Az ÉNYKK Zrt. pénteki ünnepségén több elismerés között rendkívüli dicséretben részesült Dombi Ádám győri buszsofőr, aki hősiesen helyt áll egy kritikus szituációban: ha ő nincs, utasa már lehet nem élne.
Ne ugorjunk mindjárt a történet végére, hiszen a közlekedési társaság pénteki ünnepségén a vezetői köszöntőt követően több oklevél is gazdára talált. Az ÉNYKK Zrt. mindig is kiemelkedő figyelmet fordított arra, hogy a cégnél dolgozó, lojális és odaadó munkavállalókat elismerje, vagy épp azokat a buszsofőröket jutalmazza, akik már sok-sok ezer, vagy akár millió kilométert balesetmentesen vezettek. Így most is számos buszvezető, műszaki, informatikai, gazdasági és egyéb területen dolgozó munkatársat szólítottak egyenként. Szintén elismerték azokat, akik jubileumukat ünneplik az ÉNYKK alkalmazásában.
Az ünnepség különleges pillanata volt, amikor Dombi Ádám buszvezetőt rendkívüli dicséretben részesítették. A méltatás szerint a fiatal sofőr március 21-én reggel 6 óra 32 perckor indult a Révai utcai végállomásról, aznap a 19-es járaton teljesített szolgálatot. A Szigethy Attila útra érve a Vásárcsarnokhoz közeli megállóban egy idős férfi felszállás közben megbotlott és megsértette a lábát. A vezető azonban azt látta, hogy a sérülés komolyabb, így határozottságának és lélekjelenlétének köszönhetően azonnal a bácsi segítségére sietett, miközben tárcsázta a segélyhívót. A sebet ideiglenesen ellátta, s a mentők kiérkezéséig a sérülttel maradt. A fiatal sofőrre joggal büszke munkaadója, arról pedig, hogy milyen érzésekkel gondol vissza az esetre, már Dombi Ádám mesélt:
“Nem tartom magam hősnek! Az igazi hősök a mentőszolgálat munkatársai, akik minden nap életeket mentenek és segítenek az embereknek” – szögezte le rögtön szerényen. “Emlékszem, kérdeztem a bácsit, hogy minden rendben van-e, s annak ellenére, hogy igennel válaszolt, láttam, hogy a világos színű nadrágján már átütött a vér, és a cipőjére is folyt belőle. Olyan volt, mintha egy üvegből öntenék rá. Ijesztő volt a látvány, rögtön hívtam a 112-őt, majd leültettem a bácsit. Viszont annyira vérzett a lába, hogy ledobtam a telefont, lefektettem őt és egy ruhával nyomókötést csináltam, majd az övemet levettem és azzal szorítottam el a lábát. Ekkor már egy fiatal hölgy is segített, aki a sérült feje alá tett támasztékot. Szép gesztus volt tőle, hiszen egyből jött segíteni. Meg is köszöntem neki később az interneten…”
Ádám végig nyomta a kötést a sérült lábon, egészen a mentők kiérkezéséig, akik végül átvették, ellátták és kórházba szállították a bácsit, aki nagy valószínűséggel Ádám lélekjelenlétének köszönheti az életét. “Durva belegondolni, hogy az ember végzi a munkáját. Befordulok a sarkon, megállok, kinyitom a busz ajtaját, s pillanatok alatt egy ilyen helyzetbe csöppenek. Örülök, hogy segíteni tudtam, de szerintem bármelyik kollégám így tett volna…” – zárta Dombi Ádám, akivel 2017 októbere óta találkozhatunk a győri járatokon.
Havassy Anna Katalin
Fotó: Gy.P.