Az egykori pécsi mester is Győrbe látogat

Az UNI SEAT Győr csütörtöki Galatasaray elleni Euroliga mérkőzésének vendége lesz Rátgéber László, aki törökországi edzősködése során Isztambulban a legnagyobb városi rivális, a Fenerbahce csapatát dirigálta és ahol fél évig a játékosa volt Diana Taurasi a Galatasaray és talán az egész női kosárlabdázás legnagyobb sztárja. INTERJÚ

Miért éppen Törökországban ennyire népszerű a női kosárlabda és miért éppen ott játszanak a legfelkapottabb játékosok?

Elsősorban, mert rengeteg pénz dől a török női ligába, másodsorban olyan a szisztéma, hogy nagyon sokan kíváncsiak a mérkőzésekre. A legnagyobb labdarúgó klubok csináltak férfi és női kosárlabda csapatokat, így aztán a Fener, a Galata, vagy éppen a Besiktas összecsapásain gyakran tíz ezer fölötti a nézőszám. És a tizenkét csapatban egyenként 4 amerikai légiós lehet, vagyis ötven WNBA játékos játszhat a bajnokságban, ami hihetetlen színvonalat eredményez. Legutóbb például az újonc csapat verte meg a Fenert, de a Galatasaray is alig tudott nyerni idegenben.

Isztambulban a Fenerbahce kispadján ülni meglehetősen nagy bátorság egy Galatasaray-fanatikus szemével. Mennyire kiélezett a két városi rivális közötti küzdelem?

Elég, ha csak annyit mondok, az Euroliga és a bajnoki mérkőzések során egyik szurkológárda sem megy át a másik csapat csarnokába. Ugyanis a biztonsági szolgálatok egyszerűen nem garantálják senkinek a testi épségét. Egyedül a török Szuperkupa döntőn fordul elő, hogy mindkét szurkológárda egyszerre van jelen a csarnokban. Amíg a Fenernél dolgoztam, tíz mérkőzést játszottunk a Galatasaray ellen, ebből hetet megnyertünk és hármat elveszítettünk. Győzni tudtunk a Szuperkupa döntőben, mindkét Euroliga mérkőzésen, egyszer az alapszakaszban, és háromszor a bajnoki döntőben. Ez utóbbi azért volt fantasztikus, mert a Galata kezdhetett hazai pályán és volt egy 3×12-es filozófiájuk, vagyis 12 csapat a bajnokságban, 12 játékos a csapatban, és 12 bajnoki cím a Galataval. Mindezek ellenére sikerült elhódítanunk az aranyérmet.

Isztambulban fél évet együtt dolgozhatott Diana Taurasival, aki korábban már Moszkvában is a játékosa volt. Mennyiben más egy szupersztárral együtt dolgozni, mint mondjuk más játékosokkal?

Mint minden nagy sztárral, vele sem könnyű, mivel azonnal látja, hogy az edző mennyire tudja, érti a szakmáját, s nyilván eszerint reagál. Taurasiról azonban azt is tudni kell, hogy a csapat többi tagjáért a pályán és a pályán kívül is keményen harcol, igazi vezére az együttesnek. Amikor a dopping vád miatt a klub vezetése idő előtt felbontotta a szerződését, én a végsőkig kiálltam mellette és más véleményen voltam, mint a klub, mert azt mondtam, amíg nem bizonyosodik be száz százalékosan, hogy vétett a szabályok ellen, addig ártatlannak tartom. Talán emiatt is kellett később eljönnöm a Fenerbahcetől. Egyébként érdekesen alakult a munkakapcsolatunk, mert Moszkvában másfél évig dolgoztunk együtt, onnét én távoztam ideje korán, Isztambulból pedig ő.

Lehet ilyenkor személyes kapcsolatról, barátságról beszélni?

A mai napig kommunikálunk interneten, s nagyon szereti a gyerekeimet, a feleségemet, vagyis kialakult egy privát barátság is. Ezért is örülök, hogy ott lehetek Győrben és ismét találkozhatunk.

Ha már Győr, a zöld-fehérek kispadján az a Füzy Ákos ül, akivel fantasztikus sikereket ért el a pécsi aranykorszakban. Ilyenkor nem fordul meg a fejében, hogy jó volna visszatérni a kispadra?

Persze, hiányzik a kispad, annak ellenére, hogy éppen eleget ültem már ott és bízom benne, hogy megtalál még olyan kihívás, vagy feladat, amiért érdemes lesz visszatérni. Most azonban a Rátgéber Akadémia teljes, 24 órás napi elfoglaltságot jelent számomra és ennek a húsz százaléka valójában olyan, mintha a kispadon ülnék. Vagyis szakmailag is kielégít.

A nyáron énekesként Londonban turnézott a Kiscsillag együttessel? Rövidke kitérő volt, vagy láthatjuk még tobzódni a színpadon?

Az egy nyári program volt, ami igazán remekül sikerült. A Kiscsillag most kicsikét háttérbe szorult az életemben, hogy úgy mondjam, hagyom őket nélkülem kibontakozni.

Forrás: gyorikosar.hu