Orosz Zoltán Győrben, a filharmonikusokkal közösen koncertezett.
4 éves kora óta csukott szemmel játszik hangszerén a harmonikaművész, így egyáltalán nem volt egyszerű a feladata sem a karmesternek, sem pedig a Győri Filharmonikus Zenekarnak, a Richter Teremben május 22-én rendezett koncerten. Orosz Zoltánt az előadás előtt kérdezte a Győr Plusz.
Olyan szerencsés helyzetben vagyunk mi győriek, hogy minden évben ellátogat hozzánk – hol egyedül, hol vendégművésszel – hogy egy fergeteges koncerttel szórakoztassa a közönséget. Mi történt Önnel az elmúlt esztendőben?
Orosz Zoltán: Változatlanul a zene jelenti a legtöbbet számomra, és úgy érzem ez a jövőben is így marad. Nagyszerű kollégákkal, különböző formációkkal dolgozhattam az elmúlt hónapokban, a duótól a nagy zenekari formációkig, így aztán a legkülönfélébb műfajokban sikerült megtalálni azokat a kincseket, amelyeket a zene rejteget. Mérföldkő, hogy nemrégiben napvilágot látott legújabb albumom, ami egyfajta áttörés, ugyanis egy hosszú évek óta dédelgetett álom vált valóra azzal, hogy magyar népzene is szerepelhet rajta. Jóllehet, hogy a harmonika nem egy meghatározó hangszer a népzenében, de sikerült úgy meghangszerelni, hogy jónak érzem, és szerencsére a visszajelzések is engem igazolnak.
A mérföldkövek között érdemes egészen Indiáig kalandozni, hiszen a Föld hetedik legnagyobb országába is eljutott a közelmúltban…
O.Z.: India fantasztikus hely, és az a fajta nyitottság, melyet az emberek nap mint nap éreztetnek, az különösen fontos lehet egy zenész számára. Varázslatos élményekkel gazdagodtam, olyan helyeken játszottam, ahol meggyőződésem, hogy még soha nem találkoztak harmonikával de még a magyar népzenével sem. Nem utolsósorban pedig elefánt háton is játszottam, az sem egy mindennapos dolog, ahogy az sem, hogy az indiai kalandnak várhatóan lesz folytatása is. Valójában az érdekelt, hogy célba talál-e egy teljesen más kultúrában az-az üzenet, amelyet a zenémmel szeretnék átadni az embereknek. Úgy tűnik sikerült!
A most és a korábban összegyűjtött tapasztalatok, visszajelzések alapján mi a véleménye, miért szerethetik külföldön a tradicionális magyar muzsikát?
O.Z.: Ez talán összefügg a történelmünkkel is. Egy zenész csak azt tudja visszaadni a művészetén keresztül, amit korábban már átélt. A magyar nép elég sok mindenen keresztülment már, de napjainkban is alkalmas a földrajzi elhelyezkedésünk arra, hogy különböző színű, dimenziójú, árnyalatú körülményekkel találkozzunk. Egy zenész számára lényegében „mindegy” – persze szigorúan idézőjelben – hogy ez negatív vagy pozitív, csak az intenzitása számít. Ez ugyanis érzelmi tőkévé válik, és később a színpadon is visszaköszön. A sokszínűséget, az élménygazdagságot Magyarországon meg lehet tapasztalni, és én ezért nagyon hálás vagyok, mert nagyon sokat hozzátesz az alkotói munkához és a született szerzeményhez. Így kerek a világ…
Legutóbbi győri fellépésén a Győri Filharmonikus Zenekar látta vendégül. Milyen volt a közös munka?
O.Z.: Ez egy óriási feladat volt mindannyiunk számára, ugyanis nagyon sokféle zenei stílusból épült fel a repertoár. A klasszikusoktól, a népzenén keresztül, a francia sanzonokig hallhattak műveket a megjelentek. Az pedig egyáltalán nem megszokott, hogy egy zenekar ennyire magától értetődően tudja mindezt abszolválni, szóval nagyon büszke vagyok a filharmonikusokra. És büszke vagyok rájuk azért is, mert én általában csukott szemmel játszom, így pedig nehéz egymásra figyelni, de ők hihetetlen profizmussal megoldották a kicsit sem egyszerű feladatot. Nagyszerű partnereim voltak!
A Győr+ TV sem maradhatott le a koncertről, így ha kíváncsi az esten készült összefoglalónkra, mindenképpen tartson a május 28-ai KultÓrával!
Csapucha Adrienn