„A világ meséi együtt, az maga az ember”
A gyerekeknek bármiről lehet, és kell is beszélni. Persze nem mindegy, hogyan: az életkoruknak megfelelően. Ezért olyanok a mesék, mint a káposzta: több rétegből állnak. Mesemondónak, pszichológusnak és egy bábrendezőnek tettük fel a kérdést: Miért van szükségünk mesékre?
„Nagy László sorai vannak a fülemben: „Műveld a csodát, ne magyarázd”. Mégis, ha valami választ próbálok összeeszkábálni, hogyan formálja az embert a mese, Széchenyi István jut eszembe, aki azt mondta, hogy Fáy András meséiből tanult önelszánást. Ha ilyen józan, közgazdász típusú ember, mint Széchenyi azt mondja, hogy a mesék formálták, akkor mi mindenre lehet képes a mese? Egy biztos, a klasszikusok csak fontos kérdésekre igyekeznek választ adni, vagy tréfásan, vagy komolyan, de létezésünket magyarázzák. A küzdelmeinkre adnak válaszokat, a születéstől a halálig. Segítenek az embernek, mégpedig közérthető nyelven. A nagyon okos embernek a mai világban az a jelvénye, hogy érthetetlen nyelven beszél. A mese úgy okos, hogy ezt nem fitogtatja.
Az emberiségnek szinte minden gondolata, érzése, sejtése ott lappang a mesékben. A világ meséi együtt, az maga az ember. Az ujjlenyomata, lelki tartománya, ezért érdemes életben tartani. A bánatos embert képes megvigasztalni, a vidámat még jobban megvidámítja. Az automatikus, mechanikus munkát megszépíti. A várakozás értelmetlenségét megsürgeti, szépen kitölti az időt” – érvelt kérdésünk kapcsán Berecz András.
A Kossuth-díjas mesélővel Valastyán Beáta klinikai szakpszichológus is egyetért, ő szintén a klasszikus mesék fontosságát hangsúlyozta, melyek lényeges szerepet játszanak a gyerekek személyiségfejlődésében, és a felnőttek számára is sokat adhatnak.
„A szocializáció során a gyermekeknek rengeteg pszichológiai problémát kell megoldaniuk. Le kell győzniük csalódásaikat, testvérféltékenységüket, öntudatot, önértékelést, erkölcsi tartást kell tanulniuk. A szülők legfontosabb dolga, hogy a gyermekek kérdéseire választ adjanak, és felkészítsék őket a küzdelemre. A népmesék változatos formában közlik a gyermekkel, hogy a nehézségeket nem lehet elkerülni, hanem harcolni kell a célok eléréséért. Ez hozzátartozik az emberi léthez, s ha nem hátrálunk meg, akkor győztesen kerülhetünk ki a végén. A hőseikkel azonosulni lehet, például a legkisebb fiúval vagy Hófehérkével, akik elindulnak egy rögös úton, és megküzdenek a sárkánnyal vagy a gonosz mostohával. A harc alatt érik a személyiségük, a végén pedig elnyerik jutalmukat. A gyermek nemcsak maga a jutalom miatt hallgatja szívesen a mesét, hanem a küzdelem folyamata miatt is. A mesék konfliktusai az életben is megtörténnek, csak nem sárkányokkal” – magyarázta a pszichológus, és hozzátette, ha csak mondjuk egy kisgyereknek, hogy mit nem szabad, abból még nem érti pontosan, hogy miért ne csinálja. Egy ideig hallgat a szülőkre, de újra rosszat tesz. A mesékből megtanulja, megérti a jó és rossz közötti különbséget, hogy mi a helyes, és mi nem.
Tengely Gábor Blattner Géza-díjas bábművész, a Vaskakas Bábszínház főrendezője is fontosnak tartja, hogy a bábszínházban arra a világra reflektáljanak, amelyben élünk.
„Vallom, hogy a gyerekeknek bármiről lehet, és kell is beszélni. Olyan témákat próbálok találni, amik fontosak nekik. Például a télen egy kortárs gyerekvers-összeállítást mutatunk be Csillagszedő Márió címmel, melyben az egyik szereplő nagypapája meghal. Erről nagyon sok szülőnek kínos beszélni, de van egy bizonyos kor, amikor abszolút foglalkoztatja a gyerekeket, hogy hova lesz az, ami már nincs.Nemcsak a nagypapa halálára vonatkozik ez, hanem a szomszéd néniére, a hörcsögére, a katicára, amikor széttapossa, tehát ez egy nagyon sokrétű probléma” – mutat rá Tengely Gábor. Szerinte egy jó bábelőadás segíthet a kérdés feldolgozásában és a továbblépésben. Az előadásban állatszereplőket láthatunk, így ha a gyerek nincs felkészülve az adott helyzetre, akkor gondolhatja azt, hogy ezek „csak” állatok, és neki nincs köze ehhez.
„Majd a tudatalattijából úgyis előjön, ha szüksége lesz rá. Nem a tragédiát mutatom meg, hanem azt, hogy a tragédia után is van egy élet.” Valastyán Beáta gyakran hallja szülőktől, hogy „a könyökükön jön ki” egy mese, de a gyerek mindig azt kéri esténként. Az ismétlés a gyermek személyiségfejlődése szempontjából nagyon fontos: így dolgozza át azokat a problémákat, kérdéseket, melyeket a mesék tartalmaznak, s egyre mélyebb rétegeket fog fel és ért meg belőlük.
„A bábszínház gondolkodásra és a művészet értésére tanít. Kapukat nyit ki gyermekben és felnőttben egyaránt, felébreszti a képi igényességet, és azáltal, hogy a néző megelevenedett képzőművészetet lát a színpadon, nyitottabbá válik a kortárs művészetekre” – veszi át a szót Tengely Gábor, akinek tapasztalata, hogy a gyerekek sokkal nyitottabbak, még nincsenek elrontva. A felnőttek túlszocializáltsága rányomja a bélyegét a véleményformálásra. Szerinte mi, felnőttek nagyon sokat profitálhatunk abból, ha újra elolvassuk például Hófehérke történetét, amely az ébredő szexualitásról, és még számos társadalmi kérdésről szól. „A gyerekek értik a szimbólumot, de nem feltétlenül fordítják le azonnal, viszont amikor szükségük van az életben erre, akkor eszükbe fog jutni a megoldás. Ha a gyerekek tudatába időben beépülnek azok az alapmesék, problémafelvetések, amik fontosak, és amikre lényegében épül a társadalmunk, akkor azt gondolom, könnyebben válhatnak normális felnőtté” – hangsúlyozta Tengely Gábor.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: O. Jakócs Péter