Ifistaként robbant az élvonalba

Takács Kincső mindössze egy éve kenuzik, de tizenhét évesen máris egyeduralkodó a magyar mezőnyben. Bemutatkozó szezonjában két országos bajnoki címet nyert a felnőttek között, teljesítményére pedig egy világbajnoki bronzéremmel tette fel a koronát.

A Graboplast Győri VSE sikeres műhelyéből újabb tehetség robbant be a kajak-kenu élvonalába. Takács Kincső kenuzásra váltotta a kajakozást, és sikert sikerre halmozott a nyári versenyszezonban.

– Családi indíttatásból kezdtem el sportolni, bátyám kenuzott, nővérem kajakozott, így én is követtem őket a vízi telepre. Nyolc éven át kajakoztam és bár rengeteget edzettem, nem jöttek az eredmények, ezért úgy gondoltam, kipróbálom a kenuzást. A légkör eleinte szokatlan volt, hiszen csak fiúkkal edzettem, de mára úgy érzem, beilleszkedtem közéjük – mesélt a váltásról Takács Kincső, akiről gyorsan kiderült, hogy komoly reményei lehetnek az új szakágban.

– A lemaradásom nem volt nagy az ifikkel szemben, így reménykedtem benne, hogy saját korosztályomban sikerrel veszem a válogatóversenyeket. A felnőttek között nem terveztem semmit az első évben, az országos bajnokságon azért indultam el, hogy szokjam a versenyhelyzetet. Nagy meglepetés volt számomra, hogy egyesben és párosban is nyertem, egyáltalán nem hittem volna, hogy ilyen jól sikerül a bemutatkozásom – elevenítette fel a szolnoki országos bajnokságot a tizennyolcadik születésnapját szeptember 17-én ünneplő sportoló, aki ekkor már a csepeli Baravics Gyöngyvérrel alkotott legyőzhetetlen párost.

– Több lánnyal is eveztem együtt, de mindig volt valami, ami nem stimmelt, egyikükkel sem egyezett meg a technikánk. Gyöngyvér keresett meg azzal, hogy evezzünk közösen, és rögtön ráéreztünk egymás stílusára, egyből tudtam, hogy megtaláltam az ideális társat. A válogatóversenyt aztán már nagy fölénnyel meg is nyertük.

Takács Kincső aztán a világbajnokságon is kitűnően helytállt, egyéniben hatodik lett, a párosok ötszáz méteres versenyében pedig bronzérmet nyert.

– Versenyeztem már korábban is Szegeden, és a világbajnokság előtt korábban leutaztunk, hogy még alaposabban megismerjem a pályát. Nagyon szeretek a Matyiéren evezni, ez a kedvenc helyszínem. Eszméletlen hangulat uralkodott a versenyen, már az is hatalmas ajándék volt, hogy kijutottam a világbajnokságra és ilyen körülmények között versenyezhettem. Az pedig, hogy érem került a nyakamba és a dobogón állhattam, egészen hihetetlen volt, de most már azért kezdem én is elhinni, hogy sikerült. A jövő évi céljaim között szerepel, hogy Magyarországon egyesben és párosban is megőrizzem az elsőséget, emellett szeretnék kijutni a korosztályos és a felnőtt Európa-bajnokságra – számolt be jövő nyári célkitűzéseiről a tehetséges versenyző, aki a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ tanulója.

– Elég megterhelő együtt a tanulás és az edzés, persze azért bírom, és a mostani sikerek nagy lökést adtak hozzá. Készülök az érettségire, novemberben testnevelésből előrehozott vizsgám lesz. Mindenképpen szeretnék továbbtanulni, de nem feltétlenül sportban gondolkodom. Konkrét elképzelésem még nincs, valamilyen humán szakra jelentkezem, és ha lehet, Győrött folytatnám a tanulmányaimat.

Takács Kincső hozzátette, családja segítsége nélkül nem tudná összeegyeztetni feladatait, és a nyugodt háttér is hozzásegíti az eredményes szerepléshez.

– A családom mindenben támogat, lelkileg és anyagilag is segítenek, legutóbb Szegedre is elkísértek. Két edzőmnek, Szabados Krisztiánnak és Horváth Péternek is nagyon sokat köszönhetek. Jól kiegészítik egymás stílusát, és rengeteg figyelmet kapok tőlük. Egy éven át én voltam az egyetlen kenus lány, most már Lakatos Zsanett és Balla Virág személyében vannak társaim, és előfordulhat, hogy Baravics Gyöngyvérrel is közösen edzünk majd.

A sportoló nyári szünete nem úgy telt, mint kortársaié, de pályafutása eddigi legsikeresebb időszakát nem cserélné el a gondtalan lustálkodásért.

– Nyáron nem sok szabadidőm volt, hiszen amikor a versenyek és az edzések között ráértem egy kicsit, inkább pihentem. Ha tehetem, a barátaimmal töltöm az időt, moziba járunk, beülünk valahová beszélgetni, vagy néha elmegyünk szórakozni – zárta a beszélgetést Takács Kincső.

Lakner Gábor