Tizenöt éven át kézilabdázott, a főiskola után mégis fociedző lett. Rehabilitációs szakemberként és erőnléti edzőként is a labdarúgóknál dolgozott először az élsportban, stábtagként nyert magyar bajnoki címet az ETO-val, ott volt a 2016-os Európa-bajnokságon, hogy aztán Bajnokok Ligája-győzelmet ünnepelhessen az Audi ETO-val. Holanek Zoltán elfogadta, hogy a focisták között mindig kézilabdás, a kézisek között labdarúgó lesz. Nagy álma, hogy nyáron Tokióban ott legyen az olimpián.

„Jelenleg az Audi ETO-nál vagyok az edzői stáb tagja, az erőnléti felkészítésért és a rehabilitáció gyógytorna utáni szakaszáért felelek. Pár hónapja csatlakoztam a női válogatott szakmai csapatához, mindezek mellett működik a kapuvári gyerekfoci klubom, edzésekkel, versenyeztetéssel. Közben dolgozom az Olimpiai Sportparkban működő Sportegészségügyi Központban, az elsősorban rehabilitációra szakosodott Sport and Balance csapatában is. Ez a centrum – a fővárostól eltekintve – egyedülálló az országban, nem csak profi sportolókkal, hanem amatőrökkel is foglalkozunk, komplex ellátással ” – válaszolja Zoli, amikor próbálom kibogozni a szálakat, ami a jelenlegi elfoglaltságát illeti, hiszen a munka mindig megtalálja, azóta, hogy az ETO-nál elkezdett edzősködni gyerekekkel, majd az első csapat erőnléti edzője lett.

„Ott vált egyértelművé számomra, hogy a foci a legnépszerűbb sportág a világon, így nálunk is. Katarzisszerű élmény volt negyven év után bajnoki aranyat nyerni az ETO-val 2013-ban. Az utolsó, Fradi elleni telt házas meccset, az ünneplést soha nem felejtem el. Csodálatos együttes volt az Pintér Attila irányításával. Életemben a legképzettebb és legjobb játékossal ott találkoztam és dolgoztam együtt. A grúz Rati Aleksidze olyan futballtudással, labdatechnikával, atletikus képességekkel volt megáldva, ami akkor nálunk csodaszámba ment. Az, hogy akkor milyen állapotban érkezett hozzánk, az az életviteléből adódott. Abban az időszakban tanultam meg, hogy ebben a szakmában bármikor benne van a gyors bukás lehetősége, és ha bukik az edző, talán vele együtt a stáb is, akkor pedig fel kell pakolni a családot és költözni kell.”

Zoli az ETO után a Gyirmóthoz került, az ott eltöltött négy év alatt megjárta a klubbal az NB I-et, közben a válogatottnál is számítottak rá, így lehetett ott a franciaországi kontinensbajnokságon is.

„Szerencsém volt, hogy Pintér Attila távozása után is maradhattam a stábban, és átélhettem az Európa-bajnoki őrületet. A foci egy ország kedélyállapotát befolyásolja, ez akkor tisztán látszott. Tudtuk odakint is, hogy futball-láz van Magyarországon, de őrület volt a meccseinken a helyszínen is, ami akkora erőt adott, hogy esélytelenekből továbbjutók lettünk. A közvélemény hajlamos volt a bulvárhírek alapján megítélni játékosokat, pedig értékes emberek alkották az együttest. Szalai Ádámról például a keresztvizet leszedték az Eb előtt, mert nem ment neki a játék, de ettől még vezér tudott lenni. Arról senki nem írt, hogy ő 14 éves kora óta játszott külföldön, gyerekként kellett helytállnia, csak magára számíthatott, négy nyelven beszél, karakán személyiség, nélküle nem ment volna a szekér, óriási szerepe volt abban a sikeres Eb-szereplésben.”

Az élet úgy hozta, hogy a gyerekfocin kívül a labdarúgás most nincs jelen Holanek Zoltán életében, jött azonban a kézilabda. Ambros Martínnal is dolgozott együtt két évet, majd fontos tagja lett Danyi Gábor vezetőedző stábjának. „Csak, hogy súlyosbítsuk a helyzetet, fiú foci után jött a női kézilabda. Elég éles váltás. Az ETO-nál a lehető legmagasabbra tették a lécet, világsztárok alkotják a csapatot. Motivációs probléma soha nem adódott, még azoknál sem, akik sokadik sérülésüket szenvedték el, és hosszú rehabilitáció következett. Az a munka, amit én végzek, nem a legkellemesebb, az állóképesség-fejlesztés említésétől is a hideg rázza az embert, ezt pusztán diktatórikus módon nem lehet megoldani. Valahogy meg kell győzni a sportolót, hogy el kell végezni a melót, ha játékos formában megy, akkor úgy. Talán ebben tudtam és tudok a legtöbbet segíteni. A humor elengedhetetlen a mi hivatásunkban is.”

A sikerélmény persze nem csak az, amikor serleget, érmet nyer a csapat, hanem amikor valaki visszatérhet a pályára, köszönhetően többek között Holanek Zoltán munkájának.

„Amanda Kurtovic hosszú rehabilitáció után lejátszotta első meccsét, és én, ahogy öregszem, egyre szentimentálisabb vagyok, hát elpityeregtem magam. A következő mérkőzésen írom a meccsen mért adatokat, és közben az akkor éppen a lelátón ülő Görbicz Anita küld nekem egy százas papírzsepit kézről kézre adva, azzal az üzenettel, hogy ha megint elérzékenyülnék, használjam csak. Mindezt Devecseri Ádámmal közösen találták ki, így a találkozó végén megkértem a zsűrielnököt, hogy mondja Ádámnak azt, hogy piros lappal kiállította. Kíváncsi lettem volna az arcára akkor.”

Az Audi ETO erőnléti edzőjének egyik legnagyobb álma, hogy kijusson az olimpiára. Erre a női kézilabda-válogatottal van esélye. „Győrben játsszuk a pótselejtezőt, és remélem, sikerül kiharcolni a részvételt. Ha ez összejön, az olimpia után átgondolom, hogyan találjam meg a munka és a szabadidő megfelelő arányát. Jelenleg ugyanis hétből hét napot dolgozom.”