Arcélek a győri kórházból

A bátyám után kilenc évvel születtem, édesapám elhatározta, hogy a jellegtelen színnév, a Fehér mellé a Rózsa keresztnevet adja. Néha úgy éreztem, mintha indián nevem volna, de sokak szerint szépen hangzik a Fehér Rózsa – mondja a határozott kézfogást követően, a kórház krónikus belgyógyászatának osztályvezető főorvosa. Átható, meggyőző tekintete van, nem pszichiáter ugyan, de lehet, hogy hipnotizálni is képes.

„A győri kórházban születtem, de tősgyökeres ménfőcsanakiak a szüleim, málnatermesztő nagyszüleim pedig azoknak az életét élték, akiket hitelesen ábrázolt Galgóczi Erzsébet” – kezdi szubjektív önéletrajzát dr. Fehér Rózsa. Az irodalmi utalás nem véletlen, már révais korában szerette az irodalmat, kedvenc költője Babits Mihály volt. Biológiatanára, a legendás Bokor Péter terelte az orvosi pálya felé. Az egyetemen a patológia érdekelte, de aztán rábeszélték, hogy izgalmasabb feladat élő emberekkel foglalkozni. A győri kórház a belgyógyászszakorvos- jelölteknek szerződést ajánlott, így aztán Fehér Rózsa sorsa egy életre eldőlt.

Az írásbeli és a szóbeli államvizsga közötti időben szülte meg a fiát – a férjét a gimnáziumban ismerte meg, nem szakmabeli –, úgyhogy amikor bemutatta Győrben a diplomáját, rögtön azt is közölte: egy évig otthon marad a gyerekkel. Láng László belosztályára került, amit a betegek és a kollégák is csak „klinikaként” emlegettek. „Óriási iskola volt számomra ez az osztály, lebilincselő volt részese lenni annak, ahogy a betegeket látta. Mert ő nem nézte, hanem látta őket, megtanított bennünket arra, hogy a beteget az orvosnak minden érzékszervével érzékelnie kell” – emlékszik vissza pályája kezdeti éveire, majd megtoldja saját tapasztalatokból eredő hitvallásával: „A belgyógyászat a megfigyelés és az intuíció művészete.”

Első munkahelyén dr. Papp Zsuzsa volt dr. Fehér Rózsa mentora, ez a kapcsolat szoros barátsággá fejlődött. „Szemléletet, világlátást, tudást kaptam tőle, meg az olvasottság, a műveltség élményét és fontosságát” – sorolja, miket köszönhet mentorának, akit már osztályvezető főorvosként munkatársának is választott.

Dr. Bugovics Elemér, az akkori kórházigazgató 2000-ben kérte fel, hogy a Széchenyi-főiskola keretében a kórház szakmai hátterével működtetett egészségügyi és szociális intézet munkájában működjön közre. „Gardó Sándor, ez a szakmailag és emberileg is csodálatos professzor vezette az intézetet, neki kellett egy ’impulzív, ötletteli, lelkes’ helyettes, aki kiterjeszti a képzést, és segíti annak szakmai elfogadtatását” – idézi vissza a főorvosnő a motivációkat. Dr. Fehér Rózsa e feladatköre mellett főállásban a szülészet-nőgyógyászat belgyógyász főorvosa lett. Jelenleg is a Széchenyi István Egyetem dr. Nagy Sándor vezette Egészség- és Sporttudományi Kar oktatási dékánhelyettese és oktatója. Több jelenős tanulmányt publikált Fehér János professzorral a terhességi májbetegségekről. 2007-ben dr. Varga Gábor igazgató bízta meg azzal, hogy szervezzen meg egy negyvenágyas krónikus belosztályt. Dr. Papp Zsuzsával, tizenhat ápolóval, s egy részállású gyógytornásszal kezdték meg az osztály kialakítását, működését.

A mai napig az aktív kórházi osztályokat mentesíti a krónikus osztály azoktól a többnyire idősebb, és sokféle, már diagnosztizált társbetegségben egyaránt szenvedő emberektől, akiket teljesen meggyógyítani nem lehet, de állapotuk annyira javítható, hogy egy idő után haza, az ápolási osztályra, vagy szociális intézménybe kerüljenek. Nem elfekvő tehát a krónikus belosztály, itt is aktív kezelés folyik, de az átlagos tartózkodási idő hosszabb, 24,5 nap.

„Nekem akkor is bíznom kell a gyógyításukban, ha már a hozzátartozók sem bíznak benne” – keményedik meg a főorvosnő hangja, majd hozzáteszi: „A családtagok között vannak tanácstalanok, bizonytalanok, de ritkán olyanok is, akik talán rossz élmény hatására, „csőre töltve” keresnek meg. Ilyenkor azt mondom nekik: Adjanak nekem egy esélyt, hogy bebizonyítsam, jó orvos vagyok, mindent képes vagyok megtenni a betegükért, amit csak lehetséges. És ezt teszik a munkatársaim, az ápolók, akiknek szívük van, nagyszerű emberek.”

Dr. Fehér Rózsa orvosi szobájának falán ott van Steve McQuenn színész képe. Szereti a filmeket. Szavaiból, gesztusaiból eredetiséget, elkötelezettséget és humort is ki lehet hallani, üres teatralitást viszont nem. Kórházon kívüli szenvedélye az utazás és a túrázás, legkedveltebb terepük az Alpok, de túráztak már a férjével a Himalájában és Indonéziában is. Fiuk már felnőtt, „akinek boldog, szeretetteljes élete a menyasszonyával, a legnagyobb öröm és büszkeség”.

Szerző: Hajba Ferenc
Fotó: Marcali Gábor