Hideg nyalat spanyol tekercsben

Néró, Marco Polo, Medici Katalin, Napóleon, Verdi, Deák, Sissi királyné. Hogy mi a közös bennük? Az, hogy mindannyian fagylaltbolondok voltak.

A kereskedelem és vendéglátás magyar múzeumának Hideg nyalat és spanyol tekercs című időszaki kiállítása október elejéig, a fagylaltszezon végéig mutatja be a hűs nyalánkság történetét a győri Xántus múzeumban. A hideg nyalat a fagylalt, a spanyol tekercs a tölcsér nyelvújítás előtti neve. A történet eleje a múlt ködébe vész, a legrégebbi tárgyi emlékek szerint a sumérok szívószállal itták a hűtött sört.

Az első fagylaltszerű, hűtött, sűrű gyümölcsszörpre hasonlító ínyencséget több ezer évvel ezelőtt Kínában készítették, s a perzsák és az arabok közvetítésével jutott el a Földközi-tenger térségébe. A görögök nem csak csemegeként fogyasztották a hűtött italokat, Hippokratész gyógyszerként ajánlotta.

Nagy Sándor seregének tisztjei az ütközetek előtt borból, gyümölcsből, mézből kevert hűtött italokat kortyolgattak. Néró császárról feljegyezték, hogy szívesen fogyasztotta a fűszerekkel, fahéjjal, korianderrel megbolondított hűsítő italokat. A reneszánsz idején Medici Katalin és II. Henrik francia király lakodalmán hideg édességeket tálaltak fel. Az első magyar utalás a török hódoltság idejéből való, vándor édességárusok kínálták a mézízű sörbetet.

A fagylalt feltalálásának dicsősége a szicíliai származású, ám Párizsban élő Francesco Procopio mestert illeti, 1686-ban alapított Procope nevű, mind a mai napig üzemelő kávéházában ő kínált elsőként citromfagylaltot az úri közönségnek. A francia forradalom idején már harminc különböző fagylaltot és sörbetet árultak ott.

A fagylalt magyar diadalútja Pest- Budán, a reformkorban indult, az első elegáns cukrászdák, fagylaldák a társasági élet legjelesebb színterei voltak. A hideg édességet fémből, üvegből készült kelyhekben, olykor kagylóhéjban tálalták, amiket lassan váltott fel a spanyol tekercs.

Földvári Gabriella