Apáról fiúra száll a birkózás szeretete
Az Olimpiai Sportpark birkózócsarnoka felől, már messziről hallatszik a gyerekzsivaj, és az edzők utasításai.
Amikor belépek, egyszerre talál meg a régi termek hangulata és a modern világ. Az országban egyedülálló, új létesítményben a múlt is jelen van, a falon ott lóg az összes magyar olimpiai bajnok fotója, mellettük a sportág győri legendái is helyet kaptak. A klubnál remélik, hogy a GYAC égisze alatt feltámasztott birkózóélet idővel Sillai Lászlóhoz, Klauz Lászlóhoz, vagy Orbán Józsefhez méltó klasszisokat nevel a városnak. A 14 éves Gyurasits Máté is szeretne hasonló sikereket elérni, mint a nagy elődök, akik közül a sokszoros magyar bajnok édesapja a példakép.
„A birkózás szeretete generációk óta tart a családban. Édesapám az ETO-ban ért el jó eredményeket, aztán a bátyám következett, nem sokkal utána pedig már én is a szőnyeg mellett álltam, és figyeltem őket. Innen nem volt visszaút. A Dózsában versenyeztem, nagyszerű csapat volt akkor, elég talán csak az olimpikon Orbán József nevét említeni. Később a Vasasban folytattam, és nyertem jó néhány bajnoki aranyérmet” – kezdi Gyurasits Csaba, akiről korábban sokszor hallottam, és pontos információ hiányában, amolyan városi legendaként kezeltem, hogy volt olyan bajnoki győzelme, amikor ellenfelei egyetlen pontot sem tudtak szerezni ellene. „Igen, ez így volt, ha jól emlékszem, 2003-ban. Minden meccsemet 10–0-ra nyertem, technikai tussal. Többek között Hatos Gábor ellen is ez lett a küzdelem vége, pedig ő összehozott egy-egy olimpiai, világbajnoki bronzérmet és Eb-ezüstöt.”
A nagyapa, az édesapa pályafutását ismerve, egyértelmű volt, hogy Csaba fia, Máté is a „családi sportágnál” köt ki. „Úszással kezdtem, és mellette jártam Újpesten birkózóedzésre, 5 éves koromtól. Alig vártam, hogy megtanuljak annyira tempózni, hogy ne fulladjak meg, és onnantól kezdve nem igazán érdekelt a medence” – mondja mosolyogva a GYAC tehetsége, akit még az sem riasztott vissza, hogy a birkózók előbb-utóbb „karfiolfülűek” lesznek. Igazából nem arra a reakcióra számítottam, amit Mátétól hallok. „Kimondottan várom, hogy végre ilyen legyen az enyém is. A srácokkal mindenféle fura ötletet bedobtunk már, hogy miként lehetne ezt a folyamatot felgyorsítani, de az, hogy az ajtóhoz csukjuk, vagy két súlyzóval eltörjük, nem igazán tetszik.”
A GYAC edzéseire, a versenyekre rengeteg gyerek jár, köztük olyan tehetségek, akikről a következő években biztosan hallunk még. Gyurasits Máté mellett Kocsis Boglárka és Reznyák Máté is verhetetlen a magyar mezőnyben. Ők ott lehetnek a nyári serdülő Európa-bajnokságon is, amelynek az Olimpiai Sportpark ad otthon, a válogatottak mellett pedig edzőként dolgozik majd Gyurasits Csaba, és a szintén győri Csonka Csaba is. „Három magyar bajnoki címet szereztem, megnyertem a diákolimpiát, és világbajnokságon is szerepeltem. A következő lépés, hogy a győri Eb-n bizonyítani tudjak, ez konkrétan egy éremszerzés lenne” – mondja közeli terveiről Máté, majd arról is beszél, mennyire különleges érzés, amikor édesapja irányítja az edzéseit. „Engem motivál ez a tudat. Van olyan, hogy nem értek egyet vele, de ez más edző esetében is előfordulna. Elfogadom a tanácsait, legutóbb például azt mondta, jöjjek el az edzői konferenciára. Jól tettem, mert egy csomó új dolgot tanultam, amit versenyeket „el tudok adni”. Az Eb-n is nyertem ilyen trükkökkel meccset. Közösen alakítottuk ki azt is, hogy ha pontot érnek el ellenem, akkor nem kell rohanni, kicsit várok, és tiszta fejjel állok bele a küzdelem folytatásába.”
Gyurasits Máté a következő éveket is úgy képzeli el, hogy életében főszerepet játszik a birkózás, merész céljai vannak, de úgy gondolja, ezek nélkül nem érdemes csinálni. Szokott álmodozni arról, hogy olimpián, vagy más világversenyen érmet szerez, és tisztában van vele, hogy ahhoz rengeteg munka, és persze szerencse is kell. „Tudom, hogy fizikálisan van még hova fejlődnöm, de technikában a legjobbak között vagyok. Sok időt áldozok erre a sportra, szabadidőm csak hétvégén van, de akkor is általában versenyeken vagyok, és tanulok, mert az is fontos. Horgászni azért szeretek.” Gyurasits Máté édesapjától, a klubjától minden segítséget megkap, csakúgy mint a többi versenyző. Csaba nem akar kivételezni senkivel. „Van rá példa, hogy apa és fia között a versenyző–edző viszony nem működik, nálunk egyelőre igen. A teremben ő a versenyzőm, ugyanúgy látom a hibáit, erősségeit, és természetesen nagyon büszke vagyok, rá, ha jól teljesít. Egyébként igai GYAC-família vagyunk. Testvérem, Ottó szintén edző a klubnál, az ő fia is itt birkózik, a lányom pedig a tornát választotta.”
Nagy Roland
Fotó: Marcali Gábor