Hirdetés
Győr+
2016.04.08. 19:57

ETO SZESE: Merjünk nagyot álmodni!

A nézők felállva tapsolnak, és ünneplik csapatukat, büszkék arra, hogy a játékosok megint legyűrtek egy komoly ellenfelet, ismét olyan küzdelemben, ami méltó a győri kézilabdához. Az egyik transzparensen ez áll: „Veletek vagyunk, győzni akarunk!”, a fiúk pedig felsorakoznak a drukkerek előtt, és együtt köszönik meg a buzdítást, hiszen ez a hangulat is kellett a hetedik tavaszi győzelemhez.

Hirdetés

Az ETO SZESE kézilabdázói az NB I/B-ben, a bajnokság második felében nem botlottak eddig, a nyert meccsek mellett mindössze egy döntetlent játszottak, így a tabella 4. helyén állnak. Nem véletlen, hogy óriási az öröm, az egyik élcsapat, a Veszprém elleni 23–17-es siker után.

A téli szünetben igazolt kapus, Nahaj László érkezik a játékoskijáróhoz, mosolyog, és mutat a szurkolók felé, még teljes extázisban van a rangadó után pár perccel.

Hirdetés

„Ők a nyolcadik ember a csapatban, hihetetlen öröm ilyen közönség előtt játszani. Jól ment a védés, de ehhez kellett a csapat, hiszen a védekezés szinte tökéletesen működött, nekem csak a szabadon hagyott sávokra kellett figyelnem. Jó döntés volt ehhez a klubhoz jönni.”

Kőhalmi Dániel egyik legjobb mérkőzését játszotta a Veszprém ellen, azt mondja, ez a csapat nem volt rossz a bajnokság elején sem, de nagyon sokat számít, hogy azóta összeszokott a társaság.

„Örülök, hogy hozzá tudtam tenni a részem a sikerhez, jól ment a játék, ezt a társak is megjegyezték. A dobogós helyért mindent megteszünk, de borzasztóan nehéz menetelés lesz. Az első lépéseket megtettük, most jönnek a még keményebb mérkőzések.”

A jó eredmények egyik főszereplője az edző, Deáki István. Aki ismeri „Dekát” játékos korából, vagy akár a kispadról, tudja, hogy maximalista. Nála ki lehet kapni, de csak úgy, ha a csapat megtett mindent a győzelemért. A kijelentésemre, hogy most úgysem tud olyat mondani, amivel ne lenne elégedett, már dobja is vissza a magas labdát.

„Hogyne tudnék, hát egyszer ikszeltünk! Persze, elég jók voltunk, de a neheze majd most jön. Fontos volt, hogy az őszi idény után legyen egy biztos pont a kapuban, Nahaj Lacival ez teljesült. Amellett, hogy kiválóan véd, a fiatal kapusainknak is ösztönzés lehet a személye. Fel kell venniük a kesztyűt és megküzdeni a helyükért. Nálam mindig a legjobb játszik.”

A játékosok körében hihetetlen tiszteletnek örvend az edző, persze néha a pokolba kívánták játékosai, amikor a kemény téli alapozást végigcsinálták, de meggyőződésük, hogy ettől lettek még jobbak ellenfeleiknél.

„A sikerért szenvedni kell. Nekem nem nyafogtak, zokszó nélkül edzettek, keményen végigdolgozták a szünetet, és most látják a hasznát. Simán bírják a leghajtósabb mérkőzéseket is. Persze ezt nem lehet az élvonalhoz hasonlítani, itt munka mellett készülnek, játszanak a fiúk. Hogy az élvonal bevállalható-e? Hosszú távon ez lehet a legfőbb cél.”

A csapat jó példa arra is, hogy a saját nevelésű vagy éppen az egyetemen tanuló, az ország más részeiből érkező fiatalok remek közösséget alkotnak a sok csatát megjárt, rutinos kézilabdázókkal.

„Pályán kívül is sokat vagyunk együtt, olyan az egész, mint egy baráti társaság, és ez összekovácsolta a csapatot. A pályán harcolunk egymásért is. Nem mellékes, hogy nem fáradunk el. Sok helyen játszottam külföldön is, de ritka volt az ilyen kemény alapozás, mint amilyet itt tapasztaltam” – erősíti meg a téli edzésekről korábban kapott információimat a jobbszélső Bősze József.

A legtöbb játékosnak szívügye az ETO, ilyen a házi góllövőlistát vezető Schneider Miklós is, aki szerint a játékosok vakon megbíznak az edzőben, és hisznek a módszereiben.

„Sokat videózunk, így képben vagyunk az ellenfeleinkkel kapcsolatban. Deka a kulcsemberekről külön összeállításokat készít, így a lehető legjobban fel tudunk belőlük készülni. A kupában az NB I-es Váccal is felvettük a versenyt. Jó kis társaság a miénk, én nagyon szerettem volna hazatérni. A csapat mellett a munka és a család is ide köt Győrhöz.”

A klub elnöke, Auer Károly elégedett azzal, amit a csapat eddig elért a bajnokságban. Szerinte jövőre egyértelmű cél lehet ezzel a kerettel az éremszerzés, és az, hogy idővel egyre több fiatal épüljön be a csapatba, velük később az NB I is reális terv lehet.

„A férfi kézilabdának Győrben nagy hagyományai vannak, harminc éve lett EHF Kupa-győztes az ETO, és abban az évben lett vb-ezüstérmes a válogatott, Iváncsikékkal a soraiban. Előbb-utóbb a nemzetközi színtér lehet a legnagyobb cél, de jelenleg a bizonyítás fázisában vagyunk.”

A működéshez szükséges háttér biztosítása a klubvezetők legfőbb feladata, az utánpótlásban pedig a szakembereknek van óriási szerepük. Az ETO játékosai közül Kovácsovics László az Apor-iskola testnevelőjeként már a jövő kézilabdás generációját tanítja az alapokra.

„Büszke vagyok arra, hogy a SZESE utánpótlásához tartozó csapatok kiválóan szerepeltek a Balázs Kupán. A fiúk mind a négy korosztályában Apor-győzelem született úgy, hogy a legidősebbeknél a döntőbe két csapat jutott ebből az intézményből. Ezek a gyerekek kézilabdások akarnak lenni. Sokszor engem is meglep, hogy milyen bravúros megoldásokat választanak. Biztos vagyok benne, hogy jó néhányukkal találkozni fognak még a kézilabda-szurkolók a legjobb csapatokban is.”

 

Nagy Roland

Fotó: Marcali Gábor

likeold
a fb oldalunkat