Győr+ Mancsok – Jonatán vagyok, vigyél haza!
Jonatánra néztem. Azon gondolkodtam, vajon hogyan képes ennyi idő után is kitartani – mennyire erős, hittel teli lehet ez a kutyus, ha már nyolcadik éve várja, hogy életében először valaki sajátjaként szeresse őt, s ő viszonozhassa.
Aztán az jutott eszembe, mennyire badarság, hogy egy kiskutya valamivel is több lenne nála – imádom őket is, de Jonatánnak valószínűleg soha nem volt otthona a menhelyen kívül, ahová az utcáról került. Azóta Legalább 1460 nap telt el. Sok kölyöknek hét nap a maximum, aztán már a gazdi babusgatja őket, pöttöm kis mancsaikat, pocakjukat simogatják. Nem sajnálom tőlük, hiszen nagyon-nagyon megérdemlik ők is, azt azonban nem értem, hogy Jonatánt miért nem vitte még haza senki, s neki miért nem lehet ilyen örömökben része. Drága, bölcs Jonatán, te is ugyanolyan csodás vagy, hidd el!
Kölyökkutya vagy öregecske? Szerintem mindkettőnek vannak előnyei, de mivel a kisebbek népszerűbbek, inkább a „veteránok” felé húz a szívem. Először Merci és Berci, a nyolcéves testvérpár ébresztett rá erre, akiknek szeretete szerintem semmihez sem fogható. Állítom, semmivel sem rosszabbak, mint a picik, sőt – de ezt addig senki sem tudhatja, amíg nem szentel nekik időt az életéből. Én már tudom, és rendesen igénylem a közelségüket, mert teljesen más tudatállapotba kerülök, ha elviszem őket sétálni, ha velem vannak. Minden kutyakornak megvannak a maga szépségei, minden eb nagyszerű, csak észre kell venni.
Jonatán, a nyolcéves, idősödő úr csak megerősíteni tudott ebben a hitemben. Ahogy összekötött minket a póráz, mintha a gondolatai is szabadon áramolhattak volna felém séta közben. Talán csak én képzeltem, de olyanok jártak a fejében, hogy: négy éve élek bezárva, ugye már nem kell sokat várnom a gazdira? Én szeretek itt lenni, de a gondozóim azt mondják, az igazi élet a kennelen túl kezdődik. Én is szeretném már megtapasztalni. Biztos hamarosan eljön értem is valaki, hazavisz, és én cserébe nem rongálom meg a bútorokat, nem rágom szét a cipőket, és a mosott ruhákat sem szedem le a szárítóról egy kis játék gyanánt. Már rég kinőttem az ilyenekből. Ha a gazdi úgy óhajtaná, adnék neki pacsit, puszit is osztanék százat, vagy szaladgálnék a kertben. Ha úgy volna kedve, útra kelnék vele, bejárhatnánk együtt erdőt-mezőt. De ha nem, hát azt sem bánnám, nem vagyok én nagyravágyó. Elég lenne, hogy van otthonom – csak a küszöbre kuporodnék és vigyáznám minden egyes mozdulatát annak, akit az életemnél is jobban szeretnék.
Jona – ahogy gondozója becézi – hihetetlenül okos jószág. S azt is tudja, ha hőség van, bizony megérdemel egy jó kis fürdőzést a patakban. Így is tett a sétánk során, boldogan úszkált. Ám bölcs szemei csak akkor telnének meg igazán örömmel, ha valaki azt mondaná neki: gyere, Jonatán, érted jöttem, hazamegyünk! A gazdinak biztosan nem lenne sok gondja vele, hiszen kanokkal és szukákkal is jól kijön, nagyon nyugodt eb, ráadásul olyannyira szobatiszta, hogy még a kennelbe sem hajlandó piszkítani. Nem utolsó sorban hatalmas szíve van és egy igazi hős: tavaly, amikor megszökött az egyik menhelylakó, Jonatán fogta magát, utánament, megkereste és együtt tértek vissza.
Erre a csodás kutyusra is igaz, hogy időbe telik, mire valaki elnyeri bizalmát, ám akkor megmutatja igazi személyiségét, és biztos, hogy leveszi őt a lábáról. Úgy gondolom, hogy aki megismeri az igazi énjét, nem fogja itt hagyni, és életre szóló szeretetet, bizalmat kap tőle – mondta Jonatán gondozója, Horváth Patrícia, akinek Jona egyébként az egyik kedvence.
Jonatánon kívül még három kutyusunk vár gazdira: Marci, Merci és Berci.
A nemrég bemutatott cicust, Aurorát hazavitték, róla hamarosan bővebben is olvashatnak.
A menhely állatorvosa június 17-ig karantént, látogatási, sétáltatási tilalmat rendelt el kennelköhögés miatt, ám előre egyeztetett időpontban ezalatt is várják az örökbefogadásra vágyókat, tehát ez ne tartson vissza senkit attól, hogy árva állattal bővítse családját.
Érdeklődni a Győri Állatmenhely alábbi elérhetőségein lehet:
Facebook: Győri Állatmenhely
E-mail: gyormenhely@gmail.com
Szerző: Bodrogi Sára
Fotó: Marcali Gábor
Videó: Czika László Balázs