Győri világjárók a Szigeten: népszerű a Vándor Vurstli a fesztiválon

Győr+
2019.08.09. 15:27

Itt a Világ közepe! Aki nem hiszi, jöjjön be! – csábítja udvarába a nagyérdeműt a győri Karzat Színház Vándor Vurstli produkciója, amely 2002 óta van jelen a Sziget Fesztiválon, és a legnépszerűbb helyszínek, programok közé tartozik.

A fesztivál egyik központi részén található, fákkal árnyékolt, varázslatos hangulatú placcon mutatványosokkal, különböző ügyességi játékokkal, és óriáskerékkel ugyanúgy találkozhat a kíváncsi fesztiválozó, mint a marionett művésszel, jósnővel, vagy éppen egy bűvész előadásával. A Vándor Vurstliban nagyjából hatvanan dolgoznak, közöttük vannak a társulat tagjai, illetve az önkéntesek is.

„A Karzat Színház győri, nem titok, de mivel a miénk nem kőszínház, hanem egy utcaszínházi utazó társulat, ezért nem Győrben lépünk fel elsősorban, hanem bárhol a világban. A színészek egy része győri, de nagyon sokan az ország más részeiből érkeztek. A Szigeten közreműködő hatvan ember nyolc országból jött hozzánk. Fontos nekünk, hogy külföldi önkéntesekkel is dolgozzunk, a produkciók úgy állnak össze, hogy a csapat egyik fele az állandó tásulati tag, profi színész, olyan aki évek óta ezt csinálja, hozzájuk csatlakoznak az adott ország önkéntesei, akik egy nap próba után állnak be a produkcióba. Legutóbb Bakuban a Forma1-es azeri nagydíjon a helyiekkel is rövid idő alatt megtalálták a mieink a közös hangot, de így működik ez Németországtól Spanyolországig mindenhol” – mondja Borsa Kata, a Karzat Színház programigazgatója.

A Vándor Vurstli minden évben a Szigeten vesz részt a legnagyobb létszámmal, a legtöbb előadással, és játékkal. Az első önálló színházi produkció is a fesztiválon debütált 2008-ban „Mulen Rúzs” címmel, és a múlt század fordulójának párizsi mulatónegyedeit idézte fel, kifejezetten felnőtteknek készült játékokkal és szigorúan éjszakai működéssel. A legnagyobb, nemzetközi szereplőgárdával a Vándor Vurstli játékaira építő előadás a 2012-ben, közel 200 közreműködővel bemutatott Kelet-Európa Vurstli volt.

„2002-ben készültek az első bódé játékok, és akkor lett Vándor Vurstli is a neve a Szigeten ennek a helyszínnek. Akkor még csak négy bódé volt, évről évre lett egyre nagyobb a játékpark. A képzőművészek, iparművészek által tervezett, egyedileg gyártott játékok mintájául mindig egy régi vurstli játék szolgált, ma már közel százat vihetünk magunkkkal, ezek ezerféleképpen variálhatók. 2012-ben léptünk egy nagyot, akkor csináltunk egy tematikus megjelenést a Kelet-Európa Vurstlit, ami már a maihoz hasonló elkerített udvar volt, egy külön világba jött be az ember, mindenki korhű jelmezben jelent meg, volt redőrörsünk, útlevélvizsgálat, besúgó hálózat, vám, határőrök, és a hangulathoz illő játékok. A tematika közben változik, egy ideje a húszas évekbeli városliget-érzést próbáljuk átadni” – árulta el portálunknak Kata.

A Vándor Vursti szerdán pontban délután 3 órakor nyitotta meg kapuit a Sziget Fesztiválon, már ekkor rengetegen vártak arra, hogy bemehessenek, és kipróbálhasság a játékokat, részt vegyenek egy-egy előadásban. A vurstliban a zárásig, éjjel 11-ig telt ház van.

„Amit most látsz, az nem különleges, mert mindig ennyi ember jön hozzánk, rengetegen imádják itt a vurstlit. Nem véletlen, hogy a sziget egyik legfrekventáltabb helyét kaptuk meg. Az ilyen dolgoktól különleges egy fesztivál, és ezt a szervezők is látják. A Szigeten semmi nem fura, de még ebben a szabadságot árasztó világban is rácsodálkoznak, hogy ennyi színes, érdekes dolog van egy helyen, a gyerekekkel érkezők először hozzánk jönnek, szinte nincs nap élő tévés bejelentkezések nélkül, sőt az elmúlt években több Nagyszínpados sztár is bejött hozzánk lazítani, játszani egyet” – tette hozzá Kata.

A Vándor Vurstli évek óta járja a világot, a társulat fellépett 2010-ben a pécsi EKF Projektben, 2011-ben Brüsszelben az uniós elnökséget záró magyar fesztiválon, majd 2015-től nyaranta a berlini Lollapalooza fesztiválon, idén áprilisában pedig Bakuban az azeri Formula1 egyik kísérő programjaként is bemutatkozhatott a társulat.

Szerző: Nagy Roland
Fotó: Marcali Gábor