Kora reggeli hat óra. Sopron. Álmos utasok szállnak fel a Győrön át Budapestre tartó járat utolsó útjára.
– Na Pisti, vigyél el utoljára Győrig- mondja az első sorban ülő vörös hajú hölgy, aki már jól ismeri a buszsofőrt. Minden nap megteszi ugyanis a Sopron és Győr közötti távolságot ezzel a járattal.
Még fűtetlenül, kicsit fázva, de elindulunk.
– Miért az utolsó?- kérdezi bizonytalanul a sofőr háta mögött ülő szőke hajú hölgy.
– Hogyhogy nem tudta? A járatunkat törlik, a héten voltunk utoljára- válaszolja a sofőr.
– És mi lesz magukkal?- érdeklődik a nő. .
– Nekünk felmondtak, én otthon leszek, míg kapom a végkielégítést. Azt hiszem, kipihenem és kimozgom a sok utazást. Aztán kitanulom a targoncavezetést.
– Pedig maguk ketten mindig olyan udvariasak, kedvesek voltak, még hétfő kora reggel is- próbálja vigasztalni a sofőrt a szőke hölgy.
– Mert szerettem vezetni- jegyzi meg a sofőr és kissé elkomorul.
Sopron után hamarosan megállunk. A sofőrünk leszáll. Talán a busz romlott el?
– Jó reggelt kolléga!- üdvözöl valakit, aztán mindketten felszállnak. A kolléga – később kiderül: Zolinak hívják – az első sorba ül a vörös hajú hölgy mellé.
– Hogy-hogy te is jössz?- kérdezi a nő.
– Ez az utolsó utunk Pestre, úgy döntöttünk együtt búcsúzunk el az utasoktól – válaszolja Zoli.
A harmadik sorban ülök, s mögöttem magyarázza egy idős hölgy egy egyetemista fiúnak, miért búcsúzkodnak a sofőrök.
Onnan hallgatom végig, immáron többször is a történetet. A Budapest-Győr-Sopron járaton ugyanis hetek óta beszédtémává vált a járat eltörlése. Vasárnaptól lényegesen módosul az autóbusz-és vasúti menetrend. A párhuzamos közlekedés megszüntetésével a buszokról a vonatokra terelnék az utasforgalmat.
– Könnyes búcsút azért nem veszek tőletek – mondja felszálláskor egy kapuvári férfi, aki Győrbe jár dolgozni.
– Azt hittem pedig, hogy egymás vállán sírunk egy kicsit- feleli Zoli, aki most csak utas a járaton. Az utolsó járaton.
A buszon egyre több az utas.Az első- két sorban ülnek a törzsutasok, emlékeket idézgetnek: bliccelésekről, ittas utasokról, dugókról, műszaki hibákról.
Csornán már elfogynak az ülőhelyek. Fellép egy hölgy, talár nélkül nehezen ismerem meg, aztán rájövök: többször láttam már Győrben – szerencsére nem vádlottként – a bírói pulpituson. Ott szolgálja a jogot.
Győrben az Eötvös park előtt állunk meg először. A sofőr kinyitja az ajtót, s most ő száll le elsőként. A kapuvári férfival kezet ráz, az egyik nővel puszit váltanak búcsúzóul.
– Minden jót !- mondja a sofőr.
– Neked is, Pistikém. Te voltál a kedvenc sofőröm.
A győri buszpályaudvarra érkezünk. Zoli megszólal:
Befutunk a győri pályaudvarra.
– Azt hittem pezsgővel várnak minket – mondja Pista.
– Sebaj, mi azért igyunk meg egy kávét, míg tovább nem indulunk.
Harmincan várnak a győri buszmegállóban. Ezzel a járattal ma mehetnek utoljára a fővárosba.
Kovács Veronika