„Együtt sokkal könnyebb”
Básti Juli és Kern András főszereplésével mutatják be A 88. utca foglyai című darabot a Bartók Béla Megyei Művelődési Központban hétfőn. A vígjáték egy házaspárról szól, akiknek élete fenekestül felfordul, mikor a férj a gazdasági válság miatt elveszíti az állását. A feleség igyekszik segíteni, de a helyzet kezd aggasztóvá válni. S hogy mi lehet a kiút? A megoldáshoz egymást segítve kell eljutniuk. A vendégelőadásról a főszereplőket kérdeztük.
A ’70-es években már bemutatták hazánkban is a darabot. Miért vették újra elő?
Básti Juli: Azért is gondolta Kern Andris, hogy elő kellene venni, mert sajnos nagyon aktuális a téma. Érezni a közönség reakcióján végig, hogy mennyire magukénak érzik a problémát. A színház segítség az érzelmek és a fájdalmak feloldásában, ilyen szempontból fontos előadás ez a mai világban. Mert üzeni, hogy ha együtt vagyunk, ha összetartozunk és szeretjük egymást – ezek banális, de nagyon igaz állítások –, akkor sokkal könnyebb, és higgyünk abban, hogy mindig jobbra fordul minden.
Kern András: Minket is elért az a társadalmi helyzet, amiben az amerikaiak akkor voltak, mikor Neil Simon írta a darabot. Mi a szocializmust építettük, nekünk távoli történet volt, bár azért sok ilyet játszottunk akkoriban is. Most igazán a bőrünkön érezzük, ma sokakat kirúgnak a munkahelyéről, kirabolják, rossz helyzetbe kerül és a felesége dolgozik helyette. Szóval csupa kapitalizmussal kapcsolatos probléma, ami akkoriban nem volt ránk jellemző, most meg nagyon is az.
Milyen játéklehetőséget rejt a szerepük?
B. J.: Nagyon kedves, érdekes és hálás szerepem van. Először meg lehet mutatni a szerető feleséget, aki kizárólag háztartási munkákat végez és nem dolgozik, a férje tartja el. Az asszony feladata mint tudjuk, nem csekélység: vezetni egy háztartást, segíteni a másiknak és gyerekeket felnevelni, ez igenis egy teljes embert kívánó feladat. De aztán fordul a kocka.
K. A.: Jó, nagyon jó játéklehetőség, mert Neil Simont igazán remek bulvárszerzőnek tartom. Nagyon jól tud szerepeket írni.
Tanult valamit a házasságról a darab kapcsán?
B. J.: (Nevet.) Harminc éve élek boldog házasságban, előtte egy boldogtalan, rövid házasságban éltem, úgyhogy elég sokat tudok már. Újat nem mondott azon kívül, hogy újabb bizonyítékot adott arra, mennyire fontos, hogy összekapaszkodjon két ember.
K. A.: Nem, tanulni nem tanultam semmit a házasságról. Miért, azt is kellett volna? Öregember vagyok már, megtanultam mindent
Nem játszottak együtt a darab előtt. Milyen közösen állni színpadon?
B. J.: Nagyon jó Andrissal játszani.
K. A.: Remek, mert Juli egy nagyon jó színésznő. És azonos hullámhosszon lendülünk ha humorról van szó, nagyon jó humorú lány a Juli. A darab meg is követeli ezt, hiszen vígjáték. Persze a szónak abban az értelmében, ahogy a Neil Simon ír, hogy van benne jó adag társadalom és emberismeret, pszichológia és fájdalom.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Rick Zsófi