. A legbüszkébb talán mégis a Téli bárány című prózámra vagyok, amely először 1985-ben jelent meg, s azóta több kiadást megért, lefordítottam német nyelvre is. Két dél-baranyai német családról, rajtuk keresztül egy többnemzetiségű, javarészt svábok lakta falu két évtizednyi történetéről szól, a harmincas évek közepétől az ötvenes évek végéig.
A Téli bárány sokak szerint életrajzi ihletésű családregény. Ön német származású, az egykori Jugoszláv határhoz közeli Somberekben született. Hogyan lett magyar költő, író?
Német származású magyar író vagyok. Tízévesen tanultam meg magyarul, az első verseimet magyarul írtam. Ha nem tudtam egy-egy szót, édesapám kisegített. Később Pécsre kerültem a ciszterekhez, ahol a magyartanárom költő is volt, első versem az ő segítségével, a Vigíliában jelent meg. Pécsen komoly irodalmi élet folyt, az ottani íróknak, költőknek köszönhetem, hogy 1955 karácsonyára megjelent az első kötetem. Az írás miatt változtattam nevet. Az eredeti, a Kristman keresztény emberkét jelent, ehelyett lettem Kalász. Előtte kikértem a falu lakosságának a véleményét is, akik azt mondták: mindegy, hogy hívnak, a mi fiunk maradsz.
Volt az Írószövetség elnöke, dolgozott a berlini Magyar Kultúra Házában, igazgatta a stuttgarti Magyar Kulturális Központot. Miért vállalt efféle feladatokat?
Nagy boldogság volt számomra, hogy a hatvanas, hetvenes évek Berlinjében, majd 1991-től Stuttgartban terjeszthettem a hazai kultúrát a németek és az ottani magyarok körében. A németekkel nagyjainkat ismertettük meg, fordítottam és kiadtuk Illyés Gyula, József Attila, Nagy László munkáit. A berlini évekről könyvet írtam, ebben az időszakban kezdett érdekelni, igazán ki is vagyok, honnan jöttem. Ebből született a Téli bárány. Az Írószövetségben két cikluson át, 2001-től voltam elnök, de ez egy kevésbé szép, nem ünnepi interjúba való történet.
Min dolgozik, mi foglalkoztatja mostanában?
Jelenleg nem nagyon megy a versírás, nincs magyarázat rá, hogy miért nem. Most, hetvennyolc éves fejjel azt tervezem, megírom újra a gyermekkoromat, a Téli Bárányt. Édesapám lesz a regény főszereplője.
Földvári Gabriella
Fotó: Gy. P.