Kacsasült, gesztenyés sütemény és meglepetések karácsonyra

Karácsony előtt Borkai Zsolttal beszélgettünk, ezúttal egy kicsit másképp. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogyan ünnepel Győr polgármestere, de természetesen aktuális közéleti kérdéseket is érintettünk.

Az advent időszakában a legtöbb ember az ünnepre készülődik, ajándékokat vásárol, takarít, csinosítja a lakást, megtervezi az ünnepi menüt. Győr polgármestereként és a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként jut ideje arra, hogy mindebből kivegye a részét?

Sajnos az év vége a legzsúfoltabb, munkával a legtelítettebb időszak, persze tudom, nem csak nekem, hanem mindenkinek. Ezt leginkább azért sajnálom, mert így nehezebb lelkiekben is ráhangolódni az ünnepekre, és a felkészülés tevékeny részéből is kevesebbet tud vállalni az ember. Amiben azonban mindig részt szoktam venni, az a menü előkészítése, a karácsonyfa kiválasztása, feldíszítése és a gyerekek ajándékának kitalálása. A beszerzést már a feleségem intézi, a feladatok oroszlánrészét ő vállalja magára. Idén is kicsinosította az otthonunkat, amely a meghittséget árasztja magából, így segít az ünnepekre való ráhangolódásra.

Az idén hogy tölti az ünnepeket?

Természetesen együtt, családi körben, ebből nem engedek. Az év során vannak olyan napok, amikor a feladataim miatt távol vagyok, de a karácsony az ebből a szempontból is szent. A szeretteimmel eltöltött idő az igazi feltöltődést jelenti. A szentestét feleségemmel, gyermekeimmel és feleségem édesanyjával töltjük, aztán karácsony napjaiban a nagy család is nálunk gyűlik össze. A december 24-gyel kezdődő időszak minden család életében különleges, így a miénkben is. Ebben a néhány napban másképp telik az idő, sokkal érzékenyebbé válunk, és minden a jó szóról, a szeretetről szól. Én magam is igyekszem kizárni a bosszúságokat, kizökkenni a munkából, mert a karácsony mindenkinek jár!

Mi az, ami karácsonykor elmaradhatatlan az Ön számára?

A családdal eltöltött nyugalmas napok, a szépen feldíszített otthon, és azok a meghitt beszélgetések, amelyekre év közben nem mindig jut idő.

Van olyan étel, ital, ami minden évben odakerül az asztalra?

A család hölgy tagjai által készített sütemények elmaradhatatlanok, az én kedvenceim közé a gesztenyés finomságok tartoznak. Feleségem hozta magával azt a hagyományt, hogy ilyenkor hideg sültek, házi májas, kacsasült, sonka és kocsonya is kerül az asztalra. Ez az időszak nem a fogyókúráról szól a mi családunkban sem – mosolyodik el Borkai Zsolt –, de így legalább januártól ismét belevetheti magát az ember a sportolásba.

Ha kedvenc karácsonyi filmet kellene mondani, melyik lenne az?

Talán viccesen hangzik, de nagyon szívesen nézem meg évről évre a Reszkessetek betörők című filmet, amit a gyerekekkel kisebb korukban is együtt néztünk, mindig mosolyt csalt az arcunkra. Az igazi kedvenc azonban az Igazából szerelem, de azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül.

Vissza tud emlékezni arra, hogy élete során mi volt a legkedvesebb karácsonyi ajándéka?

Én meglepetés párti vagyok, nagyon tudok örülni annak, ha olyan ajándékot kapok, amire nem számítok. Nekem az igazi ajándék maga a karácsony, az, hogy boldognak látom a szeretteimet.

És gyermekei minek örültek a legjobban?

Szerintem a gyerekek értéktől függetlenül mindig örülnek az ajándéknak. Emlékszem, amikor picik voltak, egész nap lázban égtek, alig várták, hogy kibonthassák a szépen becsomagolt dobozokat. A fát éjszaka díszítettük a feleségemmel, hogy valóban minden meglepetés legyen a számukra. Ma már persze ebben is részt vesznek a gyerekek, de a meglepetés ereje nem halványult. Ma is becsomagoljuk az egymásnak szánt ajándékokat, hogy öröm legyen kibontogatni őket a fa alatt. Persze bevallom, hogy a csomagolás nem tartozik az erősségeim közé, de minden le van szervezve: a feleségem ajándékát a lányom csomagolja, míg a gyerekekét az édesanyjuk.

Polgármesterként mire emlékszik vissza a legszívesebben a mögöttünk hagyott esztendőből?

Sok kellemes emlék jut eszembe, mert rengeteg pozitívum történt az év során, de voltak nehezebb időszakok is. Győr tekintetében sikeresnek értékelem az évet, de nem az számít, én hogyan gondolom, hanem hogy az itt élőkben milyen érzések vannak. Ezért most nem is sorolnám az eredményeket, inkább mindenkit arra biztatok, hogy gondolja végig, mi minden történt 2015-ben. Én ezt egyébként megteszem a várossal kapcsolatosan, és természetesen a saját és a családom életére vonatkozóan is minden decemberben.

Azért egy-két dolgot csak ki tud emelni, akár pozitív, akár negatív tekintetben?

A legpozitívabb számomra, hogy szeretek Győrben sétálni, teraszokon ülni, rendezvényekre járni, mert az emberek mosolygósak és kedvesek. Bízom benne, hogy ők is érzik, hogy ez a város hétről hétre változik, színesedik, fejlődik, és kollégáimmal együtt igyekszünk olyan döntéseket hozni, amelyek az itt élők örömére szolgálnak. A Dunakapu tér, a belvárosi utcák és épületek felújítása, az újvárosi rehabilitáció, a keleti elkerülő út első szakasza, a közlekedési és a gazdasági infrastruktúra folyamatos fejlesztése, a vízpartok rendezése, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra készülő létesítmények, a három százalék alatti munkanélküliség nagy eredmények, de csak kiragadott példák, annyi minden történt az évben. Említhetném, hogy jövőre közel háromezer lakás energetikai korszerűsítése kezdődhet meg, de szerintem az is elég, ha az Advent Győrben rendezvény hangulatára gondolunk, mert a sok mosolygós arc legalább olyan fontos, mint a felsorolt nagyszabású beruházások. Nem szeretek azonban a negatívumok mellett sem elmenni, és az idei év ilyen szempontból is tartogatott kihívásokat. Ha globálisan nézem a kérdést, akkor a legnagyobb probléma a kialakult migránsválság és az európai biztonság megingása volt, és attól tartok, ez a kérdés 2016-ban is terítéken marad. Emellett a Quaestor-botrányt említeném, amely számos jóhiszemű befektetőnek okozott komoly gondokat. Ugyanezen okból az ETO labdarúgó klub léte is veszélybe került, amit összefogással sikerült megmenteni. És ha már a Quaestornál tartunk, el kell mondanom, hogy olyan dologban kellett védekeznünk, amelyről nyilvánvaló volt, hogy igaztalan támadás. A város kötvényeivel kapcsolatban sokszor elmondtuk, hogy azok állampapírok, de voltak, akik politikai indíttatásból megkérdőjelezték a szavunkat. Az idő minket igazolt, hiszen a közelmúltban visszakerültek tulajdonunkba az államkötvények, az önkormányzat OTP-számlájára pedig ráadásként a több mint negyvenötmillió forintos kamat.

Mit vár a 2016-os esztendőtől – magánemberként és polgármesterként?

Nem választanám szét a kettőt egymástól, magánemberként és városvezetőként egyaránt azt szeretném, ha 2016 a nyugodt építkezés éve lenne. Azt remélem, hogy nem a konfliktusok, hanem a Győrre jellemző együttműködések határozzák majd meg mindennapjainkat. Jövőre folytatjuk a város fejlesztését, és remélem, hogy minden győri megtalálja a számítását a városban.

Papp Zsolt

Fotó: O. Jakócs Péter