Feltámadás?

Húsvét, Jézus Krisztus feltámadása a kereszténység legnagyobb ünnepe. Manapság egyre nehezebb olyan lelkiséggel felkészülni a húsvéti ünnepkörre, ahogy azt megszoktuk.

A nagyhét napjai egészen nagyszombatig hajtós hétköznapokká durvultak és a szertartások helyett a szupermarketekben járjuk önként vállalt keresztutunkat. Mert mindennek meg kell lennie az ünnepi vacsorához, semmi nem maradhat ki, és azt is meg kell venni, amit a gyerek kívánt. Hol vannak már azok az idők, amikor zöld krepp-papírból készült nyuszifészekben várták a hímes- és csokitojások a lelkes húsvéti vadászatot? Valahogy sikerült minden ünnepet – különösen a kereszténységhez köthetőt – lezülleszteni, a hedonizmust középpontba helyezni. Semmi más nem számít, csak hogy a földi javak ott legyenek az asztalon.

A díszítések már túlszárnyalják a giccs kategóriát, ömlik mindenhonnan a rózsaszín, a kék és ki tudja még milyen színű csokinyulak tömkelege. A karácsony után a húsvét is piaci termék lett. Jézus születését követően a halálából és feltámadásából is árut csináltak, amely akár az akciókat is kibírja, sőt májusban talán még a leértékelést is. Lényeg, hogy fogyjon, és minél több legyen az egyik oldalon a bevétel, a másik oldalon pedig a kiadás. Mi szól akkor a húsvét valódi jelentőségéről, hovatovább a családról? Arról a családi összejövetelről, ahol nem a lerészegedésről és a hasfakadásig elfogyasztott ételekről szól minden, hanem a beszélgetésről, az ünneplésről és arról a kis megnyugvásról, amelyet ez a pár nap hozhatna el. Ha már egyszer a kereszténység kezd kiszorulni Európából, legalább mi, magyarok ne engedjük el a tradíciónkat, a hitünket és azt, hogy igenis van feltámadás!

Havassy Anna Katalin