Jó ember kerestetik: Őri József

„Józsi bá” – ahogy tanítványai hívják – nemcsak a megfelelő védekezést és az ütéseket tanította meg a nála edző gyerekeknek, hanem igazán jó példát is állított nekik. Ismét egy jó embert mutatunk be, akit városunkból jelöltek a Médiaunió Alapítvány kampányába.

Őri József bokszedző otthonában, egy „szentélyben” őrzi 40 év dicsőségét: a méretes kupák, serlegek, oklevelek tömkelege és a megannyi fotó megdöbbenti a látogatót. Napokig hallgatná az izgalmas történeteket a Papp Lászlóval való szoros barátságról, meccsekről olyan szereplőkkel, mint például Klicskóék vagy az olimpiai, világbajnoki és Európa-bajnoksági helyezett tanítványok. Józsi bácsi egy rövid budapesti kerülővel Barcsról került Győrbe a ’60-as években az ETO ökölvívó csapatába a szakosztály hívására, akik munkahelyet is biztosítottak számára a győri vagongyárban.

„Akkoriban Magyarország bokszélete pezsgett, már kicsi koromban megtetszett ez a világ, felnéztem a nagy bunyósokra, az első edzőmre pedig úgy tekintettem, mintha apám volna” – mesélt a kezdetekről a 70 éves tréner. A bokszolást azonban hamarosan abbahagyta, mert a tanulásra koncentrált, s időközben munkaköre is megváltozott. A ’70-es évek elején viszont egy öklöző találkozón rábeszélték, szerezze meg az edző képesítést, mert neki tanítania kell. Munkáját a Győri Dózsánál kezdte, ahol ma is dolgozik, közben Ring Boxklub néven saját csapatot alapított, illetve trenírozott bécsi amatőr és profi gárdákat is.

A rendszerváltás után a magyar profi boksz úttörői között tartották számon, olyan remek öklözők karrierjét egyengette például, mint Füzesy Zoltán, Erős Lajos, Dobai János vagy Virág László. Kevesen tudják, hogy az utóbbi esztendők két elismert profi versenyzőjét, Nagy „Csonttörő” Jánost és Kovács „Vipera” Attilát is évekig edzette, keze alatt érték el összes amatőr eredményüket. „Jó embernek” egyik tanítványa, Kelemen Balázs jelölte, aki nemrég szerezte meg második rangos világbajnoki övét. Balázs elmondása szerint mindenki „Józsi bája” határtalan lelkesedésével a sportolni vágyó fiatalok kedvence lett. Őri József rendkívül büszke „az ő pici bokszolóira”, mint mondja, mindig jó csapata volt. Vitte őket minden nemzetközi versenyre a külföldi kapcsolatai segítségével, ahová csak lehetőségük adódott, világklasszisokkal hozta össze a sportolóit. Bejárta Európát, csak Olaszországban vagy ötvenszer versenyzett. Emellett végig a vagongyárban dolgozott, edzői munkájáért tanítványaitól soha nem kért díjat. Pénzt a tanítványok sem kaptak nála, ez sokszor ahhoz vezetett, hogy a „kinevelés” után máshová igazoltak.

„Nem mindig volt könnyű, én voltam a mindenes: az edző, az intéző, a sofőr és a mosógép is egy személyben” – árulta el. Józsi bácsi hátrányos helyzetű gyerekeknek is tart edzéseket, példát mutat nekik arról, hogyan lehet kiemelkedni a boksz segítségével és kitartó munkával a nehéz körülmények közül.

„Mindent kemény, becsületes munkával lehet elérni. Szeretni kell ezt a sportágat, szívósnak, fájdalomtűrőnek kell lenni, és akarni kell a győzelmet. Nagyon. De a fő, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az edzőteremben, mintha otthon lennének. Fontos az is, hogy mozogjanak, nem az a lényeg, hogy profik legyenek, hanem hogy egészségesek” – hangsúlyozta és hozzátette, az utóbbi időben sok fiatal vagányságból megy az edzésekre, hogy megtanuljon verekedni.

„Mindig arra tanítottam a gyerekeket, ne éljenek vissza a tudásukkal. Egy jó sportoló nem verekszik, ha megütik, inkább elmegy.” Ha megtudja, hogy verekedtek, többet nem mehetnek hozzá. Előfordul az is, hogy a gyerekek „alapok nélkül” érkeznek, az „életre” is tanítani kell őket: például hogy miként viselkedjenek, hogyan egyenek. „Megesett, hogy egy gyerek addig nem ment tőlem haza, míg meg nem tanulta a szorzótáblát. Mindig mondom nekik, muszáj tanulni, általános műveltség nélkül nem lehet élni. Az egyik legfontosabb pedig, hogy minimum egy szakma legyen a kezükben.” A gyerekeket gyakran viszi el otthonába is, nézzék meg, hogyan él az edzőjük. A rengeteg munka, tanítás és utazás mellett ugyanis mindig maradt ideje családjára, akikre nagyon büszke. Két fiát is a becsületességre és a munka szeretetére tanította. Fontosnak tartja, hogy sok területhez értsenek, az otthonuk is a család keze által készült el. „Hogy boldog ember vagyok, nagyrészt a feleségemnek köszönhetem. Mindig mellettem állt, segítette a munkámat, előfordult, hogy tanítványt is befogadtunk magunkhoz, sokszor főzött a srácoknak és a barátoknak.”

Ahogy Józsi bácsi fogalmazott, sajnos ő sem tudja az életkort kivédeni, ezért néhány év múlva abbahagyja a trénerkedést. „Van egy ügyes gyerekem, nálam bokszolt, aki megkérdezte, segíthet-e. Mindig jól nevelt volt és okos, egyetemet végzett, örülök neki, hogy legalább egy tanult, művelt gyereknek adom át a stafétabotot. Persze a komoly felkészüléseknél még átveszem a vezetést, muszáj a srácokat rendesen felkészíteni” – hangsúlyozta végül az edző.

A Médiaunió Alapítvány olyan hétköznapi hősöket keres, akiknek tettei, életszemlélete, társadalmi, közösségi szerepvállalása példaértékű. A beérkezett, érvényes pályázatokat szakmai zsűri értékeli. A közönség is kiválaszthatja kedvencét, likeolhatja a történeteket a pályázat Facebook-oldalán, a zsűri azonban önállóan dönt.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: Marcali Gábor