Győr – fejjel lefelé is gyönyörű

Becsukott szemmel állunk a kinyitott ablak előtt, arcunkat a napsugarak felé tartjuk, és egy pillanatra megfeledkezünk az évszakról: a szívünkben tavasz van – vágyunk ki a szabadba, a folyópartra, ahol a víztükörben magunkkal összemosva csodálhatjuk Győrt.

Kilépsz az ajtón, megteszed az első lépéseket a félig ázott aszfalton, elindulsz, hogy magadba szívd a várost. De nem mész messze: csak le a folyóhoz, hogy a Rába-parton töltekezz fel – ez az egyetlen hely, ahol mintha kettő lenne a városból. Próbálod forgatni a fejed, minden irányból szemügyre veszed, de akárhogy nézed, Győr fejjel lefelé is gyönyörű. Fekete, fehér, sárga, zöld – ha lefestenéd a tájat, elég lenne ezeket a színeket használnod. Nem mozdulsz, csak nézed, milyen nyugodtságot sugároz a kettős város.

Arra gondolsz, ha elvennéd a tájtól a színeket, akkor is szép lenne – Győr magára öltené a fekete-fehér bájt, és a fák kontúrja uralná a teret. Mint egy régi fénykép.

Most azonban színek vannak: bár lassan elvesztik kontúrjukat a fák, és a házakat, templomokat feketeség öleli át. De a tinta éjszaka sem fogy ki a városból, sőt: rád ragyog az ezerarcú Győr.

Olvasói fotók: Laukó Tünde

Szerző: Bodrogi Sára