Elsősorban színész vagyok, színpad nélkül nem tudnék élni
„Nehezen engedtem be szívembe a hercegnőt, akit alakítok. Ráadásul a színészkedés ellenére tele vagyok gátlásokkal, és ez volt az első olyan alkalom, amikor erősen hiányos öltözetben kellett több száz néző előtt színpadra lépnem. Fel kellett oldódnom és elfelejtenem, hol vagyok” – árulta el Érsek-Obádovics Mercédesz, a Győri Nemzeti Színház új művésze. Neve ismerős lehet, nagyapjának könyveit sokunk forgatta. Van, ki lelkesen, de olyan is, aki inkább kétségbeesetten.
A fiatal színésznő A tanítónőben debütált Győrben az évad első darabjában. Rögtön főszerepet kapott, pontosan illett hozzá a szép, magabiztos, nyitott gondolkodású Flóra karaktere. – Ahogy a tanítónő, én is hiszek abban, hogy ha sokan jó irányba változtatunk kis környezetünkben, akkor az összeadódik – vallja Mercédesz, akit A nevető emberben is láthatott a győri közönség.
A darabban szöges ellentétét alakítja a tanítónőnek, de saját magának is. – Nehezen engedtem be a szívembe Josiana hercegnőt. Ráadásul a színészkedés ellenére tele vagyok gátlásokkal, és ez volt az első olyan alkalom, amikor erősen hiányos öltözetben kellett több száz néző előtt színpadra lépnem. Fel kellett oldódnom és elfelejtenem, hol vagyok. Nehéz gonosz, romlott nőt játszani, aki mindent megtehet, mert nem ismerek hozzá hasonlót. Sokkal egyszerűbb egy szerepet úgy megformálni, ha a környezetemben van valaki, akiből tudok ihletet meríteni – mondja a színésznő, és hozzá- teszi, még mindig keresgéli a mindenre képes hercegnő személyiségét.
Az olyan típusú színházat kedveli, amikor a színészek nemcsak imitálnak, hanem átalakulnak, a néző pedig elhiszi, hogy az emberek a színpadon tényleg azok, akiket játszanak. Mercédesz gyerekkora óta a színjátszás bűvöletében él, szülei hamar felismerték, hogy szeret a középpontban lenni az energikus kislány. Hatéves korától egy musicalstúdióba járt, így játszhatott a Twist Olivérben vagy az Evitában Malek Andreával. Tizenkét évesen Földessy Margit színitanodájába került, a színművészeti felvételijére pedig Balkay Géza Jászai Maridíjas művész készítette fel. Az egyetem után, ahogy egy kritikus írja róla:
„Nem sorozott be a Karenina Annák végtelen seregébe. Önállósította magát. Segédkezett filmeseknél. Kávéhordás, porondsöprés, kísérleti filmszereplés, operatőri munka. Elvállalt mindent. Tanulta az emberekkel bánást.” – El kellett gondolkoznom, hogy vagy jelentkezek színházakba munkáért, vagy továbbtanulok – emlékszik vissza. Utóbbi mellett döntött, mert nagyon érdekelte a filmrendezés is. Ezért elvégzett még egy segédoperatőr, egy rendezőasszisztensi és egy fotó szakot is. Közben dolgozott háttérmunkásként és játszott különböző színházakban. Készített egy ötperces kísérleti kisjátékfilmet, amivel rögtön bekerült a Magyar Filmszemlére.
– Elsősorban színész vagyok, színpad nélkül nem tudnék élni. Olyan ez, mint amikor valaki elkezd ejtőernyőzni, és újra és újra vágyik az adrenalinra. Igénylem azt is, hogy gondolatokat közvetíthessek. Amikor éppen nem próbálok, vagy nincsen annyi előadásom, akkor folyamatosan keresem azokat a csatornákat, ahol az emberekhez szólhatok. Ha egy fotósorozattal tudom elmesélni azokat a gondolatokat, amik éppen foglalkoztattak, akkor a fotót választom, ha van egy jó történetem, akkor filmben forgatom le. Ha pedig olvastam egy könyvet, ami megfogott, és szívesen adaptálnám színpadra, akkor a színházi formát választom. Összeállunk néhányan és csinálunk egy előadást. Attól függ persze, hogy mire van lehetőség, pénzem, pályázatot nyertem-e, vagy van valaki, aki tud támogatni a háttérből. Mercédesz szerepelt számos művészfilmben is, ami Magyarországon köztudottan csak egy szűk réteget vonz a mozikba.
– Voltam főszereplő nagyjátékfilmben, ami ment a filmszemlén, 60 percig az én arcomat látni benne, de szerintem nem nézte meg azt a filmet ezer embernél több. Szeretnék minőségi közönségfilmben is szerepelni, na nem a „sztárság” miatt, hanem hogy minél több embert tudjak színházba csalogatni – hangsúlyozza, és hozzáfűzi, régebben bátrabb volt, szeretett kockáztatni, de már kicsit lenyugodott. Előtérbe került a család, született ugyanis egy kislánya, Mira, aki még nincs kétéves.
„Mikor a világra jött, keresnem kellett egy fix munkahelyet, mert egyedül nevelem őt, és el kell tartanom magunkat. Nagyon örültem, hogy Győrbe hívtak, mert a gyerekkorom nagy részét itt töltöttem. Sok rokonom él a városban, nagymamám pedig nyúli. Így az a kérdés is megoldódott, hogy ki vigyáz Mirára, míg én dolgozom. Egyébként már elkezdett beszélni, egy igazi tündér. Egy angyal – meséli csillogó szemmel az édesanya és hozzáteszi, szeretne családot alapítani, mert „az életnek az egyik legnagyszerűbb dolga, ha gyermeked lesz, és szeretetben tudod felnevelni”. Míg Mira nem nézheti meg édesanyját a színpadon, addig legnagyobb rajongója a nagyapja, Obádovics J. Gyula, aki elismert matematikus, a magyar számítástechnika-oktatás egyik megteremtője. – Nagypapa egy igazi tudós, munkájáról folyamatosan ad ki könyveket is, nemrég például arról, hogy eddig a számítógép 40 oldalban számolta ki a mátrixegyenleteket, ő pedig szőlőmetszés közben kitalálta, hogyan lehet ezt papíron fél oldalban kiszámítani – mosolyog büszkén Mercédesz.
Visszatérve Győrre: nagyon jól érzi itt magát, a színház számára „olyan is, mint egy anyaméh, egy biztonságos burok.” – Nagyon szeretnék Győrben tovább játszani, és itt végleg letelepedni. Egy előadás is körvonalazódott már a fejemben: a társulat és a balett egyesülhetne egy mozgásszínházi előadásban. Mindig sok tervem van. A győri közönség pedig nagyon nyitott, csodálatos nekik játszani!
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor