Tanulságos projekthetet (SommerSchule) töltöttek a Széchenyi István Egyetem közlekedésmérnök hallgatói az Ostfalia Egyetemen. Egy villamos és autóbuszos csomópont újratervezését célzó projektfeladat közben bepillantást nyerhettek abba, hogyan is működik a közösségi közlekedés Németország északi felében. Egy szóval foglalhatnánk össze: komfortosan. Mindenki örömére.
Az satzgitteri és a győri egyetem kapcsolata még a kilencvenes évekre nyúlik vissza. Arra az időszakra, amikor a Széchenyi-egyetem Építész-, Építő- és Közlekedésmérnöki Karának dékánja, Dr. Horváth Balázs tanszékvezető egyetemi docens diákként fél évig tanulhatott a német intézményben. Kinti, mentor professzorával azt követően is tartotta a kapcsolatot, és amikor ő nyugdíjba ment, az utódjával is folytatódott a jó együttműködés. Az évek során a szakmai kapcsolat barátsággá teljesedett, a győri oktatók hegyet mászni is együtt mentek a német kollégákkal. Az utóbbi években pedig immáron közös, hallgatói projektheteket (SommerSchule) is szerveznek. Évente váltakozva Győrben és Salzgitterben találkoznak, tíz-tíz magyar és német hallgató négy-négy fős vegyes csapatokba szerveződve dolgozik ilyenkor egy héten át a projektfeladaton.
„Az észak-németországi Salzgitterben, Braunschweigtől 20 kilométerre fekvő iskola nagyon hasonlít a miénkhez. Több városban is van campusuk, az egyik a Volkswagen székhelye mellett, és még méretileg is közel egyforma a két intézmény. A projektheteken mindig egy-egy helyi feladatot kell megoldani. Tavaly például Győrben a vidéki buszpályaudvarhoz kapcsolódott a kihívás, idén pedig Braunschweigben egy villamos-autóbusz csomópontot tervezhettek újra a diákok” – mondja Dr. Horváth Balázs.
A projekthéten részt vett győri közlekedésmérnök hallgatók közül Kovács Gergővel (Tapolca) és Faragó Ferenccel (Tokod) beszélgetünk. Gergő szerint magyar szemmel nézve mondhatni tökéletes állapotban volt a megcélzott csomópont, ezért első pillantásra kis fejtörést okozott, milyen változásokat javasoljanak a megújításra. „A vendéglátóink összvonalas bérletet biztosítottak a számunkra. Minden nap villamosoztam, buszoztam, hogy megismerhessem a környezetet. Nagyon szépen összehangolták, és pontosan tartották is a menetrendeket. Sűrűn közlekednek, és tiszták a járművek, nincs tumultus. Jól, komfortosan érzi magát az ember a rendszerben” – foglalja össze tapasztalatait Gergő.
A projekthét első napja előadásokkal telt. A város és a helyi tömegközlekedési szolgáltató is tartott ismertetőt. Úgy fogalmaztak, hogy a nyolcvanas évek autóbarát koncepciója után rájöttek, hogy az zsákutca, és mára kerékpáros-, gyalogos- és tömegközlekedés orientált településsé váltak.
Faragó Ferenc, Kovács Gergő, Gaál Bertalan és Dr. Horváth Balázs
(Fotó: Májer Csaba József)
„Ez látszott is. Naponta ingáztam a szállásról az egyetemre. Villamossal, vasúton és buszon egyaránt utaztam. Nem kellett várni sehol, nem voltak késések. Tágas és nyugodt a város, dugók nélkül, valóban komfortos közösségi közlekedéssel” – teszi hozzá Faragó Ferenc, aki csapatával megnyerte a projektversenyt. A csomópont átalakításánál a környezetvédelemre, az akadálymentesítésre, az információszolgáltatásra, a közösségi közlekedés előtérbe helyezésére fókuszáltak. A második nap nézték meg a helyszínt, két teljes napjuk volt a feladat kidolgozására, az utolsó napon pedig előadták javaslataikat. A győri kísérő tanárok, Dr. Horváth Balázs és Gaál Bertalan mentorként támogatták a projektfeladat elkészítését, végül pedig természetesen a zsűrizésben is részt vettek.
„Feltűnt, hogy közösségi közlekedésben résztvevő járművek nagyon változatos korúak, ugyanakkor szépen karbantartják őket, és tiszták. Jól összehangolt menetrendekkel hozzák szinkronba a rendszert. Mindezt úgy, hogy fajlagosan nem költenek többet a városi költségvetésből a tömegközlekedésre, mint nálunk. Inkább a szervezéssel, és megfelelő hozzáállással jutottak el idáig” – mondja Gaál Bertalan.
„A hozzáállás azt jelenti, hogy amikor egy nem kifejezetten tömegközlekedési beruházás készül, hanem például egy sima útfelújítás, akkor is ott lebeg a szemek előtt, hogy a város úgy lesz élhető, ha a gyalogos és a kerékpáros is komfortosan érzi magát benne. Vagyis nem az autós kerül az első helyre, hanem a gyalogos, a kerékpáros és a közösségi közlekedés” – magyarázza Dr. Horváth Balázs. Arra, hogy milyen praktikus lépésekkel lehet vonzóvá tenni az utóbbit, konkrét példákat is említ. Az Ostfalia Egyetemen a beiratkozáskor minden diák kap a tartományra érvényes, éves összvonalas bérletet. Ez már elég nyomós érv lehet ahhoz, hogy egy hallgató elgondolkodjon azon, érdemes-e autóba ülnie. Amikor pedig egy buszmegállót építenek, mindegy, hogy az egy kis forgalmú helyen, vagy a központban fog állni, ugyanannak a rigorózus szabványnak kell megfelelnie, ugyanolyan kényelmi elemeket kell tartalmaznia. Száz százalékban akadálymentesnek kell lennie, ahol a peronról nem fel, hanem beszállnak az utasok, természetesen lépcső nélkül is meg lehet közelíteni a megállót, és vezetősáv segíti a gyengénlátókat.
A győri hallgatók egyébként háromféle módot is választottak arra, hogy Németországba jussanak. Ferenc például repülővel, Gergő pedig vonattal ment. Ő azt mondja, ahogy haladt a szerelvény észak-nyugati irányba, úgy lett egyre jobb a szolgáltatás színvonala. Nemcsak a vonatot, hanem az állomásokat tekintve is. A pályaudvarok nem pusztán közlekedési csomópontok, hanem tele vannak élettel. Pékségekkel, üzletekkel, közösségi terekkel, éttermekkel. Ferenc nagyon vonzónak tartotta, hogy Braunschweigben például közvetlenül a vasútállomás épülete előtt egy nagy üvegtető alatt voltak a villamos és buszmegállók. Meg persze millió kerékpár. Olyan miliő, amire közlekedésmérnökként ő is figyelni szeretne.
Nyerges Csaba/Széchenyi István Egyetem