A jelenben mindig sok a kihívás, a konfliktus, a munka, a jövőben pedig a mindenkori bizonytalanság. A múlt már megélt bizonyossággal szolgál, ezért gyakran megszépül és oda vágyunk vissza. Ez a retrójelenség, a nosztalgia legfontosabb indítéka. Csakhogy dr. Feller Gábor pszichiáter szerint, aki az időben visszafelé halad, az irányt téveszt. A jövőt kell tervezni ahhoz, hogy kiegyensúlyozott emberként helyt álljunk a világban.
A múltból töltekezni lehet. Márpedig töltekezni fontos, töltekezni jó. Emlékezni is, átélni egykori élményeket, a fiatalságunkat, a szerelmeinket, felidézni családtagokat, barátokat, akik már nincsenek köztünk. Ám a múltba berendezkedni nem lehet, mert aki a jelentől és a jövőtől visszafelé akar menekülni, az nem talál érvényes és hatékony megoldást a saját életére, fejtegeti a hivatása szerint a magatartás, a viselkedés tudományával akarva-akaratlanul naponta emberközelből foglalkozó Feller főorvos.
A retró életünk minden szegmensében meg-megjelenik. Legutóbb egy országos rádió szerveződött a főképpen idős emberek rajongó nosztalgiaéhségére. Gátlástalanul szólnak a Gedeon bácsi színvonalú nóták, néha megfeledkezik valamelyik műsorvezető, s azt találja mondani, hogy az esti műsorban értékes zenék is lesznek, például a Pink Floyd. Mert – ezt már én teszem hozzá – valóban más a maradandó érték, mint például a Pink Floyd muzsikája, s megint más, ha valamelyik bugyutaság csak azért népszerű, mert ifjúkorunk idejét idézi fel, hozza vissza.
A fiatalokat – még ha egy-egy retró hatású ruhadarab a divat szintjén meg is ragadja őket – kevésbé érdekli a saját múltjuk, sőt a múlt általában – mondja a pszichiáter. – Ma már nem nagyon választanak példaképet, viselkedési mintákat a fiatalok. Ők inkább a jövőbe néznek, ami persze egészséges dolog.
Dr. Feller Gábor a nosztalgiázás, a retróérzés, a múltba merengés egy eddig nem említett anatómiai vetületét is megemlíti: Az emberek memóriája az életkor előrehaladásával közismerten romlik, de ez mindenekelőtt a rövid távú emlékezetkiesésre igaz. Az idős emberek a negyven-ötven-hatvan évvel ezelőtti eseményekre is élénken emlékezni tudnak, ezért főleg azok az élmények kedvesek, újra átélhető, felidézhető érzések, amelyek ezáltal megszépítik a múltat.
A racionalitás, az intellektuális készségekhez tartozó tartalmak a bal agyféltekéhez kötődnek – magyarázza a szakember –, az érzelem, a szín, a forma, a humor, a zene pedig a jobb féltekéhez. Az intellektuális készségek kevésbé maradandóak, mint az érzelmi emlékezés. Volt olyan demenciában szenvedő páciensem, akit nem lehetett szóra bírni, képtelen volt elmondani egy egyszerű mondatot. Aztán amikor karácsonykor megszólalt az ünnepi zene, gyönyörűen énekelni kezdte a karácsonyi dalokat.
Az idős emberek nemcsak az élményeikre, de a régi tárgyaikhoz is erősen ragaszkodnak, sokan semmit nem akarnak kidobni. Ez a gyűjtőszenvedély nem ritkán beteges függőséggé alakul. Van, akit szinte kiszorítanak a saját régi tárgyai, emlékei a saját lakásából.
Ne ragadjunk be a saját múltunkba, ne meneküljünk visszafelé a konfliktusaink elől, a jelenben foglaljuk el helyünket, szerepünket, tervezzük a holnapunkat – ajánlja életstratégiaként a pszichiáter.
Hajba Ferenc