Hashtag: #gyorminimal #viseldavarost
Ülünk egy belvárosi kávézóban, s miközben a fotóiról és az álmairól mesél, ki-kipillant az ablakon. Valószínűleg ha épp nem beszélgetne, „már emelné is a gépét a jelenetre”. Nagy Péter streetfotóit rengetegen ismerhetik közösségi oldalakról, az elmúlt időszakban pedig egyre többször tűnnek fel olyan pólók, pulóverek, amiken fekete-fehér képeit láthatjuk. A gyorminimal kollekcióból most már a Látogatóközpontban is választhatunk egy-egy részletet a városunkról, hogy viselhessük azt.
Egy véletlenből mozgó kiállításnak indult, mostanra azonban egy saját márka van kialakulóban, egyelőre gyorminimal elnevezéssel. Nagy Péter az egyszerű, de nagyszerű ötlet születéséről elmeséli, nem egy „shoppingolós fajta”, és eszébe jutott, inkább készíttet magának pólót a saját fotójával, mintsem hogy megvásárolja a sokadik tömegterméket. Már az első viselésnél négyen megállították az utcán, hogy ők is szeretnének ilyet. Néhány nap alatt kiderült, ez az ötlet bizony „megérne egy projektet”, hiszen így rengetegen láthatnák a fotóit – mintha csak egy mozgó kiállítást szervezne. Közben a gyorminimal néven létrehozott Instagram- és Facebbok-oldalakon közzétett pólókért egyre többen jelentkeztek, s olyanok is felvették ezeket, mint az ismert dj, Sikztah, vagy Laklóth Anna, a győri kosaras lányok csapatkapitánya. „A három hónap során küldtem pólót Monacóba, Saint Tropez-ba és Milánóba is, főként az Instagramnak, és a hashtageknek köszönhetően, meglepően gyorsan terjed a hírük” – mondja, miközben érezni, maga is alig hiszi el, mennyien rendelik tőle a saját fotóival ellátott felsőket.
A Látogatóközpontban is kiakasztották Peti pólóit (Fotó: Marcali Gábor)
Peti az első fényképezőgépét Párizsban, egy pad alatt találta még az 1990-es évek végén. Ellőtte a néhány képet, ami a tekercsen volt, aztán jó időre el is felejtette az egészet. Azonban sokat utazott, és egyre többször jutott eszébe, milyen jó volna, ha azokat a pillanatokat mások is láthatnák, amiket ő. Vásárolt egy masinát, amit aztán mindenhová magával vitt, s Győr utcáit is gyakran rótta vele. A kezdetektől fogva „érzéseket fotóz”, érzékeny nyitottságával észrevesz olyan jeleneteket, hangulatokat, amik sokaknak nem tűnnek fel a mindennapi rohanásban. Vallja, a kevesebb több, ezért is fekete-fehérek a képei, „ha lecsupaszítod, akkor már tényleg csak a nyers valóság marad”. Az elején még nem tudta, képei egy létező stílushoz sorolhatóak, a streetfotózás vonalat képviseli. Ösztönös tehetséggel fotóz, soha nem tanulta. Nem is bírja a szabályokat, ezért nem vállal esküvőket, de még modellfotózást sem szívesen. Azt szereti, ha nem látják, miközben fényképez, így a valóságot mutathatja, nem a felvett pózok köszönnek vissza a felvételeken. „Például, amikor egy kisgyerek kirohant a játékboltból, leült a padra és én megörökíthettem az örömöt az arcán, ahogy előveszi az ajándékát” – idézi fel a számára egyik legkedvesebb jelenetet. Egy másikat már én hozok fel, ami mély nyomot hagyott az emlékezetemben. A fotón egy fiú ad egy idős hölgynek ételt a nádorvárosi aluljáróban. „Csak annyit hallottam: elfogadja a szendvicsemet? Már fordultam is és kattintottam” – meséli, hogyan készült a fotó, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni.
Peti nem komponál, nem állítgat a gépén, és az sem számít, ha nem tökéletes a fény vagy az élesség. Csak az a fontos, hogy abban, aki megnézi, tud-e érzést kiváltani, esetleg néhány gondolatot. Telefonnal ugyancsak fotóz, és erre biztat is mindenkit, sajnálja, hogy az ő gyerekkoráról nincs még több ilyen kézzelfogható emlék. Sok fotóját elő is hívatja, egy nagy bőröndben tárolja a sok száz darabot, s ha átmennek a barátok, gyakran járnak kézről kézre a képek. Előfordul, hogy random kiállítást hirdet, kitesz a városban néhány fotót, s kiírja a rengeteg követővel bíró Streetfotó Győr oldalára: aki megtalálja, viheti!
A gyorminimal miatt kevesebb ideje jut arra, hogy egy fülhallgatóval és fényképezőgéppel járja a várost órákig, vagy vonatra üljön, hogy beszélgethessen, új arcokat ismerjen meg. Rengeteg terve van: a pólók, pulóverek után cipő, sapka is megjelenhet, lassan egy teljes öltözet kialakul, amit aztán vinne külföldre is. Viseld a várost! felkiáltással, a termékek bekerültek a Baross úti Látogatóközpontba is, így a turisták is magukon vihetik Győr egy-egy részletét. Egy fotóval maximum csak 10-15 ruhadarab készül, és egyelőre főként olyan képeket válogat, amin nincsenek alakok.
Az említett francia masina egyébként néhány év múlva előkerült, s előhívva a fotókat, kiderült, már akkor is az érzések, hangulatok fogták meg Petit. „Hazamegyek, felveszem a gépet és megyek egy kört Győrben, amit egyébként imádok!” – búcsúzik végül, s elindul az aluljáró felé.
Zoljánszky Alexandra
Fotók: Nagy Péter