Arany-fonálra fűzött történet

Győr+
2014.06.15. 09:10

„Ki akartam lépni ezzel a mesével a sémákból. Embereket szeretnék megmutatni emberi helyzetekben, hogy mit szül egy ilyen furcsa, megszállott és megszállottak közötti hangulat. De nem magyartanárként, hanem művészként, az érzelmi oldaláról közelítettem a történetet” – mondta Kszel Attila, A walesi lakoma című darab író-rendezője. A mesét mától tűzi repertoárra a Győri Nemzeti Színház a Kisfaludy Teremben.

Emlékszem, egy éve nagyon lelkesen mesélt arról, hogy épp egy, A walesi bárdokhoz köthető mesedarabon dolgozik…

 

Az elkészülte után is lelkes vagyok, a vers gondolatainak közvetítése mellett szeretném megmutatni a gyerekeknek a ballada születését és a walesi történetet. A sztorit a fantáziánk színesítette, hogy ne legyen olyan sötét, mint amiről egyébként szól. Nem a könnyed gyerekdarabok közé tartozik, persze van benne sok humor, nagyokat lehet nevetni, csak a végkicsengése és a hangulata valahogy kicsit más lesz, hiszen az egyik ország elfoglalja a másikat, a walesiek a túlélésért küzdenek, szeretnék átmenteni az identitásukat. Ugyanúgy, ahogy Magyarországon a 1849. utáni időszakban a legyőzött magyarok is tovább akartak élni, ennek a szimbóluma volt Arany balladája, aki sokáig nem írt, mert nem engedték. 1856-ban a császárlátogatás környékén kapott felhatalmazást, felkérték, írjon köszöntőt az uralkodó tiszteletére. Ő ezt visszautasította, s évek múltán megjelent A walesi bárdok…

 

 

Amely az általános iskolában tananyag, de azt írja a darab ismertetőjében: „Srácok! No para, nem lesz törióra!”

 

Ne úgy képzelje el a leendő néző, hogy egy az egyben megcsináljuk A walesi bárdokat. Nem, mi megmutatjuk, hogy miért megy oda Edward király, kik a walesiek, miért mennek a tárgyalásra, mit akarnak ott elérni, hogy oldja meg Edward a megoldhatatlannak tűnő kérdést, és miként arat diplomáciai sikert ez a furcsa ember, aki az angoloknak ugyanúgy hős királyuk, mint nekünk I. László volt. Walesi szemszögből viszont más ez a karakter, hiszen különös kegyetlenséggel számolta fel a walesi ellenállást. Nem szeretnénk a gyerekek helyett dönteni, ki jó, ki rossz, gondolkodjanak rajta, melyik fél szemszögéből vizsgálják a történetet, kinek van igaza. Ki akartam lépni ezzel a mesével a sémákból. Embereket szeretnék megmutatni emberi helyzetekben, hogy mit szül egy ilyen furcsa, megszállott és megszállottak közötti hangulat, de nem magyartanárként, hanem művészként, az érzelmi oldaláról közelítettem.

 

 

 

Mennyi idős gyerekeket vár a darabra?

 

Hétéves kortól ajánlom, de inkább felfelé. Bár a kisiskolás gyerekek pontosan tudják, mi az, hogy háború, de annak a következményeit nem ismerik még a videojátékokból, amire a történet kitér. Attól viszont egyáltalán nem félek, hogy a célközönség nem fogja érteni a mondanivalót. Kiváló színészek tolmácsolják a történetet Bede-Fazekas Csabával az élen, például Agócs Judit, Ungvári István, Posonyi Takács László, Török Andris. A Misztrál Együttes pedig rendkívül szép zenét készített hozzá, melynek három síkja van, az egyik angol motívum, a másik walesi-kelta, a harmadik pedig az Arany-fonál, amire az egészet felfűztük.

 

 

Zoljánszky Alexandra

Fotó: Marcali Gábor