Győr+
2011.10.06. 16:13

A vértanúkra emlékeztünk

Az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc vértanúira emlékezett a város október 6-án a Batthyány téri emlékoszlopnál.

Hirdetés

Simon Róbert Balázs alpolgármester emlékező beszédében úgy fogalmazott, „Ma egy olyan világban élünk, amelyben nem sokat számít a maradandóság. Az alig használt és máris eldobott tárgyak világa ez, még elromolni sincsen ideje a mobiltelefonnak, vagy a számítógépnek, mert még azelőtt kicserélik egy újabbra, modernebbre. Egy ilyen korban még fontosabb tudni azt, hogy léteznek olyan értékek, amelyek nem kopnak el, akármennyit is idézzük őket. Vannak a múltnak olyan csillagai, amelyek ma is ugyanúgy ragyognak, sőt talán még fényesebben, és vannak olyan üzenetei a történelemnek, amelyeknek sohasem jár le a szavatossági idejük.”

Mint mondta, nemcsak attól vagyunk magyarok, hogy magyarul beszélünk, hanem attól is, hogy egyet gondolunk, ha valaki azt mondja nekünk: Szent István király, II. Rákóczi Ferenc, gróf Széchenyi István vagy pedig Damjanich János, Török Ignác, Nagysándor József és a többi aradi vértanú.

Az alpolgármester hangsúlyozta, még magasztosabbnak látszik számunkra az Aradi 13 önfeláldozása annak ismeretében, hogy hat nemzetiségből származtak és ennek ellenére, mégis egy közös hazáért és egy közös ügyért haltak meg. „Ebből az is látszik, hogy a kérdés, „ki a magyar?”, nem nemzetiségi kérdés, hanem szív és hűség kérdése.„

A megemlékezés után a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola MÚZSÁK művészeti csoportjának kamaraegyüttese adott műsort „A Föld megőszült” címmel, majd a pártok, szervezetek, egyházak és a civil emlékezők helyezték el koszorúikat az emlékoszlopnál.

Az Aradi Tizenhárom:

Aulich Lajos, Pozsonyban született egy Sziléziából betelepült német anyanyelvű vendégfogadós gyermekeként. 48’ tavaszán tette le az esküt a magyar alkotmányra. Júliustól a szerb felkelők ellen harcolt ezredével, mely nagyrészt szlovák katonákból állt. A szabadságharc utolsó hadügyminisztere volt.

Damjanich János, Horvátország szerbek lakta Krajna tartományának szülötte. Anyanyelve szerb volt, vallása görögkeleti, ő azonban azt vallotta, hogy „aki Magyarországon született, az a magyar haza gyermeke, akinek kötelessége megvédeni a haza jogait.”

Dessewffy Arisztid, neves köznemesi családban született az Abaújmegyei Csákányon. A Felső-Magyarországi Hadtest parancsnoka lett. Erre a kb. 10 000 főből álló hadtestre zúdult június közepén a 120 ezer főnyi cári fősereg támadása. Egykori tiszttársának, Liechtenstein hercegnek adta meg magát.

Kiss Ernő, Temesváron született vagyonos örmény-magyar családban. 48’ októberében az elsők között lett honvéd tábornok, és a bánsági hadtest vezényletét bízták rá. A kiváló lovastiszt több mázsányi ezüstjét adományozta a honvédelem céljára. Végig kitartott a szabadságharc ügye mellett.

Knezic Károly, horvát származású volt. A szabadságharc utolsó szakaszában a hangzatos „Tiszai megfigyelő hadtest” parancsnoka volt Tokajban, mellyel csatlakozott Görgey ott átvonuló seregéhez.

Láhner György, német polgárcsaládból származott, a Turóc megyei Necpálban született. 1849 februárjától tábornoki rangban a hadügyminisztérium Tüzérségi és Felfegyverzési Osztályát vezette. Nagymértékben neki köszönhető, hogy az ország elmaradott ipara ellenére szinte az utolsó pillanatig el tudta látni hadseregét, ami a ruházatot, a felszerelést és a lőszert illeti.

Lázár Vilmos, Nagybecskereken született. Dessewffy tábornokkal közösen Lugosnál kapitulált az osztrákok előtt, ezért a kötél általi halálra szóló ítéletét golyó általi halálra változtatták.

Gróf Leiningen-Westerburg Károly, a hesszeni Ilbestadtban született. A német főnemesi családból származó, magyarul törve beszélő Leiningen gyermekéveit Aradon töltötte. Tiszteletét nyílt, egyenes jelleme és bátorsága határozta meg.

Nagysándor József, nagyváradi ügyvéd fiaként született, és 48’-ban nyugalmazott huszárszázados volt. Többek között április 19-én a Nagysallónál vívott csatában tüntette magát ki. Abban a pillanatban, amikor a kötelet a nyakára tették, ezt kiáltotta: „Éljen a haza!”

Pöltenberg Ernő, Bécsben született, vagyonos ügyvéd gyermekeként. 48’-ban századkapitányként a 4. Sándor huszárezredben szolgált. A szóbeszéd szerint az aradi bitófa alatt ő mondta társain körülnézve:”Szép kis küldöttség megy az Úristenhez a magyarok ügyében.” Elsőnek akasztották fel.

Schweidel József, Zomborban látta meg a napvilágot. Német anyanyelvű polgárcsalád sarja volt. 49’ május elején Pest, majd július elején Szeged, végül augusztus elején Arad katonai parancsnoka lett.

Török Ignác, uradalmi jószágigazgató fiaként Gödöllőn született. Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte. A császári-királyi hadsereg hadmérnökkarában szolgált. Komáromban a várerődítés igazgatója volt. A vár első ostroma idején tábornoki rangban ő vezette a vár védelmét.

Gróf Vécsey Károly, Pesten született. 48’ nyarán a szerb felkelők ellen vitézkedett, majd ezredével októberben csatalakozott a szabadságharchoz. December közepén tábornok lett. Aradon őt végezték ki utolsónak a bitóra ítéltek közül, és feljegyezték róla, hogy kivégzése előtt megcsókolta már halott tábornoktársa és haragosa Damjanich János kezét.

Az Aradi Tizenhárom, valamint néhány politikus – köztük gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnök – kivégzése Európában és a tengerentúlon nemcsak a közvéleményben, de a politikai élet vezetői körében is nagy felháborodást váltott ki.