Az ország legjobb szakgimnáziuma lett a Jedlik

Jedlik Ányos több terem, iroda, folyosó faláról néz rá a diákokra a róla elnevezett győri szakgimnáziumban. Néhol fegyelmezően, de mindig barátságosan, bátorítóan, sőt már-már huncutul. Figyel az utódaira, a diákok mellett a tanárokra is, s valószínűleg büszke is volna rájuk a 95 éves koráig élő, dolgozó, utazó, kutató tudós.

Az érettségi eredmények és a kompetenciafelmérés alapján a szakgimnáziumok között az első helyen idén a Győri Műszaki Szakképzési Centrum Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma végzett. Győr népszerű középiskolája nyitott és eredményes szellemi műhelye annak a korszerű tudásnak, mely a készülődő új ipari forradalom sikerének talán a legfontosabb feltétele és garanciája.

„Tavaly ötszáz jelentkező közül vettük fel az öt osztályban tanuló 170 diákot a végzős nyolcadikosok közül” – utal a Jedlik iránti érdeklődésre Módos Gábor igazgató, aki egykoron rábaközi kisdiákként megismerkedett az iskola, s azon belül a Jedlik-kollégisták életével. Gépésznek tanult, összesen három évtizedet pedig pedagógusként töltött már a patinás épület falai között.

„A tizennégy éves gyerekek helyett többségében a szülők döntenek, ők ismerik jobban a lehetőségeket, a szakmák jövőjét, jó esetben ezeket összehangolják a gyerekek érdeklődési körével” – avat be az igazgató az iskolaválasztás hátterébe. „Hozzánk a jó képességű gyerekek kerülnek, akik tanulni akarnak, többségükben ég a tudásvágy, érdeklődőek, fogékonyak az újra. Győrön és környékén túl különösen Veszprém megyében örvend nagy népszerűségnek a Jedlik, de sokan jelentkeznek Vasból, Komárom-Esztergomból, s vannak például budapesti vagy szekszárdi tanulóink is” – sorolja Módos Gábor.

Az iskola informatikai, valamint gépész szakmacsoportban indít képzéseket. Az informatikai szakmacsoport szoftverfejlesztő osztályában angol nyelvet tanulnak a diákok, s elsajátítják a szoftverkészítéshez szükséges ismereteket, a számítógépes rendszerek felügyeletét, az internetes felületek tervezését, a multimédia alkalmazások fejlesztését, adatbázisok létrehozását, felügyeletét.

Egy másik osztályt alkot két szakterület: a gazdasági informatikus, és az informatikai rendszerüzemeltető. Mindkét csoportot nyelvi előkészítőként indítják, a gazdasági informatikusok németet, a rendszerüzemeltetők angolt tanulnak. Az informatikai szakmacsoport még két osztályt foglal magába: a cad-cam informatikus osztály tanulói két tanítási nyelvű képzést kapnak, a másik osztály diákjai nem, de ők is tanulnak angolul vagy németül.

A gépész szakmacsoportban gépgyártástechnológiai technikusokat képeznek. Megtanítják velük a műszakirajz-készítés klasszikus és modern változatait. Komplex gépészeti ismereteket kapnak, tanulnak – többek között – gyártástervezést, gyártásirányítást, karbantartást, mérést. Gyakorlatot szereznek a CNC fémmegmunkáló berendezések működéséből is.

A Jedlikben érettségiző diákok 90 százaléka főiskolán, egyetemen tanul tovább. Kétszer is rákérdezek, jól hallom-e, hogy 90 százalékuk diplomázik, de nincs tévedés: a legtöbben a győri Széchenyi István Egyetemre járnak, utána a budapesti Műszaki Egyetem következik a népszerűségi rangsorban. Néhányan minden évben külföldi egyetemet választanak.

„Közös öröm, elismerés, hogy a diákjaink megállják a helyüket a legjobb külföldi egyetemeken, ugyanakkor kissé bánkódunk is, hiszen közülük sokan elvesznek a hazai ipar számára” – osztja meg tapasztalatait Módos Gábor.

A Jedlikbe összesen 850 nappali és 250 esti tagozatos tanuló jár, ez utóbbiak már felnőttek. Az iskola kollégiuma száz férőhelyes, van, akinek csak másik diákszállón tudnak helyet adni. A szakgimnáziumban az óraadókkal együtt alig több mint nyolcvan tanár dolgozik. Az igazgató szerint nem csupán naprakész tudásukkal, hanem személyiségükkel, saját példájukkal hatnak a diákokra. „Régi és sikeres törekvés a Jedlikben, hogy minden percet élményként éljenek meg a diákok” – fogalmaz az igazgató.

Manapság nem könnyű tanárként megtartani az olyan ismeretek szakembereit, amelyekkel az iparban sokkal több pénzt tudnának keresni. Szakmai munkájuk mellett olyan feladatokat ró rájuk a tanári pálya, amelyekkel a gyárakban nem kellene foglalkozniuk. Nem kellene törődniük például a gyerekek lelkével, előmenetelével, a szülők kéréseivel. Ők mégis maradnak, megszerették ezt a légkört, s látják munkájuk értelmét.

Az igazgató szerint kiemelkedően tehetséges a matematikusok munkaközössége, versenyeket szerveznek és nyernek a diákjaikkal, feladatsorokat, könyveket írnak. Az idegen nyelvi munkaközösség is országosan elismert, számítanak rájuk például az érettségi tételsorok kialakításánál, vagy jelentős nemzetközi konferenciák szervezésében. Az informatikusok is átlagon felüli munkát végeznek. Az ő tudományuk ismeretanyaga szinte percről percre változik, frissül, mire egy könyvet kinyomtatnak, az információk egy része már túlhaladott, felülírt. Ezért ők főleg elektronikus jegyzetekkel, s gyors problémamegoldó képességükkel tűnnek ki.

Az igazgatóval végigjárjuk az iskolát, melynek a főépülete 1901-ben eredetileg is szakmai képzőnek épült. Az iskola honlapján Baksa Péter jóvoltából nyomon követhető a története. A Győri Hirlap 1900. december 16-i számában az olvasható: „Az ipari szakiskola tervezése. A kereskedelmi miniszter Pártos műépítészt bízta meg a győri ipari szakiskola épületének tervezésével. Ezzel ezt az ügyet a legjobb és legzseniálisabb kezekbe tette le, úgyhogy érdekes, impozáns és a célnak tökéletesen megfelelő épületre lehet kilátásunk. Pártos műépítész a napokban meg is érkezett Győrbe és Schlichter Lajos kamarai alelnök, valamint Odor István városi főmérnök kalauzolásával megtekintette a beépítendő területet és skiccet készített az építkezésről.”

Az iskola épületének korszerűsítésére nemrég 200 millió forintot költöttek. Többek között kicserélték a nyílászárókat, s napelemeket is felszereltek oda, ahová a műemléki védettség ezt lehetővé tette. A hagyomány és a korszerűség egymást nem kizáró, hanem fölerősítő érték a Jedlikben. Többek között ettől érzik magukat otthonosan a diákok az ország legjobb szakgimnáziumában.

Hajba Ferenc

Fotó: Marcali Gábor