Ghymes- minden kiderült

Harminchárom éve róják a kilométereket és a világot, de fáradhatatlanok. A Ghymes együttes a Dunakapu teret zengette meg kedd este Győrben, Szent László napján.

Nem kímélték a közönséget, a legnépszerűbb számaik közül válogattak erre az estére. Militáris, Bor a vér, Kétszaxis, Rege és a Kézfogás. Ez utóbbi címet kapta az ünnepi műsor is, hiszen a kultúra és a vallás az, ami közé nem áll egy határvonal sem, csak a nemzettudat marad, ami minden bizonnyal sokkal vastagabb körvonalakat rajzol.

„Sokat beszélgettünk Tamással a kocsiban”…hangzott el a koncert elején, és aki figyelemmel kíséri a zenekar életét, már tudja, hogy a legtöbb ötlet, dal, versek és gondolatok bizony a zenekari kocsiutak alatt születtek. Szarka Gyula és Szarka Tamás a Kossuth díjas testvérpár nem is próbálja véka alá rejteni, hogy ők ott érzik otthon magukat, ahol otthont teremtenek nekik. Határontúli magyarok, akik egész életükben azért harcolnak, hogy a magyarságukat őrizzék, hirdessék és továbbadják, mindezt hangjegyekkel. Ezt látta a közönség is a szemeikben, eltűnik a fáradság, a gond, csak az élő dallamok maradnak, amiket láthatólag újra és újra átélnek akkor ott, mindenki előtt. Minden bizonnyal ezért telik meg a Dunakapu tér több évtized után is, mert hitelt kapott és ezt őrzik is.

„Hold se, nap se szabadok, hogyan legyünk, mi azok?” – hallottuk újra és újra. “Szent László örökségét büszkén viselhetjük, az ereklye, amit ránk, utódokra hagyott, érték. Nem minden helyzetben könnyű ezt megtartani, de mivel a miénk, nem szabad veszni hagyni. Pontosan azért, hogy, ha nem is szeretettek, de legalább Szeretetlen Szabadok maradjunk.”

SZS

Fotók: Marcali Gábor