A Győri Törvényszék az I. r. vádlottat életveszélyt okozó súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt öt év – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte.
A bíróság megállapította, hogy az I. r. vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság a II. r. vádlottat az ellene segítségnyújtás elmulasztása miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett továbbá a közel 380.000,- forint bűnügyi költség viseléséről is.
Az elsőfokú ítélet tényállása szerint E. B. I.r. és H. L. II. r. vádlott kapcsolatából született 2013-ban első, majd 2016-ban második gyermekük. A vádlottak tartósan nem éltek együtt, az apa alkalmanként látogatta gyermekeit. Az I. r. vádlott 2016. decemberében a II. r. vádlott lakhelyére ment, hogy együtt töltsék az ünnepeket. Az I. r. vádlott a II. r. vádlott és gyermekei által használt lakószobában tartózkodott a II. r. vádlottal és kisebb gyermekükkel, aki nyűgös volt és hangosan sírt. Ezen felindulva az I. r. vádlott a csecsemőt kikapta a babakocsiból, ahova a II. r. vádlott előzőleg belefektette, majd mellkassal maga felé szorította és a hátán legkevesebb két alkalommal ököllel közepes erővel megütötte. Ettől kezdve a gyermek, rövid alvásszünetekkel éjjel-nappal folyamatosan sírt. A II. r. vádlott látta a bántalmazást és észlelte ezt követően a csecsemő állapotát, ennek ellenére a gyermeket csak több nappal később vitte el Kapuvárra, az ügyeletet ellátó orvoshoz, aki megállapította, hogy a csecsemőnek tüdőgyulladása van, továbbá a testén bántalmazásra utaló jeleket talált, ezért kórházba utalta. A kórházi vizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy a sértett bordáinak törését, továbbá a háta bal oldalán, a gerinc vonalában a lágyrész gyermektenyérnyi méretű bevérzéses sérülését szenvedte el. A csonttöréses sérülések külön-külön és összességükben 8 napon túl gyógyultak, a tényleges gyógytartam 6 hét, a lágyrészsérülés 8 napon belül gyógyult.
A bíróság az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az I. r. vádlott vallomása mellett nem állt semmilyen, azt alátámasztó bizonyíték. Ezzel szemben a II. r. vádlott vallomása, amely szerint az I. r. vádlott bántalmazta a két hónapos csecsemőt, az orvos-szakértői vélemény által is alátámasztott. A testi sértés szándékosan megvalósítható bűncselekmény, a sérülések gyógytartama pedig nyolc napon túli, tehát a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható az I. r. vádlott felelőssége ebben a bűncselekményben. Az életveszély kialakulásának reális lehetősége a szakértő álláspontja szerint fennállt, ezért az életveszélyt okozó testi sértés kísérletének bűntettében a bíróság az I. r. vádlott bűnösségét állapította meg.
A bíróság a II. r. vádlott felmentése körében az indokolásában rámutatott arra, hogy a segítségnyújtás elmulasztása csak szándékosan valósítható meg, tehát ebben az esetben azt kellene az elkövető tudatának átfognia, hogy a gyermek speciális, segítségre szoruló állapotban van. Ezt ugyanakkor nem lehetett bizonyítani az eljárásban.
Az orvos-szakértő vizsgálat megállapította, hogy a két hónapos gyermek hasfájós volt, amely okozhatta a szüntelenül fennálló nyűgösséget, továbbá a tüdőgyulladása már a cselekmény előtt is fennállhatott, e két tünetegyüttes pedig rendszeres sírással járhatott a gyermeknél. Pár nap múlva, amikor már a rokonok is orvosi segítséget javasoltak, az anya orvoshoz vitte a gyermeket. Közvetlenül előtte még át is öltöztették őt, és még ekkor sem észleltek rajta semmilyen külsérelmi nyomot. Ebből következően a II. r. vádlott esetében nem állapítható meg a segítségnyújtás elmulasztása, nem valósított meg bűncselekményt, ezért felmentésére került sor.
Az I. r. vádlott és a védője az ítélet ellen fellebbezést jelentett be elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért. A II. r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette, míg az ügyész három nap gondolkodási időt tartott fenn nyilatkozata megtételére.
Győri Törvényszék
Képünk illusztráció: Pixabay