Halálos szerelem története a színpadon
„Vannak a léleknek félelmetes viharai, amelyben ég, föld, nap, éjszaka, élet, halál, minden összekeveredik egyetlenegy rettenetes borzalomban. A valóság elveszti jelentőségét. Felfoghatatlan dolgok tiporják le az embert” – írja Victor Hugo romantikus regényében, A nevető emberben, melynek színpadi változatát december 15-én mutatják be a Győri Nemzeti Színházban.
A fájdalmasan gyönyörű történetben Ursus, a filozófus két gyermeket talál: egy fiút, kit úgy megcsonkítottak, hogy szüntelenül nevetni látszik, és egy vak kislányt. Magához veszi őket, később a fiatalok egymásba szeretnek, szerelmük azonban tragédiával végződik. A darab fiút alakító főszereplőjével, Járai Mátéval beszélgettünk.
Szinte az egész társulat részt vesz az előadásban. Hogy haladnak?
Amikor megtudtam, hogy műsorra tűzik A nevető embert, reménykedtem, hogy megkapom a főszerepet. A különleges, monumentális darab próbái nagyon jó hangulatúak, Forgács Péter higgadtan rendez, nincs a szereplők, háttéremberek között feszültség. Viszont én amikor drámát próbálok, sokkal feszültebb vagyok, mint más műfajoknál. De minden a legnagyobb rendben megy, úgyhogy a végeredményt is jónak sejtem. A hatást a nevető ember különleges, groteszk maszkja is fokozza majd, amivel hitelessé, látványossá válik a karakter.
Nem könnyű ez a darab. Egy színész hogyan birkózik meg a halállal, igazságtalansággal, a sors kegyetlenségével a színpadon?
A jelenetek annyira mélyen hatnak ránk és olyan jó partnerekkel játszom, hogy egy nagyon őszinte és tiszta játéknak lesznek tanúi a nézők. Örülök, hogy egy ilyen feladat megtalált, egészen más színészi játékot igényel, mint amikhez mostanában szoktam. Szóval hatással vannak rám a megrázó jelenetek, ugyanakkor örömteli, hogy ennyire szép érzelmeket is színpadra vihetünk. Bízom benne, hogy a nézők valami nagyon újjal gazdagodhatnak, ha megnézik A nevető embert.
Hagy lenyomatot a próbák után a sok nyomasztó jelenet?
Képes vagyok belebetegedni előadásokba, figurákba egy bizonyos pontig. A próbák alatt különösen mélyen hat rám, hogy egy elesett, megnyomorított fiút játszom, akit bántanak, kinevetnek. Ilyenkor vannak olyan fájdalmaim, amik teljesen valósak. De a színészet a megmutatás művészete, nem kell ahhoz valóban elnyomottnak lennem, hogy hitelesen eljátsszam a figurát. Igyekszem őszintén játszani, de kell tartani egy távolságot önmagam és a karakter között.
A nézőknek sem lesz könnyű dolguk.
Igen, ha nagyon leegyszerűsítjük, ez egy halálos szerelem története: a megcsonkított fiú és egy vak lány szerelméről szól a cselekmény. Az előadás feszegeti azt is, ha a lány látó lenne, vajon választaná-e ezt a fiút. De a a szívével látja szerelmét, aki a lelkével hat, nem pedig a külsőségeivel. Nagyon aktuális ez a darab, a politikai vonalát nézve is. Ugyanakkor klasszikus és gyönyörű előadás lesz sok zenével, hatalmas díszletváltozásokkal. Olyan, mint egy monumentális film. Pont a bemutatónkkal egy időben érkezik egyébként a mozikba Gérard Depardieu-vel a filmváltozat.
A nézők a múlt évad végén a legjobb színésznek választották. Ez lesz az első bemutatója azóta, érez esetleg bármiféle nyomást, vagy még nagyobb szárnyakat adott az elismerés?
Egy díj szárnyakat ad, másrészt felelősség, hogy ne okozzak csalódást. Ezzel a szereppel Forgács Pétertől nagy bizalmat kaptam. A próbákon azt a visszajelzést adta, hogy jól döntött, és bízik abban, amit csinálok Szina Kingával közösen, aki a vak lányt játssza. Remélem, hogy a közönséget sikerül ezzel a darabbal meggyőznöm és szeretni fognak drámai szerepben is. Új szín lesz, amit megismerhetnek tőlem.
Ez mindig izgalmas, ahogy az is, hogy miként egyeztesse össze egy színész, hogy több színházban szerepeljen. A könyvszalonon például Karafiáth Orsolya emlegette önt.
Írt egy musicalt, a Macskadémont, én játszom az egyik szerepet. Egészen más történet, egy abszurd musical, a Madách Színház pályázatán harmadik lett, úgy tűnik, tavasszal bemutatják, remélhetőleg nem lesznek egyeztetési gondok és el tudom vállalni.
No és játszik a szolnoki Szigligeti Színházban is.
Nem tudom, hogy ennyi előadás volt-e egyszerre a fejemben, mint amennyi most. Ma, amikor a próbára érkeztem, nemcsak A nevető embert tanultam, hanem átvettem a szolnoki szerepeimet is, ott két darabban játszom. Ugyanakkor Győrben is fut három előadásom, úgyhogy ez egy nagyon zűrös és izgalmas időszak, de egy színész mi mást is kívánhat magának, mint hogy foglalkoztassák. Ez most minden szempontból egy ideális évad.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor