Először azt mondtam soha többet, aztán mégis itt ragadtam
Magyar sportoló még soha nem aratott ekkora sikert a tereptriatlonban, mint a Merida Maraton Team-CST Salomon és a győri Széchenyi ESE versenyzője, Poór Brigitta. Az idei fantasztikus évét a világbajnoki dobogó koronázta meg, ahova a világ legjobb és legtapasztaltabb versenyzőjét legyőzve állhatott fel.
Brigitta elsősként került kapcsolatba a triatlonnal. Először úszott, illetve mezei futóversenyekre járt iskolájával, mire megkérdezték tőle, hogy nincs-e biciklije és kedve kipróbálni a triatlont – persze akkoriban minden gyereknek volt kerékpárja és tekert – mesélte Brigi, így kipróbáltam ezt a sportot.
„Tíz évig országúti triatlonoztam, aztán elkísértem a barátomat egy tereptriatlon-versenyre, de őszintén megvallva, nem volt jó élmény. Többet toltam a kerékpárt, mint ültem rajta, akkor azt mondtam, soha többet. Ám mégis megvolt a varázsa a dolognak, pont az, amit már az országúti kerékpárból hiányoltam, így elkezdtem ezzel foglalkozni.”
A sportolóhölgy elmondta, új kihívásokat, motivációt talált a váltással, illetve nem mellékesen, elvarázsolták azok a tájak is, ahová a tereptriatlon által eljuthat.
„Így keveredtem ide, már felnőtt fejjel, aminek megvannak a hátrányai, mert a technikai tudásom hiányos. Tanulom, de azokat nem tudom utolérni, akik gyerekkoruk óta ezt a sportot űzik. Lépéselőnyben vannak, de egész jól sikerült felhozni magam. Kellett a váltás, az új kihívás, így itt ragadtam.”
Brigi az edzései nagy részét országúti kerékpárral, aszfalton tartja. Hétvégéken, ha teheti, a hazai kerékpárversenyeken indul, ott próbálja összeszedni a technikai tudását és a lehető legtöbbet fejlődni. A soproni születésű hölgy ingázik Győr, illetve a hűség városa között, így a soproni hegyekben is gyakorolhat.
„Rengeteg edzés kell. Szerencsés vagyok, hiszen csak a sporttal foglalkozhatok. Heti 25-30 órát készülök, persze befolyásolja az is, hogy az év melyik időszakában vagyunk. Közeledik-e verseny, vagy sem. Holtszezon nekünk nincs sok, úszni mindig lehet és szerintem futni is. Én szeretek a szürkés, esős időben is futni. Persze az első öt perc szenvedős, de aztán ez elmúlik, és feltöltődve érek vissza. A kerékpár ilyenkor kicsit háttérbe szorul, télen kevesebbet tekerek.”
Brigi már két éve dolgozik együtt edzőjével, Schumacher Ákossal. Korábban sokáig eljutott egyedül is, ám idővel ez már kevésnek bizonyult. Utólag beigazolódott, hogy jó döntés volt a váltás.
„Levette a felelősséget a vállamról. Nem nekem kell kitalálnom, hogy mit csináljak, hanem hetente megkapom az edzéstervet és tudom, mihez kell magam tartani. Ákos nagy szakértője a triatlonnak, teljesen megbízhatok benne. Közös döntés volt például az is, hogy kihagytuk az Európa-bajnokságot, mert előzőleg nagyon elfáradtam, gyakorlatilag lenulláztam magam. Nem szerettem volna az Eb-n rosszul szerepelni, holott a dobogóra vártam magam. Újra alapoztunk, kemény három hét volt, de utána újra ott voltam a mezőny elején.”
A kitartó munka megérte, hiszen Brigi bronzérmet nyert a Szardínián rendezett tereptriatlon-világbajnokságon, ezzel a sportág eddigi legnagyobb magyar sikerét érte el.
„Utólag visszanézve, megérte beáldozni az Eb-t a vb-ért. Úgy indultam el, hogy tízbe szeretnék bekerülni, hattal pedig már nagyon elégedett lennék. Nagyon fáradt voltam már, hosszú szezon volt a hátam mögött, márciusban kezdtem, a világbajnokság pedig szeptemberben volt. Évközben világkupákra jártunk, hiszen abból is megvan, hányon kell szerepelni az összetetthez. Hét kell, de persze benne van, hogy nem úgy jön ki a lépés, így tíz világkupán indultam, ami rengeteg. Szeptemberben már úgy éreztem, hogy még egy hét, és nem bírom tovább. Persze edzésben voltam, a testem tudta, mit kell tennie, csak az erőt nem éreztem magamban, hogy bármit elérhetek. Még most sem hiszem el, hogy ennek ellenére harmadik lettem. Ha belegondolok, olyan nagy neveket vertem meg, mint a tavalyi világbajnok, világkupa-győzteseket, az összes európai nagy sztárt.”
Csizmadia Dóra
Fotó: Marcali Gábor