„Illik e nekünk egymást gyűlölni, mert egy felen nem állunk?”

Győri vonatkozása van annak a Kazinczy-kéziratnak, mely a napokban került elő Sümegen. A szakértők szerint egy rendkívül fontos irodalmi lelet eredetijét találták meg a Veszprém megyei kisvárosban.

A sümegi dokumentumok rendezése közben Tóth Gyula helytörténész a kézirattár egyik dobozában bukkant rá Kazinczy Ferenc, a nyelvújító író, irodalom-szervező 1821 május 22-én írt levelére. A három oldalas kézirat egy gyászhír kapcsán íródott: arról tájékoztatja a címzettet, Pápay Sámuelt, A magyar literatúra esmérete, vagyis az első magyar nyelvű irodalomtörténet megalkotóját, hogy „Takács elhala.”

Takács pedig nem más, mint Péteri Takács József író, ügyvéd, a dunántúli nemes írók támogatója, aki 1816-tól Győr vármegye főjegyzője volt. A nyelvújító mozgalomban pedig Kazinczy Ferenc egyik legfőbb ellenfele, az úgynevezett ipszilonisták harcos képviselője.

Kazinczy a levelében leírja nyelvi vitájuk lényegét, ám ami ennél sokkal izgalmasabb: kiderül belőle, miként tudott erkölcsileg felülemelkedni kettőjük barátságtalan harcában.

Kitér arra, hogy Takács „Nem csak barátom nem volt, ő engem bántott, igazságtalanúl bántott, indulatjának egész elkeseredésében bántott.”

Leírja azt is: „…hijába igyekeztem megnyerni bizodalmát Győri, azután Téti látogatásommal, hol bizonyosan nem azért tértem be, hogy éjjeli szállást találjak.”

A kudarcba fúlt békülési kísérletek után különösen figyelemre méltó, hogy Kazincy Ferenc miként ír a nem egy oldalon állók kapcsolatáról. Úgy fogalmaz:

„De, barátom, kell e, illik e nekünk azért egymást gyűlölni, mert eggy felen nem állunk? Azért, mert egymással összekaptunk? A nemes harczoló, letévén a fegyvert, haragját is leteszi.”

S az előzmények után is azt írja barátjának, Pápay Sámuelnek: „Takácsnak özvegyét tiszteld, kérlek, gyermekeit emlékeztessd, hogy kövessék atyjoknak nagy példáját.”

A levél tartalma egyébként korábban is ismert volt, a Váczy-féle levelezés-kiadásban szerepel. Valószínűleg akkor egy másolat alapján került a kötetbe.

Most az eredetijét is fellelték Sümegen, ahol még hasonló meglepetések várhatóak, a város szülöttjének, az 1945-ben meghalt Darnay Kálmánnak a gyűjteményében.